Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Húsvéti piros tojások

113 a vallásosságot, a prot. szellemet egy „Palaesztina földrajza," „A zsidó nép szokásai," „A zsidó nép története" s több e féle tantárgy, a melyeknek a vallással s a protestantismussal alig van több köze mint hogy az irott füzet szélére ráirták, hogy „vallástan," de a melyekkel bölcs professor urak ugyanannyi évig végig nyaggattak. De saját evang. egyházunk szokásairól, történetéről, az egyház helyzetéről általában, különösen pedig hazánkban egy árva szót sem hallottunk s ez az állapot némely gymnásiumokra nézve annyiban lehet jobb, hogy ott egy kis történetet mégis tanitanak. • Pedig ez a tantárgy (a vallástan) az, a hol kezeink holmi ministeriumi rendeletek által nincsenek megkötve, s itt leginkább kifejthetnők működésünket a prot. szellem érdekében. Ismertetnők meg az ifjúságot a helyzettel és állapotokkal, kedveltetnők meg vele az isteni tisztelet látogatását, tárnók fel előtte alkotmányos beléletünk vivmányait egyházunk szervezetét s a mit legüdvösebbnek tartunk, ismertessük meg vele a közelmúlt és a jelen kimagasló alakjait s ezek életrajzait ismét nem száraz pedáns alakban, hanem a képiró élénk eleven ecsetével. Egy izben egyik tanárunk szerencsés ötlete következtében Gyulainak „Vörösmarty életét" tanultuk kivonatosan. S ez életrajzból sokkal inkább megszerettük a magyar nemzetet, nyelvet és irodalmat, mint ezer tudományos formákba öntött paragrafusból. Nagyjaink eleven életképei is többet fognának a prot. szellem növelésére hatni, mint a vallástanok rideg fogalmazványai. S nekünk első sorban csak az az egy czélunk lehet — növelni a prot. szellemet ! Farkas Géjza. flllli, Husvéti piros tojások. (T. olvasóinknak — egy kis szórakozásúl ajánlva.) Római proselyta csinálás elméletben s gyakorlatban. I. Az elmélet. — Dahmen rk. lelkész a kölni érsekségben, néhány év előtt írt egy „Ltenhez vezető kalauz" cz. művet, melynek czélja a hitetleneket és hittévelygőket a rk. igazsággal megismertetni s ez által azokat az igaz és egyedül üdvözítő egyházba vezérelni (Dahmen úrnak tehát Istenhez vagy a róm. kath. egyházhoz kalauzolni — mindegy !) E művében bevezetésül kifejezi, hogy nincs szándéka a „tévelygőket" sérteni — se keresztyéni igéretét ekkép váltja be: (93. 1.) „Vallási rendszer, mely oly bűnös, gonosz, igaztalan, sőt istenkáromló alapon nyugszik, mint a protestantismus. lehetetlen hogy . . . Istentől származott legyen, hanem igenis Isten ellensége az ördögtől, ennek fajzatjai által (értsd Luther, Calvin etc.!); mert miként az ördög örökké Isten ellen dühöng, ki azt lázadása miatt pokolba döntötte, úgy dühöngnek s őrjöngnek a protestánsok általában a rkath. egyház ellen, mint az Istentől Krisztus és az apostolok utján reábízott, önmagában mindig egyforma és egységes igazság letéteményese ellen ... A ki tehát szabadulást akar, azt csakis ezen egyetlen és kizárólagos isteni üdvintézet utján érheti el ; a ki ehhez tartozni nem akar, az bizton kárhozatba jut". . . A róm. kath. egyház tanainak csak „tudatlanság s gonoszság" mond ellent (103. 1.) . . . Luther és társai „ördögi gyűlölettől" eltelve (120. 1.) mint a „sátán segédei" (121. 1.) „a leggonoszabb hazugságokat mint tant árulják," — mindannyian „elzüllött emberek, erkölcstelen, fajtalan és elvetemült életűek," — „a gonosz ellenség követei, kinek országa t. i. a kárhozat érdekében munkálkodtak" — „elkorcsosúlt n éplázítók" kiket „erkölcsi romlottságuk hozott az egyház tanaival és fegyelmével összeütközésbe" — (122. 1.) — stb . .. Nem csoda tehát, hogy a protestánsokban „a pokol hatalma küzd, a hazugság, csel és gonoszság fegyvereivel" a kath. egyház ellen — (133. 1.) — A mi pedig az egészben fő dolog: ez a keresztyén remekmű egyh. hatósági Imprimaturrai jelent meg. II. Hogy ez elméletet immár Dahmen atya mikép alkalmazza a gyakorlatban, erre nézve közöljük az alábbi igen mulatságos esetet. — Dahmen két éve egy evangélikus embernek 200 márkán egy kocsit adott el s midőn attól a vételárt megkapta, ezt levélben nyugtázta, hozzá mellékelvén — szives ajándokál — „Kalauzát", is. — A levél így hangzik: „Kedves H. úr! . . . Midőn Önnek a mellékelt könyvecskét, melyet magam szerzettem, ajándékúl s egyúttal barátságunk tanúságáúl felajánlom, teszem ezt azon reményben, hogy azt Ön szívesen fogadja. — Ha elolvasván előszavát, czéljáról tudomást vett, kérem a saját érdekében (mily gondos!) ne tegye azt előítéletből (!) félre.— Az Ön vallásának alapelvén Önnek még a bibliát is szabad saját felfogása szerint (milyen finom gúny !) magyarázni: bizonyára nem lesz tiltva tehát (hogy is volna, hiszen nem pápista szegény !) más könyveket is olvasni a vallásról s így e könyvecskét is. — Az igazság kell hogy minket üdvözítsen, azért mindenkinek kötelessége Isten és saját lelkiismerete előtt, megragadni a kínálkozó alkalmat, az igazság megismerésére. (Milyen szerény ! Szegény Igazság— ha Téged ilyen pamphlet-könyvek repraesentálnának !). — E könyvecske (= „igazság") czélja a tévelygőknek az utat megmutatni az örök üdvösségre. — Ez a czél bizonyára ártatlan. (Hát persze hogy az! csakhogy annak a vonatnak, melyen ez a „kalauz" akarja a lelkeket az égbe liferálni, hátúi van a — lokomotivja!). — Nem p r o s e 1 y t a c s i n á 1 á s r ó 1 van itt szó, hanem a lelkeknek az ég számára való megnyeréséről. (Ecce !) Mindazok, a kik a mi vallásunkat alaposan megismerték, teljes lélekből katholikusokká lettek s kimondhatatlanúl boldogok, ha igaz vallásukban örök üdvüket bizton megtalálják." — Hát biz ez elég világos — nyugta a 200 márkáról. — E levélre D. úr udvarias, de határozott választ kapott, — a mi azonban neki csak alkalmúl szolgált arra, hogy újabb hosszú levelet irjon, a melyben H.-nak érveit megdönteni iparkodott, neki újabb könyveket ajánlott s egyúttal megküldte a kölni érsekségben használt katechisraust. — A zaklatott H. úrnak azonban ez a csimpaszviselet nem igen volt Ínyére s hogy ennek a véleményének kifejezést is adott válaszában — arról tanúskodik D. atyának újabb levele, a melyben a szilárd protestáns ember fanatismusát korholja — ilyképen: „Tisztelt (előbb „kedves") H. úr! . . . látom, hogy álokai mellett maradva, nem akar annak tanulmányozásába bocsátkozni, a mit Önnek írtam ... Ez a „protestantismus," — mert protestálni annyi, mint ellentmondani ... Ön a kath. egyház szemére veti azon hibákat, melyeket annak egyes tagjai elkövettek. — Azért még az egyház magában véve nem rossz . . . Az egyház mindig (!) lerázta az ilyen korhadt tagokat s kirekesztette őket magából; ilyen korhadt ág volt az egyház fáján Luther is" . . . Úgy látszik, hogy ez a H. ügyesen tudta az ige fegyverét forgatni, D. atya ellen, mert a következőkben ezt olvassuk: . . . „Úgy tesz, mintha a bibliát egyedül értené s tud is egyik-másik helyet kikapni belőle, hogy