Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Dr. Szeberényi Gusztáv

274 Dr. Szeberényi Gusztáv, bányakerületi ev. püspök, egyházunk eme oszlopa, nagy atyjának méltó fia kidűlt ; nincs többé. Reánk nehezedik ez évben a gondviselés keze ; egymásután hullnak el legjobbjaink. Még alig kezdett hegedni a seb, már újra vérzik, midőn az Urnák eme kipróbált harczosa is sírba szállott terhes, mégis édes munkája után. ^ Hogy ki volt Szeberényi Gusztáv s mije volt ev. egyházunknak: tudja mindenki. Nem is akarjuk e helyütt az ő érdemeit, működésének hatását elősorolni, mert azok ily szűk keretben nem foglalhatók össze: csupán néhány adattal akarunk szolgálni az ő nemesen folytatott s az Urban befejezett életéből. Szeberényi Gusztáv szül. 1816. évi október 8. Kochanóczon, Trencsén megyében, hol akkor atyja, Szeberényi János lelkész volt. Csak két évet töltött itt mint csecsemő, mert 1819-ben atyja Selmeczbányára hivatott meg lelkésznek, hol fia az elemi iskolákat végezte. Élte 9-ik évében a „donatisták" közé vétetett fel ; szünidőkre pedig Szecsőre adta atyja a ref. lelkészhez, a magyar nyelv megtanulása végett. A gymnasiumi osztályokat Selmeczen végezte, hol különösen Bolemann nyerte meg ifjú szivét s kiről hálásan emlékezik meg a tanítvány. Innen Pozsonyba költözött, hogy ott szerezze meg azt, mit Selmecz neki nem nyújthatott. Mint harmadéves bölcsész a Róth-Teleky stipendium jótéteményében részesült. Pozsonyban való tartózkodása éltének egyik legszebb szakát képezi, mert itt rakta le két kedves barátjával : elhunyt nagy Gedulynkkal s Breznyik Jánossal azon alapokat, melyeken tovább építhetett s épített egész munkás életében. Együtt tanultak ők hárman, különösen a nyelveknek adták át magokat. Nagy fontosságú volt rá nézve azon körülmény, hogy Scheverlay theol. tanár ajánlatára Yecsera városi tanácsos gyermekeihez jutott mint nevelő s belátta, hogy mennyit kell tanulnia még, ha másokat is oktatni akar. Breznyikkel nekilátott a német és franczia nyelvek tanulásának s nem csekély eredménynyel, mert segítség nélkül megtanulta mind a két nyelvet. Hogy életét fenntartsa, mint kitűnő zenész, zongoraórákat is adott. 1838. évben a jenai egyetemre költözött, hogy ott kiegészítse, tökéletesítse tanulmányait s szélesbítse látókörét. Szünidőkben gyalog utazott egyik városból a másikba, nevezetesen Göttingába, Eisenachba, Wartburgba, Schulpfortába, Haliéba és Berlinbe. Az ev. protestantismus nagyságától áthatva s lelkesítve tért vissza 1843. évben Selmeczre azon szándékkal, hogy vagy német lelkész vagy lyceumi tanár lesz ; mert sem magyarul semtótúl jól nem tudott. Legtöbbet bizott a latinban és a németben. Azonban innen Székács ajánlatára Bohus Jánoshoz hivatott meg Világosra, három gyermek nevelőjeül. E mívelt úri családnál boldog napokat élt s hajlandó lett volna azon ajánlatot elfogadni, hogv 400 frt fizetés mellett ott marad mindaddig, mig a gyermekek nem lennének teljesen ellátva a szellemiekkel, a mikor is kilátásba helyeztetett 10000 frt. jutalomdíj. Világoson kezdte meg a bibliai nyelv tanulását és mikor egyszer Csabán szónokolt, Brozmann lelkészhez segédül választatott. Azonban atyja a maga oldalához hívta meg Selmeczre s itt avatta püspöki káplánnak. Félévi káplánkodás után meghívást kapott Egyházas-Maróthra, hol lelkészszé választatott. Ezen kisded egyházban élte át éltének legboldogabb 10 évét, szeretve hiveitől, szeretve a vidék földesuraitól, kik mint Sembery, Zmeskall, gr. Steinlein a legnagyobb szivélyességgel karolták fel a derék papot. Itt lépett házasságra is, nőül vévén Delhányi Maximiliána, csővári volt lelkész árva leányát. A honti esperességben a jegyzői tisztet vitte. 1853. évben egyhangúlag b.-csabai lelkészszé lőn megválasztva, mely hivatalában élte utolsó perczéig hiven működött, nagyszerű eredménynyel, s nagy áldással. Szt. Hároms. utáni 1 vasárnap avatta hivatalába Placsko István esperes s mindjárt hivatalába léptekor sok s nehéz teendő várt reá. Haan János lelkésztárs mint 74 éves agg, már nem sokat tehetett s Brozmann szélhüdötten magával is tehetetlen volt s igy az egész teher reája nehezedett. Látva a nagy hiányokat, segíteni kezdett azonnal. Első teendője az egyházi adó rendezése volt, mely lehetővé tette azután, hogy a roncsolt két templomot kijavíttathatták s a nyomorúlt paplak helyett újat építhettek. De nem feledkezett meg az egyház kertjéről, az iskoláról sem ; csak 9 iskola volt akkor Csabán, az is nagyon gyarló. O e hiányon is segített. Még nagyobb baj volt, hogy az istentiszteleteket kevesen látogatták, a templomban az ifjúság közt rendetlenség s lárma uralkodott, ezt Ő alkalmas rendelkezésével megszüntette. Mindennapi istentisztelet, a reggeli imádság gyéren volt látogatva, ezen úgy segített, hogy érdekessé akarván tenni az ottlétet, behozta a biblia magyarázatot, mi nagyon üdvösnek bizonyult, mert azóta naponkint telve a templom. Az ő hatása következtében önállósíttatott a szőlői 3000 lelket számláló leánygyülekezet. A békési esperességnek nagy szolgálatokat tett, mint esp. papi gyámint. pénztáros s 60 írtból, melyet átvett volt, 9 év alatt 12000 frtot növesztett. 1867-ben esperessé választatott, későbben kerületi jegyzővé. E közben a bécsi fakultás a dr.-i czimmel tisztelte meg „honoris causa. „ Mikor felejthetetlen Székácsunk megvált a kerület kormányától s később az örök kormányzóhoz költözött, ő választatott meg Székács utódjává a püspöki székbe. 1872. okt. 1-én avattatott ez uj hivatalába. Mint püspök több mint 200 egyházat látogatott meg, Breznóbányától kezdve egész le Orsováig. A selmeczi lyceum sorsát különösen szivén viselte, melynek számára sikerült is neki az államsegélyt kieszközölni kedves barátjának Fabiny Teofilnak segítségével. A ker. özvegy-árva-intézet is az ő főgondnoksága s páratlan pénztárosának buzgósága következtében 4000 forintról 70,000 forintra gyarapodott. Mily népszerető volt e főpásztorunk, e mellett legjobban tanúskodik az 1863. ú. n. szűk esztendő. Ekkor mutatta meg, mennyire hordja szivén híveinek javát. Kétszer ment ez ügyben a Felséghez segélyt kérendő; közkonyhát alapított, melynek ő volt fel-