Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Beszterczebánya

180 eloszlatta azon tudat, hogy ezen egyházmegye igazgatása kipróbált harczosok kezébe van letéve. S kétszeres az öröm, mely engem ezen egyházmegyének szolgálatában eltölt, mert itt nemcsak egyházfelekezeti szempontból, hanem a magyar nemzeti érdek szempontjából is szolgálhatok hazámnak. Az erdélyi részekben ugyanazon protestáns vallásfelekezet a hazai közszellemtól idegenszerű, sőt még testvérfelekezetével szemben is teljesen elszigetelt álláspontot foglal el, a minek oka a mi felekezetünknek nemzeties irányban való fejlődése volt. Ezen hazafias irányú együttműködésre szolgálatomat örömmel ajánlottam fel s ezen irányt én is mindig fentartani és fejleszteni kötelességemnek tartom." Ezek után szónok igy folytatja: „Egyházmegyénk közvetlen szomszédságában számos idegen vallásfelekezet is lakja hazánkat, a melyekkel a jó egyetértés kivánatos és szükséges is, s ezért a hitfelekezeti elzárkozottságot nemcsak hogy helytelennek, de károsnak is tartom. Hogy elszigetelt helyzetünkben tehát mindazon követelményeknek eleget tehesünk, melyek egyházi működésünkben a sikert biztosítják, kivánatos a hazai közvélemény jó indulata velünk szemben. Ezen rokonszenv adott életet egyházmegyénknek, ezen rokonszenvst egyházmegyénk iránt fentarthatjuk, ha ezentúl is egyházi beléletünk iránt a tiszteletet és tekintélyt erősbítjük és emeljük." Áttér ezután szónok az egyházmegye vezetőire, kikről mint hazafias, tetterős és kitartó férfiakról melegen emlékezik meg s különösen az egyházmegye fejéről Moór főesperesről igen elismerőleg nyilatkozik, s ugyancsak a helyben lakó felügyelők eddigelé tanúsított áldozatkész működését is megemlítvén kiemeli Rombauer Emil esperességi másodfelügyelőt, kinek fáradhatatlan és áldásos munkásságáról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik, kinek ügybuzgalma, áldozatkészsége soha határt nem ismert, a midőn ezen egyházmegye jólétéről, annak érdekéről volt szó, „Ezen pillanatot találom a legalkalmasabbnak — folytatá a szónok, — hogy egyházi elnök társam Moór Gyula és tisztelt barátom Rombauer Emilhez azzal a kérelemmel forduljak, hogy engem egyházi tisztem gyakorlásában ismert buzgalmukkal és őszinte bizalommal támogassanak." Yégül szónok megemlékezvén az egyházmegye oktatásügyéről, oda nyilatkozik, kogy tekintve, miszerint az egyházmegyének nem áll tehetségében iskolákat felállítani, legalább conviktus felállítását tartja óhajtandónak Brassóbban, a mely hivatva lenne az itteni iskolák látogatását elősegíteni és megkönnyitenni! Ezen lelkes éljenzésekkel fogadott beszéd után néhai Czékus István püspök emléke jegyzőkönyvileg megörökíttetni határoztatott, az uj püspökhöz Zelenka Pálhoz pedig üdvözlő távirat küldetett a közgyűlésből. Továbbá örvendetes tudomásul vette a közgyűlés hogy Rombauer Emil Il-od felügyelő, a ki állásáról lemondott, egy küldöttség felkérésére ezen szándékát megváltoztatta; a közgyűlés ezúttal is kifejezést adott Rombauer Emil iránt a benne helyezett osztatlan bizalomnak. Végül az uj püspök beigtatása czéljából május 28-án tartandó miskolczi kerületi közgyűlésre képviselőkül a főesperes és a felügyelő mellé Rombauer Emil és Molnár Viktor egyházi felügyelőket és Pap György zajzoni lelkészt küldte ki. Néhány kisebb ügy elintézése után a közgyűlés 12 órakor véget ért. Egy órakor Fabiny tiszteletére a „Zöldfa" szállodában banquette volt, melyen körülbelül ötvenen vettek részt. A közgyűlésen jelenvolt budapesti és maros-vásárhelyi vendégeken, valamint az esperesség összes lelkészein és kiválóbb világi tagjain kivül ott láttuk még Phleps kir. ügyészt, Borosnyai, Harmath, Vajna, Puskariu és Demián ügyvédeket, V e r z á r Lukácsot, U n g u r birót és sok másokat. A számos felköszöntő közül a következőket sikerült följegyeznünk : Fabiny a királyra, Rombauer Péchy Tamás tiszakerületi felügyelő és Zelenka püspökre, Moór Fabiny felügyelőre, Skita a jelenlévő vendégekre, Fekete kir. táblai biró Moór főesperesre, Kiss Árpád lelkész Rombauerre, Fabiny a felekezetek közötti egyetértésre, H a r m a t h a tiz csángó községre s azoknak jelenlévő képviselőire stb. stb. emeltek poharat. Megemlítjük végül, hogy Fabiny üdvözlő táviratot kapott Zelenka püspöktől és Írásbeli üdvözletet Petrik János gör. kel. főesperestől, ki személyesen nem jelenhetett meg az ünnepélyen. A banquett a legjobb hangulatban délután 4 órakor ért véget s ezzel a szép és a brassói ág. ev. magyar esperesség történetében emlékezetes ünnepély is befejeztetett. Délután 5 órakor értekezlet tartatott a templomban a melyen a felügyelőnek azon kérdése, hogy miáltal lehetne az esperesség anyagi és szellemi felvirágozását előmozdítani, egy két óra hoszszat tartó lelkes és tanúságos vitát idézett elő, a melyben a hiányok és azok eloszlatásának eszközei minden oldalról megvilágíttattak s végül a javaslat tételre Rombauer Emil, Dr. Hoffmann Frigyes, Walther Béla főreáliskolai tanárok, Deák Sándor, Dendely Samu és Kiss Árpád lelkészek mint bizottság kiküldettek. Ugyanazon értekezleten bejelentette a főesperes, hogy Fabiny Ferencz felügyelő az esperességnek a Czékus István emlékalap gyarapítására 100 frtot, folyó költségekre pedig 10 frtot, Draveczky Adorján budapesti m. kir. táblai biró ugyanaz utóbbi czélra 10 frtot adományoztak. Másnap az uj felügyelő Hétfaluba rándult és a főesperes kíséretében öt egyházban a lelkészeket, felügyelőket, gondnokokat s az egyház más tagjait látogatásával tisztelte meg, mindenütt az egyház iránti szeretetre buzdítván az illetőket, este pedig Brassóból az esperesség számos tagja által kikísértetve a vonattal M. Vásárhelyre haza utazott. Beszterczebányán, máj. 22. Örömmel konstatáljuk, hogy az ev. gymnasiumunk iránti lelkesedés egyházunk figyelmét elemi iskoláinkra is rá irányozta; s ez annál örvendetesebb jelenség, mert most már azon egyházi tagok is tanúsítanak ev. iskoláink iránt eleven érdeklődést, kik a gymnasium rendezésénél tartózkodást, sőt hidegséget mutattak. Ideje is, hogy az országos törvényekben gyökerező jogaink ellen nyilt harczra kelő papismussal szemben az evangélikusok is tiszta öntudatra ébredve, határozott állást foglaljanak el saját iskoláik mellett. Úgy látszik, komoly időknek megyünk elébe ! Az ev. öntudat ezen ébredése arra bátorít fel bennünket, kik távol vagyunk a zöld asztaltól, hogy a napirenden levő kérdéshez, mint evangélikusok sine et ira studio hozzászóljunk. Ezt annál nagyobb tárgyilagossággal