Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Elkeresztelések (Sztehlo János)

Nyolczadik évfolyam. 29. szám. Pozsony, 1890. évi Július 19-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 , 50 , Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VÍEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER, Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Elkeresztelések. (Sztehlo János.) — „Az evang. bányakerület polgári leányiskolája." (H. V.) Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Károli emlék. (Kun Bertalan.) — tili Sokat olvastunk már az „elkeresztelési rendeletiről, — s még sem eleget. „Az öreg pap bőbeszédű

1

1' lévén, — mint a magyar közmondás tartja, — elmondok róla egyet-mást: nem lesz tán hátrányára a nagyon is actualis érdekű közügynek. Róm. kathol. lelkészek a rendelet elleni érveléseikben gyakran hangoztatják többi közt, hogy — vegyes házasságot meg nem áldanak többé, — sa vitás ügy ezen oldalára vonatkozólag valami replikát még eddigelé nem igen olvastam ; pedig hát ez oldalról ép nem gyenge a mi álláspontunk. S gondolom is, hogy nem a tapasztaltabb, régi gárda táborából hangzik fel ez ellenvetés, — hanem inkább azon túlbuzgó fiatalabb nemzedék sorából, mely még kevésbbé szokta megszivlelni ama régi jó tanácsot, hogy „quidquid agis, — prüden ter agas." Hiszen az. hogy ők meg nem áldják a vegyes vallású házasulandókat, ily merev általánosságban mai napság már bizony-bizony csak „Schreckenberger"-nek sem igen járja, még saját hiveik irányában sem, — annál kevésbbé velünk szemben, lévén már közel félszázad óta széles országszerte törvényes gyakorlat, miszerint a vegyes házasságok bármelyik fél papja előtt érvényesen megköthetők. S nagyon tudvalévő dolog, hogy valóban köttetnek is elég busásan, s tehát meg is áldatnak általunk, jóllehet — mint egykoron az „Ország papja", nagynevű Székácsunk, ép e tárgyra nézve jó izű tréfás modorában mondá, — bizony mi sem vagyunk valami nagyon „szerelmesek belé." Megáldjuk mégis, jó lélekkel és optima fide, tudván, hogy a vallás-különbség okos és jó emberek között még is csak megszűnt már a boldog egyetértés akadálya lenni. Hála Istennek ! Áldás! — Mikor az 1830-as években Lonovics csanádi püspök a vegyes házasságok ügyében Rómában járt, s a Karok és Rendek tábláján a székes-fehérvári káptalan követe is azzal érvelt, hogy meg nem áldják a vegyes házasságot, a magyar országgyűlés egyik typikus, dicső alakja, Beöthy Ödön, azzal felelt meg a soi disant-fenyegetésre, hogy — úgymond — lia a jó Isten nem áldja meg a házasságot, csak az volna nagy baj, — mert akkor — a Tisztelendő urak áldása sem segítene rajta. Oly érv bizonyára, mely elől minden időben megfutamodik minden emberi bölcseség. S midőn az áldást még is váltig megtagadták, — mi történt? Az élet kinevet minden theoriát, ha a szív és természet hatalma a józan észszel ellene szövetkezik. Akkor kezdék a vegyes vallású házasulandók — még a törvény ellenére is a protestáns lelkész áldását keresni, s Kossuth Lajos, mint első, ki vegyes házasságra lépvén, protestáns lelkész által eskettetett, jól tudta, hogy példája nem marad utánzás nélkül, a minthogy az ország némely vidékein, péld. Zólyom vármegyében, a példa tömeges utánzásra talált úgy, hogy felkölté nagy mérvben magának a törvényhozásnak figyelmét, mely legott az országgyűlésen a közvélemény erkölcsi nyomása alatt, a dolog állását szemügyre venni kényszerült. Igy keletkezett az 1843/4 : III-ik törvénycikk, mely 1. §-ában kijelentvén, hogy „azon vegyes házasságok is, melyek a törvény keletkezése előtt protestáns lelkész előtt köttettek, törvényesek," — a nemzet örök dicsőségére, honatyai bölcseséggel és igazságszeretettel megorvosolta a fennforgott országos nagy bajt s sok család feldúlt békéjét helyreállította. S ki is volt clZj R kinek e törvény meghozatalában a legtöbb része volt, úgy hogy méltán mondható el róla, hogy „horum pars magna fui?" Nem titok, de tudtomra nem is általánosan ismert dolog, hogy „Einer von unsere' Leüt'": néhai b. e. báró Radvánszky Antal, volt Zólyommegye főispánja, később halhatatlan nagy érdemű egyetemes felügyelőnk, ki is mint kedvelt embere József Fő-