Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Theol. akademiai tanévet záró igazgatói beszéd (Schneller István)

210 gazdaságától feltételezett. A nemzetek, valamint az egyesek szellemi és eszményi önálló törekvéseik sikere igen nagy részt attól függ, hogy mennyiben nem akadályoztatnak meg, nem nyomatnak el az anyagiak gondjai, a megélhetés kérdései által. — j Anyagilag szervezkedni, erősödni, a végett, hogy immár a gondoktól menten törhessünk minden tekintetek félrevetésével eszményi feladataink felé: ez azon intés, melyet Jeszenszky Józsefünk még halála után is hozzánk intéz. S váljon szükségünk van-e ez intésre, nekünk, kik nem földi ország, hanem Isten országának kiépítésére vagyunk hivatva?! Hisz ellentétes e két ország, az egyiknek nincs a másikkal köze: ott j e világ, itt Istennek országa! Oh ne hagyják magukat ily jelszavak által megzavartatni. Igenis mennyei ország polgáraiként vagyunk meghíva, de igenis ez országnak, e földön, evang. egyházunkban, e hazában való kiépítésére. Csak a talaj teljes ismerete, rendezése s az így megdolgozott, termékeny talajnak egy magasabb eszme által való szervezése — biztosítja isteni hivatásnak földön való sikerét. Ezért is nem lehet eléggé szivükre kötni, Önöknek, kik akadémiánkat ezennel elhagyják, hogy ismerkedjenek meg meghivó gyülekezeteik minden anyagi gondjaival, anyagi viszonyaival, a természetes, a földi ember szivének minden vágyaival, törekvéseivel ; rendezzék emez anyagi viszonyokat, gondozzák a gy

Tülekezet, valamint az egyesek földi javait, ne kicsinyeljenek semmit, még a legparányibbat sem eme gondozás művében; ép parányi szemekből épül fel a természetnek legnagyobb alkotmánya is; ne várjanak segélyt mástól, idegentől; az önszerzette, a munka és gond szerzette vagyont becsüljük még csak igazán, • e javak így ethisálódnak, s mi is e pontos és lelkiismeretes mások, a köznek érdekeit szolgáló munkában ethisalódunk ; s a természetes, a földi ember ismerete alap- i ján ismerjük még csak azon talajt, a melybe az égi magot nem véletlenül, hanem ön és czéltudatosan elvethetjük, hogy megteremje az busásan az üdítő és üdvözítő gyümölcsöt. De Önöknek is, kik még nem készülnek az élet terére kilépni, kik rövid távozás után vissza jönnek akadémiánk falai közé — szói Jeszenszkynk föntebbi intése. Szüleik legnagyobb részt j csak nehezen hozták s hozzák meg Önök számára i az anyagi áldozatokat, a melyek kiképzésükre szükségesek s már korán voltak egyesek Önök közül arra | utalva, hogy maguk gondoskodjanak az anyagiakról. E gondoskodás előkészület az életre. Legyenek hívek e kicsinyben, órát adva — megbecsülik az időt, tanítva tanulnak, lelkiismeretesen számítva — számba vehe- i tőkké válnak ; s szüleik részéről meg kiméit áldozatokban Isten áldását veszik. Igenis nagy fontosságú, egész életünkre az abban való ténykedésre kiható ép az anyagiakról való gondoskodás, az anyagiaknak | jól elrendezettsége. De téves és nevezetesen eszményi hivatásunkkal ellenkező volna, ha ezen anyagiakban és anyagiak elrendezésében találnók életünk czélját, súlypontját. Fejlődésünk természetes kiindulási pontja az anyagi; szellemünk anyai földje az érzéki világ; de a czél, a termékenyítő, az anyagvilágot szervező, mozgató és vezérlő eszme egy más, egy természet fölötti, isteni világnak szülöttje. Az anyagi, a természeti világ csak eszköz, tér, a mely által, és a melyen Istennek országa megvalósul. Erre nézve pedig az egyetlen feltétel a személyiségnek Isten szellemétől való áthatottsága. Ily az evangéliumban kijelentett és ez óta a történetben ténykedő isteni szellemtől való áthatöttságot, és ezen áthatottságban ev. egyházunknak hű szolgálatát kivánta és kívánja megboldogult püspökünknek, dr. Geduly Lajosnak, egyházunkban, akadémiánkban élő szelleme. E szellemet kívánom most ez ünnepélyes búcsúórában megszólaltatni, Veletek szemben — szeretett ifjú pályatársaim ! Minden, még a legnemesebbre is irányuló emberi törekvésünk semmis, lia mi bennünk nem az isteni szellem a mozgató. Ez pedig csak ott élhet a maga természete szerint, a hol belső élettapasztalatunk azon tudatra elvezetett, hogy Istennel való, szeretet és szellem életközösségünk nélkül — életünk sivár, czélnélküli, — a bűnnek élete. Ez önösségi életirányzat zsoldját Krisztus halálában bírja; s Krisztus feltámadásában bii'juk annak zálogát, hogy élhetünk és pedig nem a törvény alapján, hanem az isteni kegyelemben gyökerező hitünk alapján. Életünk és életigazságunk önbizonyosságát birjuk pedig azon naponta való elhalásban szemben érzéki önösségi, véletlen jellegű életirányzatunkkal, és a naponta való megerősödésben szemben azon életirányzattal, melynek irányzója az isteni kegyelem alapján mi bennünk cliarismaként ténykedő isteni czélgondolat, s melynek czélja az egyes embernek folytonos megújulása által Isten országának, a szeretet szerves országának kiépítése. Ez alapon megszűntek a természeti élettel adott meghatározások korlátozók lenni. Az egyéni, a nemzetiségi meghatározás nem emel válaszfalat köztünk s testvéreink között, megszűnt a különbség zsidó és pogány közt, egyek vagyunk mindnyájan Krisztusban, hogy építsük evang. egyházunk szolgálatában Isten országát. Ne feledkezzenek meg kedves testvéreim püspökünk emez igaz evangeliomi szelleméről, sem itt az akadémia falai közt, sem kint, midőn a kiizdő egyház piaczára lépnek. Theologusi és lelkészi hivatásuk próbája abban áll, hogy mikép képesek egészen odaadólag ezen isteni szellem szolgálatába lépni. Ne egyházunk üdvintézetétől távolabb eső eszmék és jelszavakra induljanak meg, ne a nyelvre, hanem az abban ténykedő Krisztusi szellemre, ne a nemzetiségre, hanem a choi yévoç èa/jer-re, nem az állásra, hanem bármely állásban való hűségre fektessék a hangsúlyt, s bizonyára ev. egyházunknak, magyar nemzetünknek hű fiai, polgárai leendnek. A lelkészi, a theologusi hivatás ily központi felfogásában állott boldogult püspökünk szellemi nagysága ; s ezzel adva van szellemének azon további hozzánk irányult intése : hogy theologusi tanulmányunk fősulyát ezen vallási életigazság feltüntetésében, tudományos kifejezésében keressük s találjuk meg. Religio possidet veritatem, theologia veritatem invenit. Vitatkozhatunk ez alak