Evangélikus Egyház és Iskola 1890.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A görög nyelv és a protestáns középiskolák (Markusovszky Sámuel)
203 és kapcsolatban áll, kiszakítunk és önmagunkat és a világot azzal ámítjuk, hogy az óhajtott czélt, mely miatt annyi tudós elme hasztalan törte a fejét, a Columbus tojás könnyuségével feltaláltuk. Ily eljárás ignotos fallit, notis est derisui. Minden okos és józan reform egy fennálló rendszer keretében alólról kezdődik és fokozatosan felfelé haladva végződik. A fennforgó esetben is — nézetünk szerint — a helyes eljárás az lett volna, ha a gymnasium és a reáliskola négy alsó osztályainak tanterve fokozatosan egyenlősíttetik. E végből a reáliskola első osztályában és fokozatosan a többi osztályokban is a latin nyelv kötelező tantárgygyá tétetik és a túlterhelés elkerülése végett a német nyelv a reáliskolákban is úgy, mint a gymnasiumban a harmadik osztálylyal kezdődik, a franczia nyelv pedig, melyről mellesleg megjegyezzük, hogy bár élő nyelv, mégis csak annyi eredménynyel taníttatik, mint a gymnasiumban a latin és a bűnbaknak odaállított görög nyelv, — a középiskola négy felső osztályai számára tartatik fenn. Hogy ily beosztással a franczia nyelvvel ugyanannyi, sőt több eredmény lenne elérhető, mint a most fennálló rendszer mellett, ebben igazat fog adni nekem mindenki, ki latin nyelvismeretei alapján tanult francziául. Ily módon a középiskola négy alsó osztályaiban egységes tanítást lehetett volna létesíteni és ez úton az egységes középiskola eszméjéhez erőszakoskodás nélkül és sokkal könnyebben lehetett volna eljutni, mint a görög nyelv kiküszöbölése által. Az egységes középiskola négy felső osztályaiban úgyis bifurcatiónak kell lenni, vagyis a tanmenetnek kétfelé kell ágaznia; az egyik ág a realisticus irány a latin nyelv meghagyásával és továbbfolytatásával, a másik ág a humanistikus irány a latin és görög nyelv rendszeres oktatásával. Ily szervezetű középiskola, ügy hisszük, megfelelne korunk irányának és törekvéseinek és kibékítené úgy a humanismus, mint a realismus barátaif, az ifjú tanuló nemzedéknek pedig tetemesen megkönnyítené a pályaválasztás lehetőségét. Azonban az egységes középiskola kérdése még most nincs napi renden, épen azért csak mellékesen érintettük itt, a tüzetes megbeszélés alkalmát későbbre tartván fel. Most közelebbről érdekel minket az a kérdés, hogy mikép lesz majd megvalósítható gyakorlatilag az a törvény, mely a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. XXX. törvényczikk módosítása tárgyában hozatott. Az érintett törvény a görög nyelvet a gymnasiumban csak fakultativ kötelező tantárgygyá teszi és azon tanulók, kik a görög nyelvet nem tanulják, a törvény 2. §-a intézkedései szerint tanulni kötelesek : a) a magyar irodalom bővebb ismeretét kapcsolatban a görög remekírók műveinek magyar fordításban való ismeretével és a görög irodalom és művelődés történetét; b) a rajzot (mértani és szabadkézrajzi elemekkel). A 3. §. pedig akként intézkedik, hogy azon gymnasiumi tanulók, kik a görög nyelvet nem tanulták, érettségi vizsgálat letétele után a tudomány egyetemek és egyéb főiskolák hittudományi karára, vagy azok nyelvészeti, bölcsészeti és történelmi szakosztályaira nem bocsáthatók, kivévén, ha a görög nyelv és irodalomból pótló érettségi vizsgálatot tesznek, mely esetben az 1883. XXX. törvény czikk 26. S -a 2. bekezdésének rendelkezése érvényes rájuk nézve. Ezen uj módosító törvénynek legsarkalatosabb hibája — mint egy szakfolyóiratunk igen helyesen m egj egyzi — az, hogy teljesen készületlenül találja a tanügyi férfiakat; nincsen reá vonatkozó részletes tantervünk, nincsenek meg a hozzá szükséges utasítások, nincsen egyetlenegy megfelelő tankönyvünk, nincsenek iskolai használatra szolgáló fordításai azoknak az Íróknak, melyeket olvastatni kellene; nincsen semmiféle vagy paedagogiai vagy didacticai útmutatás, melynek a tanár hasznát vehetné. De feltéve, hogy e hiányok nem forognának fenn, rég bebizonyult dolog, hogy valamely nemzet irodalmi remekeit más nyelvbe úgy átültetni, hogy e fordításokból az illető nemzet szellemét, gondolkodásmódját megismerhessük, lehetetlen, mert ezt fordítások vissza nem adhatják. Az uj törvény intézkedése tehát, hogy a görög irók művei fordításokból ismertessenek meg, végeredményében semmi egyéb nem lesz, mint, hogy egy napjainkban közkeletűvé vált hasonlattal éljünk — denaturalizált spiritus. — A törvény meghozatalánál a görögellenes tábor, — hogy czélját elérhesse — azzal agitált, hogy nemzeti nyelvünket kell a középiskolában alaposabban művelni, és teljesen elfelejtette vagy talán nem is tudta, hogy középiskolai tantervünk egészen nemzeti alapra van fektetve és hogy nemzeti culturánknak a tantárgyak között minden tekintetben kijutott illető helye; megszívlelhette volna azt is, hogy a nemzeti gondolkozást, érzelmet és lelkesedést könnyen biztosan és tisztán tanulhatni az ókor remekeiből is; hogy a görög nyelvnek sokkal inkább, mint a latin vagy valamely modern nyelvnek megvan az a lényeges tulajdonsága, hogy a vele való összehasonlítás folytán édes hazai nyelvünket tanuljuk meg alaposabban, mely kedvező alkalom a fordításoknál teljesen elesik. De még az a csekély görög szellem is, mely fordítások útján közvetíteni szándékoltatik, nem lesz elérhető azért, mert a törvény a magyar irodalommal kapcsolatban kivánja a görög remekírók műveit ismertetni. Hogy mikép lesz ez lehetségessé, e fölött máris a magyar nyelv és irodalomnak nem egy szaktanára tűnődik. Czéltévesztettnek kell jeleznünk a törvény azon intézkedését is, mely a görögül nem tanuló gymnasiumi tanulók számára kötelező tantárgyul a rajzolást irja elő. Tagadhatatlan paedagogiai elv ugyan, hogy az általános műveltséget nyújtó iskolákban a tanuló művészi érzékeinek fejlesztésére is kell gondot fordítani és hogy e czélra, bár a művészet tanítása általában véve egybe esik a tantárgyak tanításával, a rajzolás legalkalmasabbnak kínálkozik. A rajzolás képző erejét a szem és kéz ügyesítésében, a képzelem, szépérzék és az ezzel összefüggő erkölcsiség művelésében találjuk. A rajzolás megszoktatja az embert a
