Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Húsvéti piros tojások

114 azt saját szája ize szerint értelmezze, saját maga s mások romlására ... Mi kath. papok ismerjük az irást — jobban, mint azok, kik a Luther által elcsavart bibliát tanulmányozzák" (nos szegény protestáns exegis, sutba veled! | Mit tudsz te mást mint rontani, elcsavarni . . . Dahmen úr kimondta az Ítéletet ; — véged, véged ! !). — Végül az elkeseredett proselytavadász — látva, hogy minden törekvése hiába való — azzal zárta levelét: „Ezennel megszakítom levelezésünket." — E kijelentésnek nyilván a mi H. barátunk örült meg a legőszintébben s ez öröme valóban majdnem egy évig tartott, a midó'n egyszerre csak megint beállít hozzá a postás, lélekvadász D. úr egy igen hosszú levelével mely így kezdődik: „Kedves H. úr! (Most már megint „kedves "). Jóllehet levelezésünket megszakítottam, | de azért Ön és családjának lelkeüdve iránti érdeklődésemet nem irtottam ki, hanem az még mindig él szivemben." (Igazán megható!) Ezután jönnek a még hathatósabb tirádák. — Azonban H.-nak is végül megszakadt türelme. — Fogta magát, elküldte D atya valamennyi leveleit és könyveit az „Ev. Bund" által kiadott „Kirchliche Korrespondenz" cz. közlönynek — a honnan mi is átvettük őket — mulattató olvasmányul, a mely egyúttal eléggé tanúlságos adalék is a róm. kath. propaganda felfogásának és eljárásának megismerésére. * * * Hogy a fentebb ismertetett theória nem valami elszigetelt jelenség, hanem az általános ultramontán felfogásnak egyik kifejezése, annak tanúságáúl álljon itt az előző czikkecskében említett kölni érs. katechismus. E munka végén 34 lapnyi terjedelemben egy rövid egykáztörténelmi vázlatot találunk, melynek III. szakasza „Hitszakadások a XVI. századtól kezdve — időnkig" czíraet visel s tárgyát két alrészbe csoportosítja — éspedig: „A hitújítások, ezek követőinek egyenetlenségei, az egyház üldöztetése" — és „Az egyház béke kísérlete a tévtanítók által visszautasítva, vallás és parasztháborúk". . . Jó e czímek felett gondolkozni! Hát az egyes kérdések! „Ki volt az oka a XVI. századbeli elszakadásnak az egyháztól?" (Persze Luther és nem az egyház romlottsága.) „Mivel kezdte meg harczát az egyház ellen? Megmaradt-e ennyiben? Mint viselkedett a pápa ellen? Miféle újításokat hozott be? Mit engedett meg a szerzeteseknek s apáczáknak? Mit a fejedelmeknek s uraknak? Épületes volt-e az ő élete? Isten tiszta igéjét tanította-e? . . . Miben állt Luther elnézése hessiai Fülöp őrgróffal szemben ? . . . Mit tettek a katholikusok a béke helyreállítására s minő eredménynyel? Milyen eszközhöz nyúlt a szent Atya? . . . Mily gyümölcsöket hozott Luther p r é d ikátiójaa szabadságról? Miként volt a parasztháborúval? (Mily szép egymásután ! De van még folytatása is.) Következte k-e más h á b orúkismég Németországban? Nem hozott-e az új tan más országokra is háborút?... Mikép történt a dolog Francziaországb an ? Miért szakadt el az egyháztól Angol or s zág? stb. — Hogy e kérdések miként vannak magyarázva, azt felfogja mindenki, a ki a történelem adatait s a janssenismus módszerét ismeri. — Métely ez, melylyel a gyermek lelkét megmérgezik — a vallásos fanatizmus és gyűlölet tanaival. ^— Felhasználva minden oly tény, a melyből a reformatio ellen erkölcsi utálatot lehet kovácsolni — sa mellett a protestantismus odaállítva úgy, mint minden háborúk és szerencsétlenségek szülőoka ! Az inquisitio — az „békekisérlet", hiszen a jezsuitismus felfogása szerint a máglya, vérpad stb. nem baj ; mert bár a tévelygő teste elvész, de ez által lelke üdvét nyeri meg : ez ama üdvliferansoknak felfogása! A. párisi Bertalan-éjről szó sincs persze, de igenis a nagy franczia forradalomról, a mely úgy van odaállítva, mint a protestantismus gonoszfajzatja. Ime egy kis Ízleltető: (475) „Rettenetes eseményeket kell még elbeszélnünk, melyekkel szemben megdobban az emberi sziv. Örömmel elhallgatnók (lám !) ha nem volnának reánk nézve oly felette tanulságosak. — Mint minden emberi dolog, ugy járt Luther tana is, aggott, változott, átalakúlt, sekta sekta után nőtt ki belőle s mindegyik magának igényelte a jogot, hogy Luther példájára a hitet megjavítja. — Végül arczátlan, istentelen, szabad gondolkodók előbb Angol-, majd Franoziaországban, a legvégsőre vetemedtek s pokoli tervet készítettek, hogy a vallást egészen megdöntsék s a Krisztusban való hitet megsemmisítsék." Itt a katechismus megemlíti — persze a Norrenberg-féle recept szerint — azon kor irodalmát, a mely féktelen istentelenség szellemét portálta, mig végül az istentelenek elég erőseknek érezték magukat, hogy iszonyú tervöket megvalósítsák. — A kezdetet a papi javadalmaknak elvétele (aha !) s a szerzetesek és apáczák erőszakos elűzése képezte. „Majd követte ezt vérrsndelet, — fogság, lámpakaró-akasztófa a hivatalukban hű papoknak ; végül a ker. időszámítás s a ker. vallás megszüntetése s az észnek mint istenségnek kikiáltása. — „A vallással a rend, jólét és biztonság is elveszett, a trón is felforgattatott." A király lefejeztetett — 2 millió ember lett ezen rémkorszak áldozata stb. stb. — Mind ez tehát egy lehelletre egyenesen Luthertől leszármaztatva ! Hogy ily felfogáshoz persze mit szól az elfogult és oekonomiai, politikai és erkölcsi okok után kutató pragmatikus történetirás, az más kérdés. A kathechizmus czélja azonban el van érve — s ez az, hogy a kath. gyermekek minél határtalanabb gyűlöletben s iszonyatban neveltessenek fel a protestantismussal szemben ! S ilyesmi történik a keresztyén szeretet kijelentésének 19-ik századában ! ! * * * Ad vocem — szeretet. — Szokásban van a badeni nagyherczegségben, hogy a császár- és a nagyherczegség születésnapján díszmeneteket tartanak s ezen ünnepélyeket a vegyes felekezetű lakossággal biró városokban, felváltva, egyszer a prot. templomban prédikáczióval, másszor meg a rkath. templomban misével fejezték be. Ezen kegyeletes és a felekezetek szép egyetértéséről tanúskodó szokást immáron a freiburgi érsek megszüntette az által, hogy körlevélileg a rkatholikusokat külön ünnepély tartására utasította (csak még sem biztos ha ezek a prot. templomokba eljárnak !) igy szólván : „ ...A szeretet követeli, hogy mindent kikerüljünk, a mi a szenvedélyt izgathatná s felkölthetné." Lám a gondos főpásztor! Hanem hogy mi lappang mögötte, bizonysága annak egyik bádeni ultramontán lap, a mely a szelidlelkü (?) főpap pásztorlevelét olyformán commentálja, hogy az nem „szokást" hanem „visszaélést" szüntetett meg. A protestánsok szerint a mi misáldozatunk nem egyéb mint bálványimádás, már pedig a mi hitünk szerint a mi egyházunknak van joga egyedül nyilvános istentiszleteket elrendelni s csakis olyan nyilv. istentisztelet kedves Istennek, a melj^et az általa beállított tekintélyek (pápa, klérus) rendeltek. — Tehát tőlünk nem lehet kívánni, hogy olyan aktusnál vegyünk részt, a melyben mi az Isten által beállított egyházi hatóságok elleni tiltakozást látunk. (No lám, hát még is csak kibújik a szög — a zsákból!) E lap megjegyzi továbbá, hogy katholikusok egyáltalán semmiféle vallási functiónál jelen nem lehetnek, a melyet nem katholikusok végeznek. S midőn ezen valóban lelketlen tan miatt más lap (prot.) kérdőre vonta s feltette a kérdést, hogy talán még a temetéseknél sem ? erre ez volt a felelete : A congregatió mit sem tiltott meg, a mi a megholtak iránti végtisztességadásra vonatkozik. Tehát a rkath. ember intézhet bízvást részvétiratot a gyászosokhoz, küldhet koszorút, virágot a koporsóra, a gyászmenethez csatlakozhatik, gyászbeszédet hallgathat (ha világi tartja t. i.) sőt tarthat is, énekelhet, muzsikálhat a nyilt sirnál (!) röviden mindent tehet: de ha a nem kath. vallás szolgája fungálni kezd, akkor vissza fog vonúlni; a mivel azonban világért sem tüntet a ha lott ellen, — csakis.