Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Jézus útja Golgatháig

72 tott hosszas vívódás után, az Ur szavára szintúgy nagy csendesség ló'n: miután néh. Duda János f. hó 16-án hajnalban jobblétre szenderült. Temetésére meglepően nagy és fényes közönség gyűlt össze. A templom minden elfoglalható részecskéje, még a padsorok közti tér is egészen megtelt; de meglepő volt, ily vidéki helyen, különösen az úrnők nagy száma s a férfiak soraiból feljegyezhető e nevek : Fáy Gusztáv főispán, Ruthény Béla esp. felügyelő, Kubinyi Gusztáv főszolgabíró, Fáy Gyula, Kubinyi Kálmán, id. Gyürky Pál, Malatinszky Frigyes, Scholcz, Miksa, Adriányi Ernő, Benkár Pál, Terray István s még számosan az értelmiséghez tartozók. Az esperesség lelkészi karát, a fungenseken kívül, Czéner Pál főesperes, Glauf Pál rimaszombati, Bodiczky Mihály pongyeloki, Kemény Lajos osgyáni, Hüvössy Lajos f. pokorágyi, Yansza János fűrészi lelkészek s Hoznék és Krizsan káplánok képviselték. A temetési szertartás pont 10 órakor, a környékbeli egyházak tanítóiból alakult énekkar vezetése mellett felhangzott halotti énekkel kezdődött, mire Reguly Pál klenóczi lelkész-alesperes az oltári liturgiát végezé. A következett második ének után Liszkay János rimabrezói lelkész s esp. jegyző jelent meg a szószéken és tartott gyászbeszédet magyar nyelven. Kiindult pedig azon gondolatból, hogy ámbár a megboldogult halálában csak egy régtől szorongó bús sejtelem valósult meg, a szerető és résztvevő szívekben mégis a veszteség fájó érzete dul, sajog. Erre II. K or int. 12. r. 9. v. alapján, a főtételül felállított ezen kérdést: „Isten legbecsesebb ajándéka, — ez élet kinek elegendő?" — ekképen fejtette meg: 1. Annak, ki munka után pihenésre vár, — 2. ki sorsa jobb fordulatára alig gondolhat már, — 3. kit koporsójába a szeretet áldó karja zár." A szónoki hévvel s hatással elmondott kerekded beszéd folytatásaként, a megboldogult életrajzát olvasá fel, melyből ezen adatok emelendők ki : Duda János született Ratkón 1821. april I9-én; tanulmányait Rozsnyón és Lőcsén elvégezvén, a rozsnyói Markócsaládnál nevelősködött; innen Ratkó-Bisztróra; majd nemsokára Nyústyára választatott tanítóvá, mely minőségben itt 12 évet töltött, míg 1857-től ugyancsak a nyústyai ev. egyháznak közszeretetben állt lelkészévé lett. Most a gyülekezet elzengvén egy énekverset, Reguly Pál az oltár elé lép s tót nyelven, hetvenes életkorát feledtető ifjú bensőséggel s erőteljes csengő hangon mondja el M a 1 a k i á s II. r. 6. versére alapított búcsúztató beszédét. Könyezésben nyilvánult az általános hatás, midőn a papi hivatás sokoldalúsága s terhes voltának ecsetelése mellett, eleven színezéssel rámutatott azon szomorú sorsra, mely az elárvult s családi boldogságának tűzhelyét elhagyni kényszerült papi családra vár. Kifejtvén, hogy a megboldogult halála mily nagy veszteséget képez az egyházra s a kesergő családra, elbúcsúztatta őt egyenkint : nejétől szül. Kolbenheyer Friderikától, kivel a legboldogabb házasságban 38 évet számlált, — két férjezett, két még hajadon leánya s egy egyetemi b. hallgató fiától, — nagyszámú rokonságától, egyháza és híveitől, az őt kiválóan kegyelt Fáy főispáni családtól, tiszttársai s barátaitól. Véget érvén a templomi gyászszertartás, a megboldog. porhüvelye a paplakig a lelkészek, onnan a temetőig a váltakozott egyháztagok, majd a temetőben ismét a lelkésztársak által hordozva tette meg az utolsó utat. A sírnál Reguly Pál még egyszer megáldotta a hamvakat, azután lemélyedt a koporsó s mialatt kettős fedelére a göröngyök dübörögve hullottak, a likéri gyártelep hatalmas gőzsípja, az egész völgyet átható fájdalmas mély hangjával a s:ri ének akkordjai közzé vegyülve, épen a delet jelzé. A megboldogult élete s működése — a mint az egyik szónok kifejezé — nem vetett tágabb körű hullámokat, de annál áldásosabb volt a saját egyháza s családja által képezett szűkebb körben. A hivatalában kifejtett hűség s mély vallásosság mellett, jellemének fővonása azon emberbaráti szeretet és szívjóság volt, melynélfogva ő soha sem bántott senkit, őt pedig szerette mindenki. Virraszszon síri álma felett a hű s kegyeletes emlékezet ! —l. iiiiaiii. Jézus útja a Golgatháig (Böjti irásmagyarázatok) Irta : Szigethy Dániel, győrmegyei uj-malomsoki ev. lelkész. Nt. Garzó Gyula gyomai református lelkészbarátom, a „gyakorlati Biblia magyarázatok" szerkesztőkiadója e lapban is jelezte, hogy a czimzett mű, mint az ő szakfolyóiratának külön füzete is meg fog jelenni. Ez azóta a jelen napokban be is valósúlt. A mű megjelent, megrendelhető folyvást (1 frt. árban) a kiadónál. Minthogy a felhívásban rám hivatkozott, mint aki az ő figyelmét a dunántúli egyes lelkészek keze közt forgó ezen dolgozatra irányítottam s minthogy ajánló levelem egyes indokait idézte is : erkölcsileg felhíva érzem magam ez által, hogy most én is hozzá szóljak e műhöz. Tudomásomra esett volt, hogy Szigethy Dani bátyánk élénk, szellemdús s kenetteljes beszédeket ir s hogy böjti irásmagyarázatait a győrmegyei ev. papság a maga körében tanulmányozhatás végett köröztetni is elhatározta. Bár ez értesülést arra nézve már késő vettem, hogy egyházi beszédtáram tartalmát beszédjeivel gazdagíthattam volna ; de arra nézve még is jókor, hogy böjti Írásmagyarázataiban gyönyörködjem. Tudja, azt nem egy tiszttársunk, hogyha a lapokban valamely magasztalt beszédjéről olvasok, nem késem azt olvasás végett bekérni. Ebbeli természetemtől indíttatva kopogtattam be Szigethy bátyánk ajtaján is, megkérve őt arra, hogy hirből ismert magyarázatait legyen szíves velem közölni. Nagy nehezen s mindenféle mentegetődzések kíséretében engedett kérésemnek s megörvendeztetett velők. Átolvasásuk folytán meggyőződést szerezve arról, hogy e magyarázatok valódi kincsek s hogy kár volna megörökítés nélkül heverni, megrohantam velők Garzó Gyula barátomat, megígérve neki, hogyha külön füzetben is kiadja, ráveszem az öreg urat, hogy szerénykedését legyőzve a kiadásra engedje át. De ez nem ment oly könnyen; mert csakis hozzá leutazva, személyes megjelenésemre adta át magyarázatai kéziratát. Hogy nem sajnáltam az utat Losonczról uj-malmosokra megtenni, ez tanúsága annak, hogy mily értekesnek találtam a feltalált kincset. Most itt az idő és alkalom, hogy a kincset melyet az érintett uton felfedeztem s nyilványosságra jövetelét