Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A görög nyelv és a protestáns középiskolák (Markusovszky Sámuel)

219 semhogy gyermekét nem protestáns iskolába ne küldené, ha ott görögül tanulnia nem kell. De másfelől, ha ki is mondatnék egyetemes conventiink által a görög nyelv tanulásának általános kötelezettsége, e határozatnak egyetemes érvénye úgy sem lenne, mert protestáns gymnasiumaink nem követnek, nem is követhetnek egyforma tantervet. Hazánkban ugyanis összesen tiz evangelikus főgymnasium van (az erdélyi szász gymnasiumokat ide nem számítva), ezen tiz főgymnasium közül négy államsegélyben részesül, ezek az állam tantervét követvén náluk a görög nyelv tanulása kötelező tantárgy nem lesz, maradna tehát hat gymnásium, mely köteles lenne az egyetemes gyűlés határozatának eleget tenni. Ámde e hat főgymnasiumból három oly városban fekszik, hol állami vagy kathoíikus felekezetű gymnasiumok is vannak, háromnak pedig olyan a fekvése, hogy közelében szintén van állami vagy kathoíikus főgymnasium. A görögül tanulni nem akaró ifjúság tehát nem is kénytelen messze földre menni igényeinek megfelelő gymnásium keresésére. Azt azonban nem találnám kárhoztathatónak, ha kimondatnék, hogy oly tanulók, kik a protestáns tanintézetek jótéteményeiben részesülni akarnak, mint pl. convictus, ingyenes alumneum, nagyobb ösztöndíj stb., azok kötelesek a görög nyelvet is tanulni, és ez alól senki fel nem mentethetnék. Ily módon lehetséges lenne theologiai tanintézeteinknek is hallgatókat szerezni. Nem lényegtelen reánk nézve az a kérdés sem, hogy minő tantárgygyal pótoljuk a nem mindenkire nézve kötelező görög nyelvet? A minisztérium közvetlen felügyelete alatt álló gymnasiumokra nézve a kihagyott görög nyelvet pótló tantervet e lapok utolsó száma közölte. E tanterv a kihagyott görög nyelvet háromféleképen akarja pótolni, ú. m. : a) a magyar irodalom bővebb ismertetésével, b) görög irodalmi müveknek magyar fordításban való olvastatásával kapcsolatban görög régiségekkel és görög irodalomtörténettel és c) rajzzal. E contemplált tanterv osztályonként — a kihagyott görög nyelvi órák számának megfelelőg — heti 5—5 órában taníttatnék, melyekből az a) és b) alatti tárgycsoportra valószínűleg heti 3 — 3, a c) alattira pedig 2—2 óra fog fordíttatni. Az a) és b) alatti tárgycsoportot magyar philologus, a c) alattit pedig rajztanár fogja tanítani. E czélbavett tantervhez következő megjegyzéseink vannak : Nemzeti irodalmunknak a tanuló ifjúsággal való minél behatóbb és terjedelmesebb ismertetését csak helyeselni lehet, és hogy a gymnasiumi tanuló irodalmunkat ne csupán közvetve irodalomtörténetek sokszor egyéni bírálatai alapján, hanem közvetlenül az illető irók műveinek olvasása útján ismerje meg: azt paedagogiai szempontból szintén csak dicsérni lehet. De ha ezt a gymnasiumi tanuló a fennálló rendszer keretében nem szerezheti meg, ha ennek kibővítésének szükségessége fenforog : akkor szüksége van arra nemcsak annak a tanulónak, ki majd azután görögül nem fog tanulni, de annak is, ki tanulni fog. Paedagogiai és nemzeti culturai szempontból helytelenség tehát a görög nyelvet is tanuló tanulót a kibővített magyar irodalmi oktatásból kizárni, annyival is inkább, mert ő reá nézve ezen az úton szerezendő ismeretek még gyümölcsözőbbek lehetnének. A mily mértékben tehát helyesnek tartjuk magát a tervet, ép oly mértékben helytelennek találjuk alkalmazását, annyival is inkább, mert nézetünk szerint e tervet általánosan is lehetett volna érvényesíteni, ha a magyar nyelvi órák a felsőbb osztályokban mindenütt egy-egy órával megtoldatnának, és a görögöt is tanuló tanulókra nézve eként előálló heti 1 óra többlet úgy egyenlíttetnék ki, ha a görög nyelv ezután hetenkint egy-egy órával kevesebbel taníttattatnék. A görög nyelvben elérendő eredményt ezért koczkáztatva nem látjuk, mert miután ezután jóval kevesebb lesz azok száma, kik majd a gymnasiumban görögül tanulni fognak; ezekkel kevesebb óraszámmal is lehet majd az óhajtott eredményhez jutni, főleg ha kevesebbet grammatizálunk. A tanterv második csoportját, mely a görög irók műveinek magyar fordításban való olvastatását görög régiségek és irodalomtörténet ismertetését czélozza — a fenforgó czélhoz képest általánosságban helyesnek tartjuk. A tárgy beosztása ellen a kifogásunk ez: Az oktatás menetét helyesebb lenne Homeros eposzaival kezdeni és így az V. osztály tananyagává az Iliást és Odysseát tenni a homerosi kor élet és világ nézeteinek ismertetésével. Ez úgy hiszszük egy évre nagyon is elég, talán sok is lenne. A VI. osztály tananyaga lehetne Thukydides történeti műve (idővel Herodotos is) és Demosthenes szónoki beszédei. E tananyag nagyon szépen harmonizálna az ugyanezen osztály számára előirt magyar rhetorikával és a magyar szónoki és történeti irók müveinek olvasásával. Ugyanitt lehetne tárgyalni a görög állam-, magán- és hitrégiségeket. A VII. osztály számára contemplált görög tragikus irók műveinek ismertetését, valamint a VIII. osztályban Plató és Aristoteles műveinek olvastatását helyeseljük. De a görög művészet történetének ismertetése sokkal czélszerfíbb a VII. osztályban, mint a VI-ikban és a görög irodalomtörténet összefoglaló ismertetése elég lenne csak a VIII. osztályban, mert hiszen irodalmi bevezetéseket az egyes irók olvasása kezdetén úgy is adni kell. Az elérendő czél biztosítása tekintetéből azonban szükségesnek tartjuk, hogy e csoportban foglalt tananyagot görög philologus tanítsa. Magyar philologus itt sikert aligha fog érni. A harmadik csoport a rajzoktatás. E tárgyra nézve már első czikkünkben mondtuk el véleményünket, mely most, miután a részleteket is láttuk, initsem változott. Nézetünk most is az, hogy a mennyire általános műveltségi szempontból e tantárgyra gymnasiumi tanulónak szüksége van, ezt a fennálló tanrendszer is nyújtja, többre szüksége csak annak a tanulónak lesz, ki majd műegyetemre készül; már pèdig a görögöt nem tanuló gymnasiumi tanulók nagy többségéből jogász, orvosnövendék lesz, kik-