Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Farbaky József székfoglaló beszéde

267 Oly egyházmegyének a vezetését veszem át, melynek élén eddig nem kisebb ember állott, mint egy Zelenka, a merész tervező, a messze jövő számára építő, vasakaratű, szerencsés kezű szervező és alkotó. Még csak négy évig állott e helyen, a melyre most én lépek, miután az Ur magasb, tágasb munkamezőt jelölt ki az ő nagyra hivatott tehetségei számára. Itt-ott csak a lebontott régi falnak törmelékeit látom még melynek helyére az általa tervezett új épület jött volna, vágy az új falaknak alapjait, melyeknek méretei, elhelyezése a merész conceptiót sejtetik velem s elképzelni engedik, mily nagy szabású lett volna ez az épület, ha alapvetőjének ideje marad, hogy azt Isten dicsőségére maga befejezhesse, holott igy aggodalom vesz rajtam erőt, képes lesz-e gyenge kezem keresztül vinni oly munkát, mely más erőkre volt tervezve, avagy a tervezőnek merész concéptióit képes leszek-e csak meg is érteni, nemhogy a művet az ő intentiói szerint keresztül vigyem és befejezzem. Átveszem az egyházmegye vezetését most, midőn a zsinatnak mintegy küszöbén állunk. Jöjjön, jöjjön is el annak várva-várt órája, hisz nemzedékek forró óhaja nyer általa teljesülést s szabatos szervezkedésre, bölcs, üdvös törvényekre oly felette nagy szükségünk van. De nem akadnak-e majd, kik kényelem szeretetükben a zsinatot olybá fogják tekinteni, mint a mely helyettünk már megtett mindent, mely után kezeinket bízvást összedughatjuk ? Óh hányszor fog nekem is kijutni a nehéz feladat, meggyőzni az illetőket a felől, hogy a zsinat által alkotandó törvények, lennének bár a legbölcsebbek is, csak holt malaszt, üres keret maradnának, ha az élő hit s az áldozatkész egyházszeretet-e holt malasztba életet, e keretbe életteljes tartalmat nem lehelnének. Az a zsinat továbbá előreláthatólag nem egy lényeges változtatást fog egyházi szerkezetünkbe behozni, megszüntetve .nem egy formát, melyet megszoktunk, megszerettünk, jónak, helyesnek is tartunk s nem egy tekintetben lényegesen új, előttünk szokatlan formákat alkotva számunkra s bizonyára nekem fog jutni nem egyszer a nehéz feladat, meggyőzni az illetőket a felől, hogy a törvény tiszteletben és szentnek tartandó mindenki által mindaddig, míg érvényben van, habár egyéni meggyőződésünkkel nem is egyezik, s hogy a rend és szabatos szervezet, melylyel minket az egyházi törvényhozás megajándékozand, oly vívmányok, melyekért, ha némi áldozatok árán jutottunk is hozzájok, csak hálával tartozunk Isten iránt. Oly időben veszem át ez egyházmegye vezetését, melyben a felekezetközi béke malasztos áldását mintha veszély fenyegetné. Mintha bizonyos részről letűnt véres napok keserű harczait akarnák újból felidézni, daczolva a törvénynyel, tagadva annak magukra alkalmazható hatályát. Mi kezünket szivünkre téve mondhatjuk, hogy nem mi vagyunk azok, a kik a régóta elásva volt hadi szekerczét újra kiássuk : de lia megtámadtatunk, akkor a szentesített, mindenkit egyaránt kötelező törvény védbástyája megé vonulva, fel kell hogy vegyük a harczot s nekem e harczban bizonyára nem egyszer nemcsak magamért, de, ha panaszukkal hozzám fordulnának mindazokért is síkra kellene majd szállanom, kik engem vezérökül választottak. Oly időben veszem át ezen egyházmegye vezetését, midőn az egyházi élet terén is általában mintha nagy események vetnék előre árnyékukat. Nem hiába, hogy egy új század küszöbe felé sietünk, de mintha forduló ponthoz közelednénk. Ugy látszik, mintha épen azok, a kikre az imént czéloztam, midőn mondám, hogy felekezetek közötti béke fenállását fenyegetik mintha, mondom, épen ők is siettetnék e fordulópont elérkeztét. Nagyon akaratuk ellenére teszik ezt, nincs kétség benne : ők a multat akarnák visszaerőszakolni s ime a jövő elérkeztét siettetik. Nem lehetetlen, hogy épen az 1868. LUI. t.-cz. s az annak érvényesítése érdekében kiadott f. é. febr. 26-iki ministeri rendelet ellen országszerte oly nagy zajjal megindított mozgalom fogja siettetni az állam és egyház teljes elkülönítését, azt az állapotot, a melyben az állam teljesen érdektelen szemlélője a felekezetek fejlődésének, egyiknek sem kedvez a másiknak rovására, de nem is támogatja karhatalmával az egyiket sem. Hogy azoknak, kik e helyzetet most akaratuk ellenére siettetik, ez a helyzet nem lesz inyük szerint, azt könnyű belátnunk. De hát minket magunkat eléggé elkészülteknek, éretteknek, vértezetteknek talál-e ez a helyzet, hogv benne teljesen a magunk lábán megállhassunk? Eddig az egyháznak holt tagjai is hozzájárultak, az államnyujtotta karhatalomnál fogva, az egyháznak s intézményeinek fentartásához : akkor, akkor csak élő tagjaira fog támaszkodhatni, azokra, kiket a Lélek indít semmi más, hogy az egyházat építsék, falait támogassák. Oh mily elragadó eszményi szép látvány: fa, melynek férges gyümölcse nincs, mert az magától hull le, az államhatalom nem köti oda fonállal az ághoz, melyen termett; — egy küzdő hadsereg, csupa önkéntes, küzdeni, tűrni, áldozni, élni, halni kész az eszméért, mely zászlójára írva van ; igaz hive az egyháznak valamennyi, nem kényszerből, csak azért, mert a törvény ma ráparancsol mindenkire, hogv valamely felekezethez tartozik magát vallani, nem a vaksors szeszélyéből, mert véletlenül ebben az egyházban született, de lelke teljes meggyőződéséből, mert hite az egyház hitével egyezik, mert annak törekvései lelke ideálját képezik. Eljutottunk-e már erre a magaslatra? Óh ezt az eszményi hadsereget még nevelni, ezt a szellemet fejleszteni, fentartani, terjeszteni kell s ez sokaknak, ez mindnyájunknak feladata. Lelkésztestvérek! Ti vagytok első sorban hivatva e munkára. Ne feledjétek, a mit az Ur Jézus mondott : „ti vagytok e világ sava, ha a só megízetlenlil, mivel sózattatik meg.

a Hiterős szellemet az egyházban csak az Igének hiterős hirdetése tarthat fenn : legyetek szavai a gyülekezetnek, melybe titeket a gondviselés állított. De nemzedéket nemzedék vált fel az egyházban is s az uj nemzedéket ebben az eszményi irányban az egyház élő tagjaivá nevelni ez