Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A görög nyelv és a protestáns középiskolák (Markusovszky Sámuel)

202 egyházi téren, politikai bűnösökkel megküzdeni még jóléte feldulásának árán is, a csupán erkölcsi eszközökkel rendelkező egyház legyen hivatva? az állam ölbe téve kezeit, nézze az önmagát marczangoló test vívódásait? Ez bizony nem igazság. Az egyetemes egyház elment a legszélsőbb határig, midőn a pánszlávizmust kánoni vétségnek bélyegezte, de hogy valamely politikai jellemű tény, tehát a pánszlávizmus megállapítására nem illetékes az egyház, hanem az állam, ez szerintem megdönthetlen igazság. Igaz, hogy az uralkodó fogalomzavar következtében azután, csak nálunk történhetik meg olyasmi, hogy egy könyvet vagy egyént az állami közegek nem tartottak elitélhetőnek, azt elitélte az egyház, — mert ennek élesebb eszű s szemű emberei fölfedezték a pánszlávizmust s természetesen nagy volt a hazafias dicsekvés és dicséret. Egyházunkban a „pánszlávcsmálás " nemes mestersége már annyira haladt, hogy tős-gyökeres magyar emberek, kik szivök egész melegével csüggnek magyar nemzetük jólétén, kik életök egész munkáját egyházban és iskolában egyiránt, magyar hazájuk javára forditják, könnyedén panszlávoknak vagy legalább is békés lutheránusoknak csúfoltatnak. Ám legyen ; egyet azonban ne feledjenek a vádaskodók : Tűznél és fegyvernél erösebb a szeretet. Gyanúsítással, szenvedélyes gyűlölködéssel nem lendítünk hazánk és egyházunk ügyén ; sőt amikor megsértjük más nyelven beszélő testvéreinket, akkor jogtalansággal jogot, igaztalansággal igazat, kicsinylő lenézéssel méltóságot adunk nekik, melyet ellenünk fordíthatnak. S midőn igy még élesebbé tesszük az ellentéteket, mélyebbé a gyűlöletet, saját hazánk s nemzetünk kebelén ütöttük e sebet, melyen át elszivárog életereje; mi magunk döntöttük porba ama szent oltárt, melyen ezred éves történetünk folyamán különböző nyelvű, de a hazát egyenlően szerető fiai e honnak meghozták Istennek tetsző áldozataikat. Jó lenne ezt meggondolni s általában, de kivált evangyéliomi egyházunkban más modorban folytatni az együttélést. Hogy a dunáninneni kerület püspökválasztása a hazára végzetes lehetne, azt én nem hiszem. Baltik püspök vagy hazaellenes vagy hazafias irányt fog követni (én ez utóbbit hiszem és várom). Első esetben magas állásában, a kormány nyal közvetlen érintkezésben minden lépése annyira felötlő lesz, hogy bizony még püspöki hivatala sem fogja megvédhetni a politikai bűnnel megérdemelt büntetéstől. Második esetben nincs semmi baj, ha csak azt nem kívánják tőle, hogy egymaga a többségen kifogjon, vagy ha őt teszik felelőssé a nagy többség határozataiért. Az állani az autonomia tiszteletben tartásával megvédheti minden érdekét. Adja Isten védje meg! Az autonomia eltörlése oly gyógyszer volna, melyről elmondhatjuk: pejor medicina morbo. Ezzel a kísértettel ne is ijeszgessenek, ettől nem félünk ; mert liogy az autonomia hazánknak ártalmára lett volna, oly esetet nem tudunk ; de olyat igen, még pedig nem egyet, midőn a haza szent ügye az autonómiában leghűbb szövetségest, legerősebb támaszt talált. Nekünk a história : magistra vitae. Dixi. csendes megfigyelői hogy e kérdés kellő meg. A mágnásnak középiskolák, i. Csáky Albin gróf, közoktatásügyi miniszter azon törvénynyel, mely a görög nyelvnek gymnasiumi tanítását fakultatívvá teszi, voltaképen azonban ezen tantárgyat a gymnasiumban tanítandó tantárgyak sorából kiküszöböli, középiskolai oktatásügyünk történetében messzireható és még most be nem látható változásokat idézett elé. A törvény megalkotása óta észlelt jelenségek után Ítélve azt is megmondhatjuk, hogy a bekövetkezendő változások középiskolai oktatásunknak nem előnyére, de inkább hátrányára fognak válni. Osztrák szomszédaink már is szemünkre lobbantják, liogy Magyarország, mint másodrendű culturállam nincs hivatva a középiskolai ügyben ily jelentékeny reformot kezdeményezni. E szemrehányást ugyan hallhatta a miniszter úr — javaslata tárgyalása alkalmával — a görög barátoktól is, de ezt az ellenfél a régi „czopf-ra, a külföld majmolására való hivatkozással lehurrogta. A kik e kérdésnek keletkezésétől végkifejlődéséig voltak, kénytelenek beismerni, körültekintés nélkül oldatott kedvencz ötlete volt, a görög nyelvet eltörölni s ezt mint miniszter meg is valósította, szakférfiak nyomós érvelésére csak nem is hederítvén. Körülbelül egy évvel ezelőtt egy, a hellen tudományosság hirében álló képviselő fejtegette egy elterjedt hírlapban nézeteit a görög nyelv szükségtelen és czéltalan tanításáról. Gyenge érveléseit csakhamar több oldalról komolyan megczáfolták; a tudós úrnak a czáfolatra az volt a felelete : a szakférfiak beszélhetnek akármit, azért mégis mi azt mondjuk, linguam graecam delendam esse. Ugyanez ignorálása a meggyőző érveknek jellemezte a miniszter urat az enquettek alkalmával, ugyanez a képviselőházi tárgyalásoknál is. A miniszter úrnak kedvencz ötlete, mely miatt a görög nyelvet a gymnasiumból kidobta, az egységes középiskola. De hogy mikép valósítható meg e kedvencz ötlet, azt maga a miniszter úr sem tudja. Nem is csoda. Komolyan gondolkozó szakférfiak sem jutottak még a probléma végmegoldására. Mert bár a tudományos és az intellectualis szakpálya választás lehetőségének megkönnyítése czéljából bármennyire kívánatos is, hogy csak egyféle középiskola legyen, de egyfelől a humanismus, másfelől a realismus jogos követelményei kielégítése miatt vajmi nehéz dolog e két irányt úgy kiegyenlíteni és egyesíteni, hogy túlterhelés ne álljon be. De átmenetek, átalakulások, változások nem is úgy történnek, hogy egy meglevő és érvényben álló rendszerből egy részt vagy tagot, mely az egészszel szoros össszefiiggésben