Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Beszterczebánya

181 tehetjük, hogy a harcz vonalán kivül állva, annak hevétől mentek vagyunk. Egyliázi presbyteriumunk utolsó ülésében azon indítvány merült fel, hogy a tényleg működő öt elemi iskolai tanítóhoz még a fiúiskolába egyet válaszszon az egyház. Érvül az hozatott fel, hogy a négy elemi osztályból kikerülő tanulók nincsenek a gj'mnásium számára kellőleg elkészülve. A dolog oly egyszerűnek látszik, hogy azt csak hallani kell, és azonnal dönthetünk is. De ez csak látszat. Elvben, úgy hiszszük. véleményeltérés nem lehetséges; minél több tanulót alkalmazhat az egyház, és minél kevesebb tanító kerül egy tanító keze alá : annál jobb. A gyakorlatban azonban a dolog bonyolodottabb és azért komoly megfontolást igényel. Hogy arra felelhessünk: kell-e uj tanító vagy nem? tisztába kell jönni mindenek előtt az indítvány érvével : hogy az elemi isk. növendékek nem birnak a gymnasiumban szükséges készültséggel. Mi sem könnyebb, mint ezen körülmény mibenlétéről meggyőződni. Nemcsak az illető tanító tiltakozása, mely utoljára is, mint pro domo sua, csekély súlylyal bírhat, hanem azon tény dönti meg ezen állítást, hogy a kérdéses tanulók a gymnasiumban kellő sikerrel haladnak, sőt többen ki is tűnnek, a mint azt az osztályzat mutatja. Ez iránt tehát rosszul vannak informálva az illető urak. Nem tagadjuk egyébként, hogy vannak hibák; de ha az indítványozó urak azok természetét ösmernék : belátnák, hogy azokat tanítók szaporítása által eltávolítani nem lehet. A hibák a fennálló tantervben és a követett módszerben rejlenek. Hogy itt-ott a pontosság nem nevezhető pedanteriának, az is való; de ezen szorosabb ellenőrzés által könnyen lehet segíteni. Tanítóink képességét illetőleg csak azt kell mondanunk, hogy egyházunk tanítóinak választásánál az utolsó években szerencsés volt. A tanítókban tehát nem rejlik a hibák oka. De a növendékek számában sem! Mert azt még sem állíthatja komolyan senkisem, hogy 30—40 növendéket, habár két évfolyamban is. jóravaló tanító kellő "eredménynyel nem taníthat. A bányakerületben egy tanító keze alatt levő tanulók átlagos száma 103. Hol vagyunk mi az átlagon alul!? A kérdésnek financialis oldala is van. Ezzel könnyen végzünk. A gymnasium rendezésekor az egyházi tagok áldozatkészségéhez folyamodott az egyház, hogy meglevő tőkéit megkímélhesse. A derék evangélikusok gyorsan és dúsan áldoztak. Ez, úgy látszik, már feledésbe ment, valamint az is, hogy néhány héttel ezelőtt a bányakerületnek is a tervezett leányiskola ügyében egyházunk tagadólag válaszolt, arra utalván, hogy vagyoni állapota meg nem engedi, hogy csak egy tanítót is adhasson a nevezett leányiskolának. De különben is a mult évi egyházi számadások, hallomás szerint, zérussal záródnak be, a kiadások felemésztették a jövedelmet : hogy lehet ilyenkor 800 frtnyi állandó terhet róni az egyházra? Nem jelent-e az annyit, mint az egyházat elébb deficitbe, azután adósságba kergetni? Megjegyzendő még az is, hogy egyházunk tanítóit nyugdíjazni is tartozik. Végre egyházunk már egyszer, 1886-ban, határozott ugyanebben az ügyben, hogy t. i. uj tanítót nem választ. Ekkor pedig több növendék volt az iskolában és több pénz a pénztárban, mint ma. Micsoda értelme van tehát ennek az erőltetésnek? Uj tanító választása tehát nem szükséges, sőt nem is lehető. Mi kell tehát elemi iskoláinknak? Soraink elején jelzett eleven érdeklődést ev. iskoláink iránt őszintének véve, bátorkodunk ezen kérdésre lehető rövidséggel megfelelni. Csak arra figyelmeztetjük az elfogulatlan olvasót, hogy szavainkban tiszta ügyszeretetünk vezérel; ha talán közel érünk valamely személyhez, nem erre, hanem a vele összefüggő intézményre akarunk utalni. Egyházunkban évtizedek óta fennálló állapotokért nem lehet csak egyeseket felelősökké tenni. A mit mondani akarunk, az a következő : Egyházunknak szervezetre van szüksége. Hogy ez nincs, és hogy szükséges, azt az egyh. presbyterium is elismerte, midőn szervezeti szabályzat kidolgozása czéljából bízottságot küldött ki. Csak ne jelentse ez a kosárba dobást. „Ordo est anima rerum." Még egyes embernek is kell idejét és munkáját czélszerűen beosztania, ha sikerrel akar kötelességeiben eljárni; annál inkább szükséges az nagy testületnél. Ha azonban egyházunk egészben véve szervezet nélkül való : bizonyára életének egyes ágai is szűkölködnek a nélkül. Jelenleg az iskolaügyről levén szó, lássuk mi szükséges mindenek felett, hogy iskoláink állapotán igazán javítsunk? Ehhez 1) önálló hatáskörrel biró és kizárólag iskolaügyekkel foglalkozó iskolaszék kell. Van most is u. n. directorium, melylyel azonban mint testülettel csak az évi egyh. értesítőben találkozunk. Valóságban az csak a presbyterium bővítménye. A szervezendő iskolaszéknek tanférfiakból és dologértő egyházi tagokból kellene állania, kik koronkint közvetlen tapasztalást szereznének az iskola állapotáról, meglátogatván az egyes osztályokat. Megösmerkedvén így a tanítókkal és a növendékekkel, látnák az iskola előnyeit és hiányait; amazoknál fogva megbecsülnék és megkedvelnék ev. iskoláinkat, emezeken pedig segítenének. Ilyen tapasztalatokkal felfegyverkezve alaposan szólhatnának a felmerülő isk. kérdésekhez; megszűnnék azon gyakran ismétlődő tény, hogy többen mindennapi foglalkozásuktól egyenesen a tanácsterembe mennek s oly ügyekben határoznak, melyek iránt semmiképen sincsenek tájékozva. A gyógyításhoz és a neveléshez mindenki akar érteni. Pedig ez tévedés. A betegnél az orvos, a nevelésnél a paedagogus legyen irányadó. Ilyen iskolaszékek most már általánosak. 2) Elemi iskoláinknak felelel ős igazgató-tanító kell. A mostani igazgató sem nem felelős, sem nem tanító. Nem felelős, mert egy személyben főesperes, egyházi elnök és igazgató — a körlelkészség is csak a folyó tanév elején ment át a társlelkészre. — Ki itt a felelős és kinek? Pedig tudjuk, hogy a felelősség tudata mily hatalmas rúgója az emberi cselekményeknek. De tanító sem a mostani igazgató. Ki ne látná az ellenmondást, mely abban rejlik, hogy a tanítónak oklevelesnek kell lennie, és az igazgató még tanító sem? Ne gondoljon senki arra, hogy a lelkész annyi ismerettel nem bir, mennyi az elemi iskolába kell. Birnak azzal mások is. Itt nem határoz az ismeret mekkorasága, hanem a tanmódszer. Helyes tanmódszerrel azonban csak gyakorlati tanító birhat. Ilyen nélkül az igazgató nem vezetheti helyes útra a netalán tévedő vagy tapasztalatlan tanítót. Így van az a helybeli r. kath. iskoláknál is. melyekre bizonyos urak oly gyakran