Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Jézus útja Golgatháig

73 eszközöltem," hogy azt e lap utján másokkal is megismertessem s a megvételre ajánljam. Am mielőtt a műről magáról, annak tartalmáról szólanék, nahány szóval hadd emlékezzem meg, a mű szerzőjéről is. A kik a nálunk itt Losonczon 1887. okt. 9-én tartott egyetemes gyámintézeti gyűlésen jelenvoltak, a dunántúli kerületi gyámintézeti évi jeelntés rendre-kerülésekor, láttak egy tisztes arczú, ősz fejű prófétai magas alakot felemelkedni, aki midőn ajkát szólásra megnyitá, conticucre omnes intentique ora tenebant, oly édes ömlengve folyt ajkairól a szó, oly megragadólag minden eszme, hogy mindenki Esaiást, a nagy prófétát vélte látni és hallani. Ellenállhatatlanúl hódoló tiszteletnyilvánitásra ébredt minden szemtanú s el lett ragadtatva, midőn a hivatalos órák lejártával a hozzá közeledők korkülönbség nélkül azt is tapasztalák, hogy ez ősz Simeon, mily kedves, nyájas, mosolygó, tréfás s hogy mindamellett szava nagy dolgok, eszmék kifejezője. Ez ünnepély alkalmával nekem legkevesebb időm jutván egyetemünk e Nestorával a társalgásra, az imént érintett körülmény is vont az ő salva gvardiájába Ujmalomsokra, a holott réges-régi suplikanskori emlékeket is feleleveníteni reméltem. Ott voltam egy teljes egész héten át s csak akkor estem igazán ámulatba bámulatba. Egy szerény faluban találtam magam, melynek lakossága csupa egyszerű földmivesekből áll ; de e földmivesek háza és annak tája ragyog a tisztaságtól, utczái a csín, a rend és pontosságtól, a nép arcza a nyájas szivjóságtól- S ím ezen egyszerű helyen csaknem 50 év óta él egy pap, aki daczára annak, hogy nem volt a szellemnek tekintetéből túlzott igényű publikuma, oly sok oldalú, nagy tudományt rejt magában, hogy elég volna egy káptalannak. Kiváló kedvencz tudománya a történelem és statistika. Nincs az az uri család, bármily felekezetbeli, a melynek geneologiáját ne tudná. El tudja mondani az év, a név biztos idézésével, mikor mily körülmények között és mily okok folytán lett r. katholikussá, vagy protestánssá, nagy úrrá vagy koldússá. Gyűjti az egyes megyék virilistáinak névjegyzékeit s azokból mérlegeli protestáns uraink anyagi állását, a többi felekezetbeliekkel szemben s kiséri ezek emelkedését vagy hanyatlását. S aki az érintett tudományokat ily mérvben és ily részletességre is kiterjedőleg miveli, az nem kevésbé hatolt szent könyvünk mélységeibe is. Erről tesz bizonyságot az általam tőle személyesen kikért mű, melyet vajha megszerezne minden lelkésztárs, minden a pályára készülő theologus ifjú. Hogy megelőzőleg általonságban szóljak e mű tartalmáról és irányáról, nem száraz fejtegetése ez a passzió történetét magában foglaló Máté szerinti evangyeliomi résznek; de a szentirási helyeket magyarázva egyszersmind az életre gyakorlatilag alkalmazó. S oly annyira eszmedús, hogyha valamely egyház lelkésze nem is használná a templomban tartandó böjti alkalmakra magyarázatokúi, azért mivel ily magyarázatok valamely egyházban talán már rég kimentek a jó szokásból, használhatja akkor is arra, hogy böjti egyházi beszédek tárgyáúl, vagy a beszédek részei számára nem egy praktikus eszmét aknáz ki abból s így a tárgy feltalálást és a beszéd megalkotást nagyban megkönnyíti. Sőt mondhatom, hogy az irásmagyarázatok s illetve böjti elmélkedések, bár nem rendszeres beszédek, de csaknem homiliák, vasárnapi rendes beszéd helyett is beválnak, s megteszik a kellő hatást, mindenik darabka (2—3 lap) apró gyémántszemekkel gazdagítva a templomlátogatók lelkét. Ennyit általánosságban. A mű részleteire áttérve a következőket modhatom : Az I. számú magyarázat vagy elmélkedés czime „A forduló pont" Máté ev. XXVI. r. 1 versére van irva. Már maga e czim olyan, hogy gazdag, s hatásos beszéd tárgyát is képezhetné. Itt az van mondva, hogy Jézus tanítói (prófétai) hivatala a tanítással véget ért s most következik főpapi hivatalának betöltése, az áldozói szerep „nem a romlandó falak közt, hanem a Golgathán." Eddig látók — ugy mond —hogy ő a jó pásztor, mily nagy gonddal őrizte nyáját. Mikor jött a ragadozó farkas', nem aludt soha. Oh az Izrael őrizője nem alszik! Most lássuk, mint adja életét a juhokért, vagyis barátaiért stb. A II. sz. Jézus a jeruzsálemi uton, a 2-ik versre alapítva, kivonatozni alig lehet. Oly egész, egymásból folyó minden eszme s oly szép, hogy nem tudok belőle részecskét választani anélkül, hogy az által, mint tükröt össze ne törjem. Hadd álljon itt legalább a kezdete, mely ekként hangzik : Megyen Jézus tanítványaival ünnepet ülni. Kérdhetnők : miért oly messzire, mért több napi járó földre? Hisz minden hely az Isten dicsőségénk helye. S kell-e az Istent keresni, aki mindenütt jelen van! Nem kereste Jákob, hanem felemelt egy követ, felszentelte oltárnak s azon szolgált Istennek. Atyámfiai ! Kifogást, az isteni tisztelet költségei, fáradságai ellen — higyjétek el — csak az tehet, kiben buzgóság nincsen. Mennyire elmegy az ember, a hol valamely nyereséges dolog kínálkozik! — Fűznek víznek hajt, halálos merényleteket is próbál az isteni tisztelet érdemében pedig fáradni, költeni, messze menni, hiába-való dolognak tartja. Volt idő mikor őseink stb. most pedig mi utódok közelben sem keressük. III. Az éjjel tartott tanács 3—5 vers alapján. Kételkednünk kellene, hogy valaki J. ellen ily lelketlenségre vetemedjék. Mikor senki gonosszal vádolni nem tudja, ellenben jó cselekedeteit annyian látták, érezték s tettek róla tanúbizonyságot. Ki bánthatná őt?! Ám helyt adunk a dolognak, ha betekintünk a papok és vének tanácsülésébe. A f. o. igékből értők, hogy az éjjelt Jeruzsálem vénei tanácskozásban töltötték. Ők a vén csontok! Hányszor tapasztaltuk az életben, hogy az öregeknek alkalmatlanságára van egy -egy hangosabb szó vagy erősebb ajtózárás ; mennyire háborog, ha nyugalma zavartatik. Hogy valakin segítsen, ügyében közbejárjon, azért ugyan nyugalmának pamlagáról fel nem kél. Hanem íme, hogy haragjának, bosszúérzetének eleget tegyen — feláldozza nyugalmának éjjelét. Ezután rátér, hogy mert tanácsot tartottak, a vének műve nem véletlen vagy hírtelen fellobanás eredménye volt, de itt — úgy mond — öntudatos cselekménnyel állunk szembe stb. Bár alig tudok elszakadni ez elmélkedés folytonosságától, kiszakítom belőle legalább e megragadó eszmét. Az, hogy valaki templomba nem jön, meg csak félbaj ; hanem ha megkeresnők, hogy hol van, mit mivel addig, mig a hívek ott buzgólkodnak, — ha látnók, mint gyűjt addig zsákmányt mint forral ármányt: akkor értenők csak hova vezet az isteni tisztelet helyéről való elmaradás.