Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagyhonti esperesség

214 is került ki nálunk nem papi-ember, kinek némi fogalma lett volna, liogy mire való a görög tudomány. Az újra föléledő magyar irodalom még Ilire nélkül is szűkölködött volna, ha protestáns iskolákból nem jönnek ki irók, mint Kazinczy, Kölcsey stb., a kik annyit mennyit tanultak volt görögül, úgy hogy utóbb is képesek valának megismerkedni a görög múzsákkal. A protestánsok a közoktatás ügyében a Eatio követelményeinek nem engedtek ; ellenállásuk ügyüknek diadalt is szerzett, mert az 1790/1 országgyűlés csak azt kivánja a protestánsoktól, „hogy az országgyülésileg meghatározandó egyetemes nevelés elvekhez ragaszkodjanak." Az alkalmazkodás a Ratio elvei alapján meg is kisértetett. A reális irány hivei elismerték, hogy a Ratio irányai közelebb hozzák az iskolát az élethez ; a humanisták azonban a reálisták betolakodását nehezen szenvedték, és a harcz, melyet e két irány egymás ellen vív, máig sincs befejezve. így a protestáns középiskolák e század elején tantervükben lényeges módosítást nem igen létesítettek ; az időközben felmerült tantervek (pld. a Schedius és a zay-ugróczi tanterv) nagyrészt csak javaslatok maradtak. A Thun-féle tanrendszer és az 1883-ik évi XXX-ik törvényczikk végre a görög nyelvet a katholikus és az állami középiskolákban is kötelezővé tette. Hasonlóképen kötelezőnek tartatott a görög ; nyelv tanítása a protestánsok acsai és később pesti tantervében is. E futólagos történeti áttekintésből kiviláglik, hogy a görög nyelv tanítása a protestáns középiskolákban mindig kötelező tantárgy volt, a katholikus középiskolákban azonban nem ; a Ratioban csak mint feltételes tantárgy fordul elő ; csak az 1883-ik évi XXX-ik törvényczikkben bár nagy ellenszenvvel is csak egy nagy hatalmú államférfiú fellépése folytán tétetett kötelező tantárgygyá. A történelmi continuitást figyelembe véve tehát, miután az 1883-ik évi XXX-ik törvényczikk novellája e tekintetben a felekezeti tanintézetek fentartóinak szabadságot ad, protestáns középiskoláinkban ezután is a görög nyelvet kötelező tantárgyúi kellene meghagyni. Kivánja ezt hitünk és protestáns tudományosságunk érdeke egyaránt. A többször idézett törvénynovella a görög nyelv tanulását azokra nézve, kik theologiai, vagy az egyetemi bölcsészeti szak nyelv-történelmi csoportjába lépnek, kötelezővé teszi. De hogyan tudja ezt egy V-ik gymnasiumba lépő tanuló, hogy ő pap vagy tanár lesz ? Pályaválasztásra a legtöbb tanuló akkor határozza el magát, mikor az érettségi bizonyítvány már kezében van. A ki tehát a gymnasium V-ik osztályától fogva négy éven át görögül nem tanult, ez az érettségi vizsgálat letétele után pap vagy tanár — ha esetleg kedve volna ehhez — nem lehet. Igaz ugyan, a törvény megengedi, hogy a görögből pótló érettségi vizsgálatot is lehet tenni, s nagyon valószínű, hogy a leg- | többen úgy fognak cselekedni, a midőn rövidebb idő \ alatt és kevesebb fáradsággal is eljuthatnak a törvény követelménye czéljához. De hogy ezen eljárás a görög nyelv tanulásában elérendő eredmény tekintetében csak illusorius lesz, azt könnyű elgondolni. Kétség kivül a róni. kath. egyház nem fog nagy dolgot belőle csinálni, ez be fogja venni seminariumaiba a leendő papnövendékeket, ha a görögből az aoristos primust csak hirből tudják. De mit fog tenni a protestáns egyház? Neki hitelvei fejtegetése végett a szentirás eredeti nyelveire okvetetlen szüksége van. A theologián kezdjék el tehát a görög nyelv oktatását is, úgy mint a héber-ét. De akkor, mikor jutnak el a tulajdonképeni czél megvalósításához, a miért e két nyelvet tanítják? Az eredmény az lesz, hogy protestáns theologiai tanintézeteink hallgatói még jobban fognak megritkulni, vagy hogy a görög nyelvbeli ismeretek mértékét lej ebb kell majd szállítani. Mindkét esetben protestáns egyházunk vallja majd kárát. És miután ugyanez fog történni a görög nyelv dolgában a leendő tanárjelöltekkel is, könnyű elgondolni, hogy tudományunkra, főleg a nyelvészet és történelem tudományaira is nagy hátrányok fognak származni. A felsorolt okok tehát postulatum gyanánt követelik, hogy protestáns középiskoláinkban a görög nyelvnek mindenkire kötelező tanulása (természetesen más módszer szerint) ezután is meghagyassék. Azonban a gyakorlati életviszonyok — miket figyelmen ; kivül hagyni nem lehet — mást is követelnek. Mit? Erről a jövő számban. Markusovszky Sámuel. llifiil. Nagyhonti esperesség. Még június 4-én, engedve a f.-almási hittestvér szives meghívásának, megtartottuk vendégszerető házánál az ezidei papi conferentiát. A barátságos eszmecsere egyik főtárgyát képezte a tiszakerületi XIII városi esperesség által a gyámintézet szabályainak módosítása ügyében hozzánk is áttett emlékirata. Ennek pontozatait csekély módosításokkal teljesen magáévá tette a nagyszámú tanácskozmány. Ebből kifolyólag előre látható, hogy a jövő hó végén tartandó esp. közgyűlésünk teljesen magáévá fogja tenni a javaslatot s képviselői által az egyházkerületen is oda fog hatni, hogy az életre való s a gyámintézet hatásosabb működését, véleményünk szerint inkább biztosító javaslat mielébb megvalósuljon. — A szeretetből a szeretet munkájára vállalkozni mindig nagyobb eredményeket fog felmutatni, mint a bármelyik félre reáparancsolt s még módozataiban is előre meghatározott jótékonyság, — adományozás! S azután a szűkölködő s segélytkérő viszonyai iránt teljesen lévén tájékoztatva, ne szorítsuk meg felette az adományozó rendelkezési jogát, mert ez által csakis apasztjuk a szeretet oltárának áldozatlángjait. Magának a gyámintézetnek története beigazolja a mondottakat. Az elkeresztelések ügyében közrebocsátott miniszteri rendeletet örömmel üdvözöltük. Nemcsak a 68-iki törvény végrehajtását látjuk benne, de felismerünk benne egy nagy