Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Synodalia

143 Mert lehetetlen lesz jövőben eltúrni olyan jeleneteket, milyenek a zalai esperességből jelentek meg az Evang. Egyház és Iskola hasábjain, lehetetlen lesz büntetlenül türnünk az egyházi tekintély, rend, fegyelem elleni lázongásokat. Az egyetemen kell hogy nyilatkozzék az ág'ostai evang. egyház legjobb szelleme, geniusa, nem szabad tűrnie, hogy papságunk bárhol is egyházias szellemét levetkőzve ádáz küzdelmeket idézzen fel, hivek, gyülekezetek között, egymással és az egyház hatóságokkal szemben. A nyustyai egyházközség esete szomorúan intő példa. Nem kutatom az előzményeket és hogy ki oka a szomorú események bekövetkeztének. De mint evangelikus ember és esperességi felügyelőnek összeszorul szivem, ha hallom, hogy evangelikus templomban csendőrök fedezete alatt választanak papot, hogy a templomban vér ontatott. Jó és minden irányban szabatos egyházi rendszer s bölcs és tapintatos vezérlet mellett ilyen esetek be nem következhetnek. A politikai és nemzetiségi kérdést nem szabad egyházunkba bevinni, vegyünk példát a róm. kath. egyháztól, hol az egyház terén, az egyház érdekével szemben nincs nemzetiségi külön vélemény, sőt fájdalom, hogy ujabb időben az egyház az állam fölé is kerekedni törekszik. Még csak egy megjegyzésem van a dunántúli zsinati bizottságnak f. é. Január 9-én Sopronban tartott gyűléséből a bizottsági munkálatokra vonatkozó pontozataira. A kiküldött tagokhoz, igy hozzám is megküldött pontozatok, melyekre javaslatot vár a bizottság, felölelik a zsinati törvényhozás összes teendőit. En ugy hiszem, hogy az ezek alapján készülendő javaslatok, a zsinat számára sok becses anyagot képezhetnek, de nem köthetik meg a zsinat törvényhozási működését s kötelezhetők nem lehetnek reája, mert ekkor a közigazgatási hatóságok hoznának törvényeket a törvényhozó testület illetve a zsinat számára. Ez okból én ugy saját munkámat, valamint a tisztelt esperes urét is csak javaslatoknak tekinthetem, melyek többé - kevésbé alkalmasok lesznek a közszellem s bizonyos közvélemény előkészitésére. De ez esetben is minden evangelikus ember tisztelettel fog viseltetni Kund Sámuel esperes ur munkássága s buzgalma iránt, s már eddig közölt javaslata igen nagy része nem csak gondolkodási anyagot szolgáltat a leendő zsinati tagok és a közönség számára, hanem biztosan hiszem, hogy eszméi a hozandó törvényekben is bennt lesznek. Egyes — bár nem sok — eltérő nézetem daczára teljes készséggel sietek kifejezést adni tiszteletem s elismerésemnek a tisztelt esperes ur iránt, ki teljes odaadással fogta fel feladatát, buzgón munkálkodott s munkássága eredményét közzé tette. Andorka Gyula. Mikor először kezembe vettem a legújabb zsinati előmunkálatokat, önkénytelenül eszembe juttatták az Emmausba zarándokoló Jézus tanítványainak kiábrándulását, mely e búskomor szavakban talált kifejezést: „Mi pedig azt reméljük vala, hogy Ő az, a ki meg fogja szabadítani Izraelt." Nincs tagadás benne, hogy mi is hasonló reményeket fűztünk a legközelebbi zsinathoz s a kezünkbe nyújtott előmunkálatokban mind ennek méltó kezdeményezését vártuk. Mi ugyan is a kik nem épen hivalkodva a piaczon állunk, hanem az egyház szolgálatába szegődvén benne élünk s vénülünk, látjuk s érezzük ennek mindenféle bajait, fogyatkozásait, látjuk a valláserkölcsi élet s a mindenben hasznos kegyességnek siilyedését, az egyház önfentartási eszközeinek elégtelenségét, a papi állás s tekintély dekadencziáját, a lelkészi pályára lépők késziiletlenségét ; látjuk, hogy az eléggé nem becsülhető egyházi autonomia híveink keze ügyében gyakran anomiává válik s mind ezekre nézve az egyedüli gyógyító írt s az egyházunk szervezetét, bel és kíiléletét restauráló s nemesbítő panaceát a legközelebb tartandó zsinatban s ezt előkészítő előmunkálatokban véltük lelhetni : de legalább részemről őszintén bevallhatom, hogy egyelőre, tán a hosszú vajúdás folytán túlfeszített várakozásaimban nagyot csalatkoztam. Egyszersj mind azt a tapasztalatot tettem, hogy a zsinat utáni áhitozás s ezért való lelkesedés, az előmunkálatok megjelenése előtt, valamint az egyházi lapok hasábjain, ugy a közéletben is sokkal nagyobb s élénkebb volt, mint ezek megjelenése után. Különben egyúttal szívesen megengedem, hogy az intéző körök meszszebb menő, egy bizonyos előre megfontolt czélra irányuló nemes intenczióit egész terjedelmében nem ismerhetjük s igy idő előtti volna a nagy s nehéz munka kezdeményezése fölött pálczát törni akarni ; tel jesen beérem tehát fentebb jelzett egyelőre ki • nem elégített várakozásom s annak konstatálásával I hogy korántsem kell azért keresztbe vetett kezekkel I nézni dum deíluat amnis, hanem hatványozott erővel s buzgalommal a most kínálkozó alkalmat megragadni hogy magyarhoni evangéliomi egyházunknak, melynek szolgálatában állunk, javát s felvirágzását előmozdítsuk s magunknak, de különösen utódainknak is ebben s igy az emberi társadalomban is szebb, tekintélyesb s hathatósb állást szerezhessünk. Lebegjen szemeink előtt mindig ama meggyőződés, hogy mentől rendezettebbek s erősebbek egyházunk viszonyai bel és kiilterjileg, annál kidomborodottabb, hatásosabb s erősebb benne a Sión őrállóinak pozicziója. Ne feledjük el, hogy a mig csak fenn fog állani Krisztus egyháza s ennek konszolidálására czélzó intézményei : a pap, a lutheránus pap is, daczára világszerte ismert szegénységének, benne mint : legtöbb mozgató erő marad s maradni fog az idők i végeiglen. í A mi magát az előttünk feküvő munkálatot