Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tudományt a theologiába (Dr. Szlávik M.)
303* tekintélye helyére a pápaságnak konkrét személyes tekintélyét helyezte s ez alapon a római theologia a ker. igazságnak bizonyítékát kizárólag az isteni szellemnek egy emberben való csudás inkarnátiójában látja, addig a protestantismus talaján a modern philosophia befolyása alatt regenerált theologia az igazságnak bizonyítékát a könyvek könyvének normatív forrása és tekintélye mellett magának a tudománynak egyetemes szelleméből vezeti le s rendszerét a tudományos objektivitás normája szerint építi foT.Ép azért nagy fontossági az a körülmény, hogy a prot. theologia a többi tudományágakkal való viszonyában az egyháziasság szük korlátain át az egyetemes szellemi élet körébe vonatott, hogy a theol. problémák bölcsészetileg is megvilágítattak, a minek eredménye az lőn, hogy theologia és philosophia együttesen fárad a főbb szellemi problémák közös megoldásán. A theologia tudományos jellege j kívánja meg azt, hogy egyetemes ker. egyházi szempontok vezéreljék, a többi tudományágakkal összefüggő viszonyba hozzassék, s annak az össztudományok organismusában való önálló állása biztosítassék. Mert meggyőződésünk szerint a theologia tudományos jellegének depraválása a vallási érdekek megsértését is vonja maga után. A philosophia kezdettoT fogva kísérője a ker. theologiának, — annak az ujabb theol. átalakulásokra való döntő befolyása is kétségtelen, a mennyiben a bölcsészet volt az, mely a hamis külső tekintélyek lerontásával ama tekintélyekre alapította a theologiát, a melyeken általában a tudományosság alapul, — a miből viszont következik, hogy a philosophia sem alá, sem fölé hanem ige nis m e ITT rendelendő' a theologiának. S mégis, mily T sajátszerű viszonyban van ma a theologia, illletőleg mily sajátszerű viszony van ma nemis annyira theologia és philosophia, mint inkább theologia és egyház*) között ! kétségtelen dolog7 Tiogy a theologia korábbi tudományos tekintélye'n rést ütöttek, mely hanyatlásnak oka sok tekintetben magában a theologiában keresendő. Ha ma a theologia — jegyzi m eg helyesen Räbigerönkénytesen veti magát alá a hagyományos egyháziasságnak, vagy ha legfőbb feladatát a gyakorlati egyházi élet érdekeinek banausikus szolgálatában látja, vagy pláne túlnyomóan históriai részlet vizsgálódásban vész el, úgy igazán nem lehet csudálkozni azon, hogy némely oldalról tudományos jogosultságát tagadva azt a tudományok köréből kiszorították^ a kultúra ellenségének bélyegezték, s a tu dományos szellemi élet világától le hetőleg távol tartani igyekeztek. Ez alapon a theologia mintegy az értei e m áldozata volna, mely a fogékony lelket kellő szellemi táplálékkal ellátni vagy abban lelkesedést kelteni egyáltalában nem képes. S áma nagy jelentőségnél fogva, a melylyel nálunk protestánsoknál a theologia az egyházra nézve bir, előbbinek hanyatlása döntő behatással van az egyházi *) V. ö. Rie hm „Kirche und Theologie" c. művét. gyakorlati életre is. A theologia hanyatlása, kicsinylése és elvetésével szorosán ~függ~össze az a szomorú körülmény, hogy" a prot. tudat meggyengült, a prot. hitterős meggyőződés meglazult, s az evangyéliomireformátorí szellem a maga ős eredeti életerejéből sokat vesztett, — e körülménynek tulajdonítandó, hogy az egyház, annak irod a lma és fontosabb érdekei iránti érdeklődés — nálunk is — oly annyira alászállott, úgy hogy az egyház vagy dogmatikai stabilis egyháziasságnak vagy történeti ósdi maradványnak, tehát a modern kultura ellenségének tűnik fel sokak előtt, mig ezen szélsőségek között még a műveltek körében is a legnagyobb mérvű indifferentismus, sőt az egyház iránti nyilt ellen sége skedés^ vert gyökeret. E mellett ujabbi egyházT és irodalmi viszonyaink eléggé tanúskodnak, s csak az, ki látni nem akar, beszélhet vagy irhát az ellenkezőről. A theologia tudományos hitelkének emelkedése maga után vonja, az egyház hitelének emelkedését is. Biztosítsuk a theologiának tudományos önállóságát és szellemi tekintélyét a többi tudományok organismusában, gondoskodjunk ama tényezőkről, amelyek annak további tudományos fejlesztését és a többi tudományág ak- viszonyaival való párhuza mos haladását eszközlik, legyünk azon, hogy a theologia ne egy holt formai schematismus, hanem élő Organismus, fejlődésre késztő és képes eszményi életelv legyen akkor a prot. szellem és prot. vallásos tudat hanyatlásáról sem leend alkalmunk panaszkodni, a mennyiben a theologia mint tudomány őszinte igaz szeretete az egyház iránti melegebb érdeklődéssel hala d "párhuzamos an, — hiszen a theologi a az a tükör, a melyben az egyház a maga fejlődésének koronkénti stádiumaiban önmagára ismer. Egységes tudományos jellege az az ^élesztő, mely folytonos fejlődésre. a keresztény vallásos igazságoknak mennél teljesebb és tökéletesebb megértésére, vallásos tudatunk által követelt erdekeinek megvédésére készti és sarkallja a theologiát". E szempontból tekintve igazán a protestantismus lényegével meg nem egyező az az eljárás, ha az egyház a bizalmatlanság egy bizonyos nemével kiséri a theologiát a maga haladása és fejlődésében. Az e vangyéliomi theologi a a reformátió szülötte, a protestantismus kiváló dísze, különös kegyelemajándéka, ~á miből következik, hogy egy Luther és főleg Melanchton szelleme hatalmas szót emelne ama mai orthodox irányzat ellen, mely a tudományos sz abadságot az evangy. egyház veszedelmének, s annak egyházi megkötöttségét az evangy. prot. egyház önállósága legfőbb postulátumának deklarálja. Hisz a theologia, mint isteni dolgokról szóló emberi tudomány igazolása az egyház létalapjainak és életczéljainak s az evangyéliomi ker. hit az, mely a theol. Studium előföltételét s életgyökerét képezi. A theologia szabad fejlődésének egyházi megrendszabályozása annak megkötött stabilitásával azonos, mely aztán a következetes tekintélyegyház : Róma felé vezet, hol theologiára többé nincsen szükség. Ott a lelkiismereti kényszer aklában nem ismerik a protes-
