Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi bajainkról. Egyházi teendőink (Mayer Endre)

Hetedik évfolyam. 10. szám. Pozsony, 1889. évi Márczins 9-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. r Előfizetési ar : Egész evre S írt — ki. félévre . . S rt n oe^veciévre 1 , 50 , Egy szam ára 12 Kr. o. e. v J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Feieiös szerkesztő s kiadó : T K S Z TTÉ N S Z K "T FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön öÜ kr. Tartalom: Egyházi bajainkról. Egyházi teendőink. (Mayer Endre.) — A danántúli ev. é. ker. 1888-ik évi közgyűlési jegyzökönyvének 72-ik pontja és a tanítóképzés. (Hering Lajos.) — A lelkészválasztási kérdés. (Faix Mihály.) — Belföld. — Vegyesek. — Hirdetés. E két czím alatt jelent meg két közlemény e lap hasábjain január elején válasz- és viszonválaszképen e lapnak mult évi 52-ik számában megjelent s Büsbach Péter pesti magyar-német egyházi felügyelő által írt és Zsilinszky Mihályhoz intézett „nyilt levél"-re. Közleményeiben a két érdemdús felügyelő az egyházszeretet és buzgóság hangján feltárja előttünk ama számtalan bajt és sok tátongó sebet, melyek egyházunk tespedésének s rothadásának okai. Mindketten rámutatnak ^számtalan teendőnkre, melyeket a napnál is világosabban látunk és szükségeseknek ismerünk és mindamellett ölbe tett karokkal valóságos mohamedán fatalismussal hagyjuk, mintha ránk sem tartoznának. Panaszkodunk, sopánkodunk, de tenni vajmi keveset tudunk; a mit teszünk, oly lassúsággal teszszük, mint az elalélt, kiben nincsen erő, a többire nézve pedig, mintha csak Pató Pál úr szavait hallanók: „Ej! ráérünk arra még." A ki a két, illetőleg három czikket elolvasta lehetetlen, hogy keserű fájdalmat nem érzett volna lelkében tehetetlenségünk miatt. Bele kell szédülnie az olvasó fejének, a mint néhány sorban olvassa a sok bajt, a sok orvosolatlan sebet ! Mintha csak Ker. János szavait olvasnám : „térjetek meg, mert elközelget a mennyeknek országa" úgy hatnak rám a szóban levő közlemények szavai. De haj ! vájjon nem lesznek-e azok a pusztában elhangzó szavak? Akad-e elég ember, ki nyomukba lép s követi a kibontott zászlót? „Valami kezd rothadni Dániában" mondja az egyik közlemény s úgy veszem észre, hogy sokan kedélyes flegmával veszik tudomásul a buzdító szavakat, mintha rájok sem tartoznék. Örömmel fogadhatja minden evangelikus, hogy két világi ember lépett ki a sorompóból, hogy hirdesse az idő beteljesedését, egyházunknak mély álmából való felrázására. Nagy szavak, nagy fontosságú gondolatok azok, a melyeket méltó elolvasni s megfontolni, nehogy azt mondják rólunk, a nagy ősök utódairól, hogy korcs nemzedék valánk, mely képtelen nagy eszméiket diadalra juttatni s mely szédül, ha dicső alakjaikra néz ; s nehogy hütelen sáfároknak találtassunk, a kik elpazarolták az örökséget, melyet rájok hagyott az Ur. A szóban levő czikkek különösen a zsinatot tüntetik fel oly szernek, mely legtöbb bajunkat képes orvosolni. Azdta már több közlemény jalent meg, a melyek mindegyike a zsinattartást hangsúlyozza s hivatkoznak többek között arra is, hogy az egyetemes gyűlés, tehát a közegvház is kimondotta szükségszerűségét. Én nékem távolról sincsen szándékom vitatni a zsinat szükségszerűségét, vagy annak orvosló képességét, de Tamás vagyok benne, hogy a zsinat orvosló határozatai fölérnének azon költséggel, a melyekkel a zsinat tartása jár. E tekintetben Poszvék Sándor kartársammal tartok, a ki a prot. egyházi és iskolai lapban kimutatta, hogy a zsinat egyházi alkotmányunknak történelmileg nem szükségszerű folyománya s nem követelménye és ez okból azt hiszem, hogy mindazon kérdések fölött, melyekben a zsinat törvényhozásra felszólíttatik majd, határozhatnak az egyes kerületek. Szervezzük kellőleg az egyetemes gyűléseket, hogy azok ne csak referáló s a panslavismus ügyében vitatkozó összejövetelek s ismerkedések legyenek, hanem az egyházegyetem testéhez nőtt fej, mely vezeti s kormányozza a testet, életet önt bele s így képesíti magasabb eszmény utáni törekvésre s elérésre. Talán azt hiszi valaki, hogy a zsinati törvényekkel kezünkben erősebbek leszünk ? Én nem hiszem. Mert a ki nem engedelmeskedik a kerületi rendezetnek s utasításoknak, a melyek pedig törvény erejűek, az nem fog engedelmeskedni a zsinati törvényeknek sem s miként most, úgy akkor is nagyon sokszor fog kelleni a politikai hatóságnak segítségét igénybe venni. Külső nimbusban nyerünk ? Lehetséges, de ennek is nagyon kétes értéke lesz mind addig, míg az egyház testén nemzetiségi 8 egyéb visszavonás lesz, mig a soknyelvűség daczára el nem ismerjük, hogy egy testnek tagjai, egy atyának gyermekei vagyunk.