Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Sürgetem a zsinat tartását
Hetedik évfolyam. 9. szám. Pozsony, 1889. évi Márczius 2-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ar : Egész evre ti frt — ki. félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 . 50 „ Egy s^am ara : 12 kr. o. e. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Xonventutcza ö. sz. Feieiős szerkesztő s kiadó : TS.SZT^S'ÉlSrSZEI'S' FERENCZ. Hirdetés ara : Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr . Bélyegdii : külön 30 kr. Tartalom : Sürgetem a zsinat tartását ! (—k.) — Lelkészválasztás kérdéséhez. (Czuppon Sándor.) — Nekrolog. —Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Hirdetés. Sürgetem a zsinat tartását ! Ismét a szegénység és unott untalan a szegénység ! Ez az a zsivány útonálló, mely az előre baladásban gátolja lépteink. Születik bennünk ezer szép gondolat, de, liogy azokat megvalósítsuk, nem tehetjük. így van és nincs máskép ! Vajh, lészen-e máskép egykor idó'vel ! ? Fájna lelkünknek : igennel nem válaszolnunk, bár a jelen fásult közönye nemre hangoltan rázza üstökét. Azt mondják: a protestantismus élő tőke, mozgatni kell csak és hullatja gyümölcsét! Hogy élő, azt, valamennyiszer kardot kell kötni, látom ; hanem, ha semmi szükség többé a kardra, hogy tőke volna, azt nem igen tapasztalom. Mert mozgatjuk, rázzuk bár, de, a mit hullat, az csak morzsa, legföljebb megélhetésre elégséges, arra azonban kevés, hogy jövőt teremtsen. Tengődünk tehát ! Ha kilyukadt a templom teteje, befoltoztatjuk ; ha kidől az iskola oldala, újra berakatjuk. S ezt azután esperességenként, kerületenként summa summarum nagy garral hirdetjük, hogy lássa a világ, miként élünk és mozgunk, hatunk és alkotunk. Onámítá s az egész, mert ez magában csakis a letért való küzdelem az évről évre élés értelmében ; A szó hat, az nemcsak a jelennek él ; a ki alkot, az a jelenben a jövőnek alapját rakja, nem napi kérdésekkel foglalkozik csupán, hanem korszakot alkotókkal. Úgy de, hogy egy-egy magasabb röptű, messzebb jövőbe kiható eszmét hozzá méltó áldozatokkal tudnánk szolgálni, az ma a fehér hollónál is ritkább eset. Szóval, írással győzzük, s ha kell, ezzel szívesen fizetünk, hogy ne kelljen fizetnünk mással, — bankóval ! Kezembe kerül : olvasom ! Szabad ajánlat útján fedezi egyik-másik egyház évi, tehát napi, tehát megélhetési szükségletét. Hogy valamit félre tegyen, a mivel áldottabb jövőnek vesse meg alapját, arra nem is godolhat akkor, a midőn „nagyúr" — kinek nemcsak a címe, hanem a jövedelme is nagy, — és ajánlata mégis csak: „5 frt.!" Ennyit más egyház olyanra is kivet, a kinek „kend" a legmagasabb titulusa s a titulushoz mért a jövedelme. Itt meg azután ott a bibe, hogy kivettetik és nem ajánltatik. Szidjuk a kormányt, pedig hova lennénk, ha meg nem tanultuk volna tőle az exekúcziót ? ! De, ahol az exekúczió, ott nem a protestántismus, mint élő tőke, melyet csak mozgatni kell ca hullatja gyúüiolcétét. Ily körülmények között valami nagyobbra gondolnunk, mely jövőnknek biztosítékul szolgálhatna, a siker kilátásával szinte lehetetlen. Gondoltunk a Luther társaságra. Meg is alkottuk papiroson. Meg is hozzuk rá áldozatunkat évenként. S a fillérek utóvégre is összeget tesznek. Oh, de mi ez összeg a szükséghez képest ! ? A mit lehet, megteszünk vele : de a sok oldalú nagy czélt nem szolgálhatjuk egész valójában. S ez összeget is kik adják össze? Nem tudom, mindenütt úgy van-e, de ismerek egyházat eleget, melyben, ha a pap és tanító adományait kiveszük, kirántottuk a Luther társaság alól a gyékényt ! Fájdalom, de való ! Mintha az egyház csakis azért volna, hogy papot meg tanítót fizessen, — a pap, tanító meg azért, hogy az egyháztól kapott jövedelmöknek sok oldalú feláldozásával az egyházat tartsák fenn. Pap, tanító képzettségével az egyházon kívül is talál működési tért. Vagy drága kincs nekünk az egyház: támogassuk erőnkhöz képest minden ízében valamennyien ; vagy nem drága kincs : ideg en érdek, idegen^ Isten szolgálatára ne használjuk t akaró úl ! ! Mert, ha csakis akkor használjuk, kiöltözködve, őseinknek rozsdás kardját a szegről derekunkra kötve, midőn idegen Istent szolgálhatunk vele, hol van itt a protestantismus, mint élő tőke magáért a protestantismusért, — az egyházért? Megalkottuk — a pozsonyi egyház szívességével — az egyetemes theologiai akadémiát. De a protes-
