Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nagyméltóságú Szentiványi Márton megnyitó beszéde

Nyolczadik évfolyam. 33. szám. Pozsony, 1890. évi Augusztus 16-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — 1er. félévre . 3 „ - , negyedévre 1 „ 50 „ Egv szám ára: V 12 kr. o. é. Egv szám ára: V J JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. f , ^ Hirdetes ára : Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : Bélyegdij : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom : Xmélt. Szent-Iványi Márton egyházkerületi felügyelő közgyűlést megnyitó beszéde. — Farbaky József, hegyaljai esperes székfoglaló beszéde. — Leánygyülekezeti tanítók. (Takács Sándor.) — Az anyakönyvi kivonatokra alkalmazandó bélyegjegyek felragasztása, átíratása és felülbélyegzése. (Zvarinyi Emil.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Nmélt, Szent-Iványi Marton egyházkerületi felügyelő közgyűlést megnyitó beszéde. Igen tisztelt kerületi gyűlés ! Nekem ötödizben van szerencsém e kerület főpásztorait esperességünkben üdvözölhetni. 1824-ben a szentiváni egyház ajtajánál 9 éves koromban üdvözöltem Kovács Martinit, mint serdülő ifjú, halhatatlan emlékezetű Stromszki Sámuelt, férfi korom delén Chalupkát, annak alkonyán Geduly Lajost. És mert az elsőhöz csak gyermeki álmaimnak, a másodikhoz fiatalkori ábrándaimnak, a harmadikhoz azon időknek, miket az Isten maga haragjában egyházunkra adott emléke köt, elfogja hinni a t. kerület, hogy e négy közül egyiket sem üdvözlöttem szivesebben, szívélyesebben, mint Gedulyt, kihez engem a felettünk lezajlott szomorú időnek keservei elválaszthatatlanul kötöttek, kinek emléke köztünk soha ne hervadjon, de példa gyanánt szolgáljon minden utódjának, kivel együtt mindketten életünk fénypontján állottunk akkor, midőn e kerület egyházi bárkájának vezényletét kezeinkbe bizta, mely bizalomnak a legjobb akarattal igyekeztünk megfelelni, mert midőn egyikünknek a karja a kormányrudon kifáradt, megragadta azt a másik s be vittük a csendes révparthoz, egyházunknak annyira hányatott bárkáját, daczolva épen ügy az alantrejlő zátonyokkal, mint a fölülről szított romboló viharokkal. És most midőn a tengernek sima tükrén találkozunk, most midőn egy hit, egy remény, egy szeretet köt össze mindnyájunkat, most, midőn betérhetünk bármely egyházba és testvérek közt vagyunk, leülhetünk bármely asztalhoz és azt Judások nem környezik, most legalább én, ki maradvánva vagyok azon időknek elmondhatom : Uram ! köszönöm, hogy reám küldted a keserűség poharát, mert csak annak ízlelésével tudom megbecsülni a testvériség és a szeretet malasztait. Ezen szomorú időkre való visszapillantás szolgáljon bizonyítékául annak, hogy ott, hol a vezényletben egység és az alárendelteknél kötelességérzet uralkodik, ott az igaz ügy mellett még az absolut hatalommal is eredménynyel meg lehet küzdeni. Ma ily veszélytől egyházunkat többé félteni nem lehet. Az ily merényletekkel szemben megvédene bennünket felséges Urunk Királyunk mint legalkotmányosabb uralkodó és egyházunk legfőbb felügyelője és védura, de mi is tudnánk vele szembeszállni a régi erélylyel. És ha még is egyházunk láthatárán itt-ott fekete pontok mutatkoznának, tulajdonítsuk azokat az egyház körén kivül állók tájékozatlanságának, a helyzet fel nem ismerésének, rossz tanácsadóknak, és pillanatnyi a következményekkel nem számoló felhevüle'snek, de rossz szándéknak soha. Egyházunkat tehát kívülről komoly veszély nem fenyegeti, csak ne érje azt saját kebeléből. A történelem arra tanit bennünket, hogy a respublikát, a monarchiák, a monarchiákat, a respublikák, az absulutismust autonomiák készítik elő. Ezen tannak, mely ridegen oda állitva valóságos non sens helyes magyarázata az, hogy nem a fennálló institutiók, de azokkali visszaélés okozta amazok bukását. Pedig a mi az országokról igaz, az igaz marad az egyházakról is, mert a szabadság, jog és kiváltság egyforma természetű mindenütt, és a hol a szabadság szabadossággá vált, ott sírásója volt az elsőnek, ott csak romokat hagyott maga után, mintha végig vonult volna rajta imber edax innumerabilis annorum sériés et fuga temporum. Vigyázzunk t. kerület, hogy e vihar kerületi egyházunk kebeléből ne támadjon, mely súlyosabbá tenné helyzetünket még az 1861-ikinél is. 1861-iki nehéz küzdelmeinkben kisért bennünket az ország osztatlan részvéte, mely — mi tagadás benne — győzelmünk elérésében nem csekély factornak bizonyult. De ha egyházi autonómiánk a haza elleni fondorlatoknak tűzhelveül tekintetnék, elfor-