Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

1890-08-09 / 32. szám

A mint volt, úgy lesz, és hogy úgy lehessen, Nehemiási bölcs, higgadt s mégis meleg közbenjárásodra teljesen számítunk. Hass oda faj- és nyelvfeleidnél, egyházban, hazában kedves testvéreinknél, hogy sem ábrándképekkel ne áltassák magukat, sem rémképek festésével ne rontsák meg a szeretetteljes összhangot közöttünk. Van nekünk benn elég dolgunk. Ki végzi el, hogyha mi torzsalkodunk. Oda használjuk fel Isten adta teljes erőnket. Legyünk termékeny egyháztagok mindannyian, Nehémiás népének hasonlói. Az egyházfejedelmek lesznek a munkavezetők, jó népünk mindannyia pedig fegyverrel és munkaeszközzel fogja védeni a haza és egyház egy vonalon kezdődő és végződő határait, fog egyházunk jobb sorsának közös erővel felépítésén áldozathozó törekvéssel, fohászszal közreműködni. Gyűljünk haza, össze tehát, hogy Isten is segíthessen majd minket. Lássa minden rajtunk, köztünk, hogy Istentől való dolgot cselekszünk. * Imé, kedves testvér, egy gazdag mező vár uj munkavezetőre, reád, légy az Ur nevében előmunkás ! Egy vitézlő sereg sorakozik parancsszóra, uj vezér, köréd : bontsd ki a zászlót s vidd azt kis sereged élén az Ur szent nevében előre! Tégy egyházban egyházért mindent. Ne engedj egyházban egyház ellen semmit. Sorakozzál, uj egyháznagy, te is azon egyházfejedelmek sorába készséggel, kik Isten szent lelke, egyházunk ősi szent szelleme által vezéreltetve, az egyház egy voltán, az összegyűjtött nép segítségével s az Ur szent segedelme hívásával annak biztos jövőjén hivatáshűen közremunkálnak. Néped fohásza : áldjon az Űr ! Néped áldása : áldott légy, a ki jöttél az Ur szent nevében. * * * Baltik Frigyes dunáninneni ág. hitv. ev. püspök székfoglaló beszéde. Nagyméltóságú egyházkerületi Felügyelő úr, Főtiszteletű egyházkerületi gyűlés! A midőn a dunáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület püspöki hivatalát, a melyet boldog emlékű dr. Geduly Lajos püspökünk halálától máig a fennálló egyházi rendtartás értelmében ideiglenesen vezettem, most már véglegesen átvenném : esdő fohászomat emelem az egyház isteni Urához, alázattal kérvén kegyelmét, adja segedelmét, szent lelkét, áldását, méltatlan szolgájának, hogy munkám, melyet az Ő szollőj ében tenni megyek, hiába való ne legyen, s mindenek ékesen és jó renddel legyenek mi köztünk. Istenben vetett bizalmam s a Jézus Krisztusban való élő hitem ama sarkkő, a mire támaszkodom, s a melyen munkám, mint Istennek építése, nyilván legyen. Pál apostol tana szerint maga a püspökség jó munka, de ő maga a legjobban jegyezte fel életéből, mindig nehéz munka, nehéz nem e világnak terhe miatt, az Ur terhe könnyű annak, a ki benne hiszen — de mert e munkánál a Krisztusban hívőknek a dicsőséges evangyéliom szerinti lelki épüléséről szó van, s ha itt a Szentlélek segedelme, a ki szolgáit püspökökké teszi, hozzá nem járulna, képtelenek lennénk e munka terhét hordozni. Azért is az anyaszentegyház imáiba zárja püspökeit, hogy magukról és a tudományról gondot viseljenek s feddhetetlenek legyenek. Azt kérem én is a hívek egyetemétől, akkor a midőn minden püspöki munkám jeléül oda irom az apostolnak intését, igyekezzél Isten előtt kedves lenni és oly munkás, ki nem szégyenli a munkát, és ki igazán hasogassa az igazságnak beszédét. Munkámnál, a mi egyházi alkotmányunk szerint, hivatalom erős támogatásban részesülend a felügyelői méltóság részéről s engem illetőleg ez annál is inkább megnyugtató, mivel ezen magasztos tisztben egyházkerületünkben tisztelhetjük a magyarhoni ág. hitv. evang. egyház főhatóságainak tisztelt korelnökét, érdemeiben őszült Nagyméltóságú idősb Szent-Iványi Márton felügyelő urat, a ki dicső nemzetsége tradíciói s saját mély vallási meggyőződése által vezettetve, kiváló hivatalaiban az évek hosszú során gyűjtött gazdag tapasztalatai, bölcs vezéri tapintata, egyháza, valamint a király és a hazához a legnehezebb időkben is tanúsított hűsége által mindig erős biztosítékot nyújt arra, hogy az egyház hajójának kormányzatánál megmarad itt a jó lutheránus egyházi irány. — S most midőn a szelid szívű, apostoli lelkű, atyai jóságú, szeplőtlen jellemű áldott Geduly püspök után ezen kormányzat kötelességeiben nekem is kell részt vennem : tisztelettel kérem én, a honi ág. hitv. evang. egyház főhatóságainak hivatal szerinti legfiatalabb képviselője, Nagyméltóságodat, kegyeskedjék engem bölcs tanácsaival támogatni, hogy nálunk az egyházfőhatósági teendőkben azon egyetértés és béke kedves otthonát találja, a mi minden hullámzás közt, boldogult püspökünk idejében az elnöki széken nyilvánvaló volt. Az Ur Isten tartsa Nagyméltóságodat e széken az emberi kor legvégsőbb határáig. A főtiszteiele tű egyházkerület irányában első kötelességem, hogy hitvallást tegyek azon elvekről, a melyek szerint kormányzatánál eljárni fogok. Nekem a bölcsességnek és esméretnek teljes kincsei elrejtve vannak a Jézus Krisztusban, én egyebet köztetek nem akarok tudni, hanem a Jézus Krisztust. Az ő szavai: az én elvem. 0 az anyaszentegyháznak feje, mely ő teste, s igy én Krisztus állapotjának teljes mértéke szerint kívánom a szenteknek egy testbe való kötöztetését, az igazságot követvén szeretetben, hogy mindenestűi fogva növekedjünk abban, a ki fő, tudniillik a Krisztusban. Ezen az alapon, mely le van téve, legyen nyilván való az én munkám. Az egyház tanát illetőleg ennek egyedüli kútfej eül a szent irást, az isteni igét a mint meg vagyon irva, elismerem s vallom, tanítani fogom s taníttatom; Krisztus evangéliumát nem szégyenlem, mert Istennek hatalma minden hívőnek idvességére. Azért is őrködni fogok, hogy az egyházakban s annak intézeteiben a