Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Theol. akademiai tanévet záró igazgatói beszéd (Schneller István)

Nyolczadik évfolyam. 26. szám. Pozsony, 1890. évi Június 28-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 „ — „ Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a. egyszer közölve 7 kr., negyedévre . 1 , 50 , l , többször közölve 5 kr. j Felelős szerkesztő s kiadó : Egy szám ára: 12 kr. o. é. Bélvegdij : külön 30 kr. TRSZTYENSZKY FERENCZ. Tartalom : Theol. akadémiai tanévet záró igazgatói beszéd. (Schneller István.) — A görög nyelv és a protestáns középiskolák. II. (Markusovszky Sámuel). — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Theol. akadémiai tanévet záró igazgatói beszél A mai nap a záró ünnepélynek napja! Lezárjuk az évet ! S midőn ezt tesszük, lépéseinket az Isten házába irányítottuk, hogy az 0 szent szine előtt leborulva, önmagunkba mélyedve beszámoljunk arról, a mit az év elején Ígértünk, viszonyítsuk önmagunkat amaz eszményhez, — melynek szolgálatába szegődtünk, s emeljük fel Istenhez szemeinket, ki, látva szivünk titkait — szövetségébe fogadott! Mikép tartottuk meg igéretünket, mennyire voltunk hivek eszményünkhöz, mennyire méltók ama szövetségre, melyet ez év elején is megújítottunk : minderre megfeleltünk ott Isten szent házában, Isten szent szine előtt. Igenis meggyőződtünk most is, hogy gyönge edényekben bírjuk az isteni szellemet ! hogy igéretünket nem egyszer szegtük meg, hogy elmaradtunk eszményünktől, s hogy csak is Istennek végtelen kegyelnie — s nem érdemünk — tart meg minket szent szövetségében. De ép ezen kegyelem végtelenségének tudata, a melynek alapján életünk folytonos elhalás és feltámadás a Krisztusban, ez azon vigasz, mely elcsüggedni nem hágy, ez azon erő, mely lezárva ez évet — bátran tekintet a jövőre. Tudjuk azt, hogy — ha Istent igazán szeretjük, és eme szeretet alapján isteni czélgondolatunk érvényesítésén — bár megakasztva is törekszünk — végre is mindenek javunkra, Isten országa építésére szolgálnak. E komoly háttérről emelkednek le szavaim ! midőn még egyszer visszatekintve e most befejezendő évre, ennek közelebbi tapasztalata alapján intézem búcsúszavamat Hozzátok, kedves pályatársaim! Ez év változatos tapasztalatok éve. A tudományosság és az imaélet kölcsönös viszonyának megvilágosításával 11 y i t á 11 y s z e r íí e n kívántam az évet megnyitni. S hála Istennek az egyes gyarlósága tudatának Isten előtti bevallása daczára — mégis állíthatjuk, hogy egészben véve az év műve a kezdet óhaját és fohászát nem szégyeníté meg. Az imaélettel adott, szeretettől vezérelt közösségi szellem legyőzte a felmerült egyenetlenségeket ; s a tudomány terén érvényesítendő tpvókmiép aígy^n colloquinmokban, mint a seminariumi munkásságban, ép úgy a Gondolat sikerült értekezéseiben, mint szak vizsgái és pályamunkákban nyert kifejezést s mindkettő megóvta intézetünket attól, hogy fegyelmi ügyekben szükségessé váltak volna komolyabb intézkedések. — Lezárjuk az évet azon tudattal, hogy dolgoztunk, hogy futottunk — és pedig nem hiába! Futásunk — czélja azonban nem véges, elhervadó koszorú — czélunk végtelen értékű — egy szellemi végtelen birtok : Isten maga az, a ki a végtelen szeretet, a ki a végtelen igazság forrása, — s kihez csak végtelen uton közeledhetünk ! Ezért is visszatekintve az év eredményére és czélunk végtelenségére : búcsú szavunk mégis komoly intéssé válik : előre, előre a megkezdett pályán ! S eme komoly intést nevezetesen ezen év hangoztatja felénk, ezen év, mely annyira emlékeztetett halál angyala által — életünk végességére, — s kimúlt nagy hallottaink élete által az élet eszményi czéljaira. Ne engedjük meg azt, hogy emez intések a pusztában elhangozzanak. Figyeljünk arra, mire ez év gyász tényei emlékeztetnek, hallgassuk meg nagy halottaink hozzánk intézet szózatát s emeljük ez által is nékik szivünkben élő emléket. Földi talajból tör fölfelé szellemi életünk. Legeszményibb gondolataink sem nélkülözik már csak a szóban az érzékinek csiráit; s szellemi fejlődésünk anyai földje az érzéki világ. Az egészséges test az ép és egészséges elme feltétele ; a nemzet kulturális szellemi világának felvirágzása, — anyagi viszonyainak rendezettsége és