Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Zsinati előmunkálatok és teendőink

227 nősen az érdekelt bányakeriiletbeliek, el fogják ismerni, hogy tudom okát adni felszólalásomnak. Tavaly a „Budapesti Hirlap"-ban Budapestet ajánlottam a tervezett leányiskola székhelyéül, mint legalkalmasabb helyet azon szempontokból, miket akkor előadtam. Akkori okaimat és véleményemet most is fenntartom ugyan, de mivel a kerületi bizottság vidéken akarja az intézetet fölállíttatni : most a bizottság jelentésére teszem meg észrevételeimet. Nézetem szerint is nagyon helyesen fogja fel a tervezett intézet czélját a budapesti gyülekezet, midőn a jelentés szerint azt mondja, hogy ciz „csak akkor felelhet meg teljesen a czéljának, ha minden tekintetben önálló, független és a szónak teljes értelmében internátus." Ebből következik, hogy nem tartom helyes eljárásnak, ha a bizottság is bejáró tanárokkal akarja a tanítást végeztetni (5 bejáró tanár). A tanárnak a maga intézete annyi órát szab tanításra, a mennyit túlterhelés nélkül elbírhat ; ha tehát a tanár a maga köteles óráin kivül más tanórát vállal : erején fölül vállal s nem felelhet meg feladatának sem egyik, sem másik helyen kellő eredménynyel ; — kivéve a kiveendőket, de én az átlagról szólok. Továbbá a tanításra legalkalmasabb órákon a bejáró tanár legnagyobb részt a maga intézetében van elfoglalva, más intézetbe tehát többnyire csak olyan órákra járhat, melyek a tanításra kevésbbé alkalmasak. Vagyis: mindkét szempontból a kerületi intézet növendékei vallanak kárt. E kérdés további fejtegetésébe azonban nem bocsátkozom; maradok a bizottság jelentésénél. Orosháza községe ajánlatához pótlólag egy-két megjegyzést kell tennem. Illetékesnek tartom rá magamat, mert a községnél én tettem az indítványt, mit a képviselőtestület elfogadott s az ajánlat teljes méltatásához szükséges is azt figyelembe venni. A bizottság jelenti, hogy „Orosháza községe ajánlkozik külön e czélra 20.000 frton alkalmas épületet emeltetni, fenntartván magának a tulajdonjogot és kikötvén, hogy a tandíj felekezeti különbség nélkül egyenlő legyen." A község ajánlata nemcsak úgy értendő, hogy épületet állit 20.000 frt értékig, hanem úgy is, hogy átad a kerületnek 20.000 frtot, építsen, vagy béreljen kedve szerint ; ha marad pénze : az ő haszna. Én hiszem, hogy marad ; mert a 20.000 frtból mi nagyobb épületet terveltünk, mint a milyen 20 növendéknek szükséges. „Fenntartván a tulajdonjogot," ez természetesen csak az épület, nem pedig az intézet iránti tulajdonjogra értendő. Hogy felekezeti különbség nélkül egyenlő legyen a tandíj, — ezt nem mondtuk, nem mondjuk; természetesen csak az orosházi illetőségű növendékekre kívánjuk ezt, a mi az ajánlattevő község szempontjából természetes, méltányos, mellőzhetetlen. „A legszebb ajánlatot — úgymond a bizottság — a selmeczi gyülekezet kebelében működő nőegyesület tette, mely nemcsak a teljes felügyeletet elvállalná és az első felszerelés költségeit viselné, hanem feltéve, hogy a tandíj jövedelme neki engedtetnék át, az esetleges hiánylatot is pótolná, ha a kerület intézetét bizonyos évi subventio mellett Selmeczen állítaná fel." Magam részéről éppen ellenkező véleményre jutottam, mint a bizottság, meg a püspök úr, ki körlevelében ezen ajánlatról úgy nyilatkozik, hogy „kérdésbe sem jöhet egyelőre más ajánlat, mint az, melyet a nagylelkű selmeczi nőegylet tesz." Szerintem a selmeczi ajánlat az, mely kérdésbe sem jöhet. Nézzük csak egyenként az ajánlat pontjait ! Ajánlatot tesz a nőegyesiilet. Nem ismerem a selmeczi nőegyesiilet alapszabályait, — kértem az ottani lelkésztárstól, de eddig sajnálatomra nem kaptam meg, — de abból Ítélve, a mi minden ilyen nőegyesületnek czélja szokott lenni általában, méltán vethetem föl : vájjon tehet-e a nőegyesiilet joggal ilyen ajánlatot? Szegények, elhagyottak, árvák stb. gyámolítására szoktak a nőegyesületek alakúlni, nem pedig vagyonosabb családok leányainak magasabb kiképzésére ! Alapszabály nélkül is következtetem, hogy csakugyan arra alakult a selmeczi is ; előttem fekszik a Prot. Egyh. és Isk. lap 1879. folyamának 275. lapján az egylet titkárának : H. V.-nak jelentése. Akkor 10 évi működés után az egylet vagyona 5926 frtra rúgott; akkor az „áldásosán működő" nőegylet testi s lelki gondozása alatt állt 23 árva s 13 elhagyott munkaképtelen özvegy." Osztott ruhát tanszert stb. Ezen a téren van helyén a nőegylet s ott teljes tisztelettel adózom neki én is ! De még ha alapszabályai szerint joggal tehetne is a nőegylet ajánlatot a leányintézet fenntartására : ugyan elfogadhatná-e a kerület? Egy nagy egyházkerület kivegye egy gyülekezet özvegyeinek, árváinak szájából a kegyelemkenyér falatját is ! És ha mégis elfogadná, hogy a szegények rovására nevelne a gazdagok leányait: mi biztosítéka van arra, hogy ajánlatának meg is felelhet a női egylet ? ! ki és mi biztosíthatja azt, hogy a nőegylet állandóan fennmarad, — az ilyen egyletek vagy tagsági évek meghatározása nélkül, vagy néhány évre szabott időre szoktak alakulni. Ha megmaradna is a nőegylet : lesz-e vagyona, pénze a magára vállalt kötelezettség teljesítésére, — az ilyen egyletek tagdíja vagy igen csekély, vagy önkéntes szokott lenni. Hiszen mindennapi tapasztalat, hogy az efféle egyletek bizonyos ideig igen szépen fejlődnek, gyarapodnak, egyszer csak valami ok miatt a tagok egyetértése megzavarodik, számuk apad, működésük megbénul, — az egylet feloszlik. Mit tehetne ily esetben a kerület a maga iskolájával ? Kénytelen volna a maga költségén tovább is fenntartani, inkább ugyanott, mint hogy más helyre költöztesse át. Egy szóval: kényszerhelyzetbe jutna, mi esetleg sokba kerülne neki. „A nőegyesület a teljes felügyeletet elvállalná." No már azt megint nem adhatná át a kerület egy noegyletnek. Olyasmire vállalkoznék a nőegylet, a