Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A vallásos közöny ellen (Wéber Samu)

127 egyházközségekkel közlendő, egy példányban a püspöknek is megküldendő, egy példányban az egyházmegyei levéltárba beteendö. Az egyházmegye ezen jegyzökönyvét a többi egyházmegyéknek is megküldheti. Az egyes személyeket illető végzéseket nekik a jegyzöség küldi meg jegyzőkönyvi kivonat alakjában. 24. Az esperességben fennálló állandó bizottságok, intézetek, egyletek, p. o. számvizsgáló, iskolai, gyámintézeti bizottságok, papi s tanitói nyugdíjintézetek, tanítói egyletek (értekezletek), ^ap« értekezletek stb. az esperesség felügyelete alatt állanak mint egyházi intézmények, utasításaikat annak bemutatni, esetleg azokat általa megerösittetni s müködésök eredményéről jegyzökönyveik beterjesztése mellett az esperességi közgyűlésnek évenkint jelentést tenni kötelesek. II. Indokolásomban csak a lényeges módosításokra kivánok kiterjeszkedni, hogy minél rövidebb lehessek. Lényegeseknek tartom az egyházmegyei közgyűlés tagjaira vonatkozó módositásaimat (5. p.), melyekben én az egyházmegye mindennemű tisztviselőit, állandó bizottságainak tagjait, a tanitói értekezletek elnökeit, ezen viselt tisztöknél fogva kivánom az egvliázmegyei közgyűlés tagjainak tekintetni ; mig ellenben az „előmunkálatok

1' egynémelyiköket (41 pont) egyházközségi képviselőnek tekinti, pl. az egyházmegyei közgyűlés által választott törvényszéki tagokat, a tanitói testület elnökeit. Ugy tartom a „zsinati előmunkálatok" ebben önmagoknak ellentmondanak. És mi történjék akkor, ha azon egyházmegyei tisztviselők talán nem is tagjai egy olyan gyülekezetnek, mely az egyházmegyébe van bekebelezve ? Vasi két egyházmegyénk például és a soproni felső esperesség gyakran kénytelen tisztujitáskor oly gyülekezetbe átmenni világi tisztviselőkért, mely o'víilekezetek nincs i J OJ csenek ugyanazon espgrességbe bekebelezve. Igénytelen nézetem szerint azon buzgó híveinknek, kik egyházmegyéinknek mint tisztviselők, bizottsági tagok szentelik szolgálataikat, tartozunk azon hálás elismeréssel, hogy egyházmegyei hivataluknál fogva adjunk nekik helyet s szavazatot az egyházmegyei közgyűlésben. (Folyt, köv.) Kund Samu. A vallásos közöny ellen. Nem tagadható, hogy a vallásos közöny a protestáns egyházban mindinkább terjed és évről évre mélyebb gyökeret ver. Itt ott a beálló választások, egyházi ünnepélyek, vagy gyűjtések jótékony czélokra az ellenkezőről, a vallásos buzgóságról is tanúskodhatnak, de az sem kerüli ki figyelmünket, hogy ezen jótékony vallásos hév és meleg nem más mint szalmatűz, mely az adott alkalom megszűntével gyorsan lelohad és hideg, merev jégkéreggé válik. Minthogy a protestáns egyház, mely az önfenntartás elvére alapíttatott, áll és bukik a vallásos buzI galommal, természetes, hogy időről időre ezen ügy napirendre kerül és minden oldalról megvilágíttatik. Gyakran a világnézetet okolják, hogy az sem nem vallásos, sem nem egyházias és azért az emberek is olyanok. De micsoda ez a világnézet? nem valami külső, idegen tényező, mely az emberek nélkül alakul, hanem az emberek által képeztetik és liozatik elő. Ha tehát a világnézetet megmásítani akarjuk, szükséges, hogy az emberekre a megfelelő befolyást gyakoroljuk. De minthogy a nézeteiben és szokásaiban megrögzött ember mint a megnőtt fa már igen nehezen, vagy éppen nem hajlik és nem enged, azért leginkább a gyermekekre és a fiatalságra kell lennünk azon üdvös befolyással, hogy mint a zsenge csemeték még könnyen hajoljanak azon irányban és forráshoz, melyből a vallásos buzgalom nemzedékről nemzedékre fakad. Hasonlat nélkül beszélve, ha azt akarjuk, hogy a világnézet ne vallásos közönyben, hanem buzgalomban nyilvánuljon, szükséges, hogy már az iskolában vessük meg annak alapját, mert itt is áll, hogy a kié az ifjúság, azé jövő is. E téren azonban sokat mulasztottunk, sokat pótolnunk kell. A vallás-oktatás van leginkább arra hivatva, hogy már a tanulót az istenországának, az egyház sz. ügyének és a vallásos buzgalomnak megnyerje. Megfelelt-e e feladatnak ? Csak a legritkább esetekben. A helyes m ó d s z e r elvei minden más tantárgynál lelkiismeretesen alkalmaztatnak, csak a vallástanitásnál nem. Minden más tárgy előadásánál alkalmazza magát a tanitó tanítványa fel fogási tehetségéhez és fokozatosan halad a könyebb és közelebb fekvő fogalmaktól a nehezebb és elvontabb fogalmakhoz, csak a vallástanitásnál nem juthat ily módszer teljes érvényre és az oktatás rendesen megforditva történik. A Luther-káté elvont tételeivel kezdik a tanitást már a népiskola első éveiben, miből a tanulónak a legnagyobb erőltetés mellett is, semmiféle haszna nincsen ; az ilyen tanítás aztán hasonló azon eljáráshoz, a midőn a csecsemőt nem tejjel, de mindjárt hússal és vastag étellel akarnók táplálni. A későbbi években is az a hibánk, hogy nem egyszerű, erkölcsi vallásos igazságokat közlünk a gyermekkel, de többnyire theologiai, bölcsészeti elvont fogalmakat, melyek a szakember elé valók és a gyermeki kedélyt fel nem melegítik, a kis tanuló eszét nem oly világossággal látják el, mely az életre is kihat. Szóval, egész vallásoktatásunk többnyire dogmatikai irányú, melylyel a gyermekvilág még nem tud annyira összeforrni, hogy testévé és vérévé váljon — és egész lényegét áthassa. „Der dogmatische Unterricht berücksichtigt das Prinzip der Entwickelung nicht, sondern fällt mit seiner kalten Verstandslehre in die liebeswarme Kinderseele, wie ein Frühreif auf die blühende Blumenwelt." (Kehr, der christliche Religionsunterricht in der Volksschule I. 19.) Evvel nem akartam azt mondani, hogy egyházunk váltanai a tanulóval egyáltalában ne közöltessenek, de az iskoláztatás utolsó éveiben és a legkönnyebb formában és módon, hogy annál maradandóbb értéke legyen.