Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az evang. bányakerület polgári leányiskolája

234 lierezeg-Nádorn

ak latba veté személyes nagy befolyását az ország Nádoránál, s általa az udvari legfelsőbb körökben a szóban lévő törvény keresztülvitelére, mely nélkül a prot. lelkészek által megáldott vegyes házasságok érvényessége s a belőlük származott nemzedék törvényessége jogilag lett volna megtámadható — belátkatlan családi bonyodalmak forrása ! Nem ngyan egészen ilyen, de ezekhez hasonló bajok és bonyadalmak származandnak az elkeresztelési és elanyakönyvezési „amabilis confusióból" — már csak azon oknál fogva, mivel a hitfelekezeti liovatartozandóság kétessé tétetik, mely pedig tudvalevőleg p. o. a házasság-kötésnél illetőség és illetékesség tekintetében magára a házasság érvényességére nézve mérvadó. Láttuk pl. a KinszkyVigyáz ó-féle válóperben! Ez ügynek gyökszálai a társadalmi és vallási béke mélyeibe hatnak be. — Yideant ergo consules. A febr. 26-ki rendelet körültekintő államférfiúi felfogásra vall s egyenlő mértékkel mér a haza minden fiának. Hová is vezetne az, ha az alkotmányos magyar kormány, vagy a parlamenti magyar^törvénydiozás ősi legnemesebb és legdicsőbb traditiónak megtagadásával azon álláspontra helyezkednék, melynek a protestánsok még manapság is a „pokol fajzatai." És annak a „jajveszékelés"nek, melyet „a protestánsokról háromszáz esztendő óta már megszoktunk," nem volna annál komolyabb háttere? Bizony-bizony, nem oly üres s alaptalan az a felszólalás protestáns oldalról mindaddig, míg az a szomorító látvány áll szemeink előtt, hogy hazafiak, s hozzá akik az igazság, a szeretet és a béke apostolai tartoznak lenni, protestáns honfitársaikban csak „eretnekeket" látnak : — oly dolog melylyel akár a „jajveszékelés" is eléggé megokolható, — már hogy t. i. ennyire tért hódított nálunk azon sötét szellem, melynek üdvtelen voltáról untig tanúskodnak hazánk történelmének leggyászosb lapjai. „Yestigia terrent" . . . Yideant consules : „Ti Mózesek, — népek vezérei ! " . . . Kelt Bártfa-Füred, 1890. július hóban. Id. Sztelüo János. „Az evang, (Az ezen lapok 28-ik számában megjelent közleményhez). Ugyanazon kötelességérzet, melyre nt. lelkésztársam hivatkozik, adja ezen válaszoló, kiegészítő s felvilágosító soraim megírására a tollat kezembe. Mint fehivott egyik fél kejelentem mindenekelőtt, hogy nt. Veres József úr reményében nem csalatkozott, a midőn azt mondja: „A bizottság jegyzője Händel Vilmos, selmeczi lelkész, remélem, hogy most is vallja azon meggyőződését t. i., liogv a zólyomi esperesség kivánatához képest, két leánynevelő intézet kell, egy az alvidéken, másik a felvidéken (kerül, jknyv. 102. 1. 1888.) Ennek ugyan mint a bizottság jegyzője adtam kifejezést s előterjesztett javaslatunkat elfogadta a kerül, közgyűlés ezen hozzátétellel : „egyelőre csakis a Békés-Csabán szervezendő intézet számára kéri a bizottság a kerület hathatós pártfogását." Ezen irányban meg is indult a működés. De hogy időközben megváltozott ennek tere, azt nem csak a bizottság tagjai tudják, hanem mindannyian, a kik ezen sürgős ügyünknek lassú fejlődési menetét némi figyelemmel kisérik. Azt pedig legjobban tudja nagyrabecsült tiszttársam, hogy felszólalása a „Budapesti Hírlap" hasábjain nem maradt befolyás nélkül arra, hogy az ügy szintere áttétetett Aradról Budapestre. A bizottság egyik tagjának tek. Falvay Antal úrnak, a budapesti egyházi elemi iskolák nagyérdemű igazgatójának, az ezen ügyre vonatkozó szakszerű tervezetét, a legőszintébb örömmel üdvözöltem s igyekeztem, mind a bizottsági tárgyalásoknál, mind pedig a közgyűlésben, ennek a szakszerűség s czélszerűség szempontjából Iii veket szerezni. — A paedagogiai tekintetek különös hangsúlyozása mellett meghozatott a tavalyi kerül, jknyv 46. pontjában foglalt határozat. Ennek értelmében a szűkebb körű kerületi bizottság eljárván megküldte Selmeczre is a felhívó s kérdő ivet, még pedig két példányban, az egyiket czimemre, a másikat pedig a Lyceum igazgatójának, nagys. Breznyik János úrnak. Támogatva ő nagysága által s lelkesedve az ügyért, különösen a tervbe vett leánynevelő helyt feltalálható főbb létesítési feltételeinek méltatása mellett, — igyekeztem annak áldozatkész s őszinte barátokat szerezni. S ez sikerült a legilletékesebb helyen a leánynevelésért lelkesedni s áldozni tudó helyi evang. nőegylet hölgyei körében. Közgyűlésén tárgyalásba vettük a kérdő pontokat s a mint én kijelentettem, hogy a netalán helyt létesítendő leánynevelő igazgatását hajlandó vagyok teljesen díjtalanul elvállalni, azonnal megtették egyértelmüleg azon ajánlatot, hogy részben jutányosabb feltételek mellett is hajlandók az „internátus" berendezését s az arra való folytonos felügyeletet elvállalni, valamint az 5 bejáró tanár díjazásául kijáró s tervbe vett 2000 frtot annak csaknem felére, vagyis 1200 frtra csökkenteni s ezen tanítási subventióval beérni, hogyha a befolyó tandíj a tanítási tiszteletdijak fedezésére a leánynevelő összes növendékeitől általengedtetik nekik, — az esetleges hiányt pedig készek pótolni. — Az internátus s iskola felállításának tervbe vett egyéb feltételeit is jóval mérsékelhetni vélik, anélkül, hogy a megfelelő megvalósítás szenvedne. Erre s nein többre vállalkozott az egylet. Hogy tehette-e? Úgy hiszem, hogy ez iránt nem merülhet fel semmi kétség? Hogy vállalkozása s ajánlata nem érne „semmit," azt, ekképen felvilágosítva lévén a dolog, — ügy vélem, nt. tiszttárs úr sem hajlandó állításképen ismételni. Az iránt lehetnek kételyei, — szívesen megengedem, lia vájjon meg fogok e felelhetni a kellő igazgatás fontos tisztének; de arról biztosíthatom, hogy ajánlkozó munkatársaim a Lyceum jeles tanári karának több tagja, anélkül, hogy tulajdonképeni hivatásuktól elvonul-