Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A görög nyelv és a protestáns középiskolák (Markusovszky Sámuel)

218 És ez akként lenne keresztül vihető, hogy az ilyen gyülekezeteket, a hol lehetséges, egymással társítanók, máshol meg, ha a körülmények engedik és ajánlják, református testvéreinkkel unióra léptetnők. Es ezt tennők : vagy egyszer s mindenkorra, vagy pedig csak bizonyos időre, míg t. i. a körülmények úgy kívánják. Az olyan gyülekezeteknél, a melyeknél se egyik, se másik, se a társítás, sem az unió nem volna keresztül vihető, — mert a helyi körülmények nem engedik : más eljárást kellene alkalmazni ! És az én ajánlatom leginkább az ilyen helyekre vonatkozik ! Az ilyen gyülekezetek kebelében alkalomadtán a papi vagy tanítói állást, már a mint a helyi körülmények engedik és lehetővé teszik, egy időre föl kellene függeszteni s az illető gyülekezeteket kötelezni, természetesen megkérdezésükkel, hogy a mit eddig az egy időre fölfüggesztett, inkább be nem töltött hivatalra fordítottak, megtakarítsák, félretegyék, tőkésítsék, s ilyeténkép maguknak alapot teremtsenek, a melynek kamataiból időmultával magukon is segíthetnek, papjaikat, tanítóikat is jobban fizethetik ! Vegyünk például egy gyülekezetet, melyben a hívek kevesen is vannak, alappal sem rendelkeznek, hozzá szegényes körülmények között is élnek és így papjuknak, legjobb szándék mellett sem adhatnak többet évi 500—550 frtnál, fekvése azonban olyan, hogy a szomszéd gyülekezetek papjai közül bármelyik minden nehézség nélkül elvégezheti azokat a teendőket, miket csak is az ezek végezésére fölavatottak végezhetnek el. Ebben a gyülekezetben a papi állás megüresedik ! Mi lenne most az egyházi felsőbbség teendője? A tanítót föl kellene hatalmaznia az olyan teendők végezésére egyszer s mindenkor miket időnként úgy is végez, péld. prédikálás, temetés stb., a szomszéd gyülekezetek papjai közül pedig, valamelyiknek gyülekezete hozzájárulásával, azt a megbizást adnia, hogy a többi egyházi cselekményeket, miket csak is erre a czélra fölavatott egyének végezhetnek, a minők esketés, ürvacsoraosztás, időről-időre végezze el. Tegyük föl, hogy ezért össze-vissza kifizetne ez a gyülekezet : 200—250 frtot : még mindig maradna neki tőkésítésre 300 frtja. Ez tiz-tizenkét esztendő leforgása alatt, hozzácsatolva mindig a kamatokat is, akkora tőkévé növekednék, hogy jövedelméből szépen telnék ide is, oda is ! Most pedig vegyünk egy másik hasonló körülmények között élő gyülekezetet! Ebben a helyi érdekek olyanok, hogy a papi állást okvetlenül be kell tölteni, a tanítóit azonban jó lélekkel üresedésben lehet hagyni : mivel a pap saját teendői s a gyermekek száma miatt is, nehézség nélkül végezheti annak dolgait. A tanítói fizetés ebben a gyülekezetben tészen, tegyük föl, nem többet csak 260 — 280 frtot. Ha ennek felét odaadják is a papnak a tanítói teendők végezéseért : tőkésítésre akkor is marad 130—140 frt. Ez soknak nem sok ugyan; de tiz- ! tizenöt évig tőkésítve s a kamatok kamatjával szaporítva : nem épen megvetendő összeg lenne belőle ! Tudom, erre némelyek azt mondják: Senkit sem lehet, sem papot, sem tanítót, olyan teher viselésére, munka végezésére kötelezni, a mire választva, hiványilag kötelezve nincsen ! Ez az ellenvetés, elismerem, igaz ! De, a mint láttuk, nem kivánnám én senkitől ,sem, hogy volt avagy leendő munkatársának az Űr szőlőjében — teendőjét csak amúgy Isten nevében, ingyen végezze : mert : méltó a munkás az ő jutalmára ! Másfelől azonban azt is vallom és hirdetem : Nem kell nézni mindenben csak a magunk hasznát, hanem egyebekét is ! Ily formán, én azt hiszem, sok helyen lehetne egyházi alapot teremteni, a mely a külső segedelmet, felebaráti gyámolítást, ha fölöslegessé nem is : nélkülözhetőbbé tenné; de a most áldásosán működő gyámintézetnek s a helyébe majdan fölállítandó közös alapnak munkáját is nagy mértékben megkönnyítené ! Tehát addig is, míg a várva várt zsinat létre jön s az egyetemes egyházi alap fölállítását — talán ily formán is — kimondja : tegyék meg az egyházkerületek saját hatásuk körében, a mit megtehetnek és a minek megtételéhez joguk most is vagyon! Tolnai József, ev. pap. A görög nyelv él a protestáns középiskolák, in. Bár protestáns egyházunk s protestáns tudományosságunk érdekei, mint előbbi czikkünkben kimutattuk, kívánatossá teszik, hogy a görög nyelv középiskoláinkban ezután is mindenkire kötelező tantárgynak maradjon; mégis helyzetünk, életviszonyaink azt látszanak követelni, hogy protestáns középiskoláinkban a görög nyelv tanulásának általános kötelező volta szintén megszüntettessék. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a közönségben a görög nyelv elleni ellenszenv a képviselőházi jelen évi cultusbudget vita, a napi sajtó támadásai és a görög nyelv kötelező tanulását megszüntető törvény megalkotása folytán nagy mértékben fokozódott. A nagy közönség kapva kapott a görög ellenesek nagyhangú, de semmit sem mondó phrasisán, hogy tanuljon a gymnasiumi ifjúság inkább „hasznos dolgokat", mert a görög nyelvnek nincs semmi gyakorlati haszna. E félrevezetett hangulat sok protestáns szülét arra fogja indítani, hogy gyermekeit állami vagy r. katholikus iskolákba adja, hogy ezek ne legyenek kénytelenek görögül tanulni, minek természetes következménye lesz, hogy hogy a protestáns gymnasiumok néptelenek lesznek. E valószínűséget annyival inkább feltehetjük, mert köztudomású dolog, hogy protestáns közönségünkben ma már sokkal csekélyebb hitünkhez való ragaszí kodás, és sokkal nagyobb a vallásos indifferentismus,