Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)
4 alapitott nézeteiket a közjóra charismájuk mértéke szerint szintén emberi tekintélyektől függetlenül s szabadon értékesíthetik. A teljes Igazságot közülünk emberek közül senki sem bírja. S ha ez tény,, mások nézeteit, még ha eltérők is a miénktől, türelmesen meg kell hallgatnunk, mi több örülnünk kell, ha azok kinyilváníttatnak. A „Protestáns Tudományos Társaság'- épen , azért, mint theologüsókTszövetkezete, csak az áltaj 1 án os tudom ány e Ivet vallhatja magáénak," — azonkívül azonban a tudományos theologiai irányok egyikéhez sem csatläkozhatik. Az a kérdés : orthodox, közvetítő vagy liberális theologus-e valaki, egészen másodrendű dolog. A klilönböz ő theologiai irányok egymást szükségkép feltételezik és kiegészítik ott, ahol a tudomány nem áll, hanem halad, fejlődik. Épen az jeílemz r~ar protestáns iheologiát, hogy élö sz ellemi folyamat. Egység a kiilönféleségbén s kiilönféleség"a^ egységben. Nincs hivatalos igazsága, de van igazsága, melynek kutatására sokan hivatalosak. Ha nálunk hatalmas theologiai irodalmi élet volna, — akkor igen természetes, irányok szerint is alakulhatnának külön-külön tudós társaságok, — de ahol még mindent csak kezdeni kell, ott (s ez már igazolható opportunizmus) a közös czél szempontja előtérbe lép s az egyesülés a kölcsönös é s közös élét jog elismerésével, a kölcsönös és közös él et fenyegető hatalom: a papismus ellenében elodázhatatlan kötelesség. De hogy felvegyem az elejtett fonalat: a „Protestáns Tudományos Társaság" a czimében foglalt elvi állásponthoz való hűtlenség bűne nélkül nem zárhatta ki már eleve a maga köréből az unitárius tudós theologusokat sem, mert hisz (ha egyelőre eldöntetlenül hagyjuk is a kérdést : protestánsok-e ők is vagy sem?) az legalább is köztudomású dolog hogy a keresztyén theologiát_ők is tudományos rí alap on m ívelik s bizony bizony ezen a téren hazánkbán épen ok azok, akik aránylag eddigelé legtöbbet tettek. Csakis egy hang emelkedett fel ott amaz értekezleten ellenök. A mi derék Doleschallunk éles szeme már akkor belátott a jövendőbe s ottan vészjeleket látott. Komolyan figyelmeztette az értekezőket, hogy gondolják meg jól a dolgot, mert ő ugyan egyházát nem félti az unitáriusoktól, ami pedig személyét illeti egy tisztán tudomán) 7os czélra alakuló társaságban könynyen megfér velők, de azt tudja nagyon jól, hogy sokan lesznek a lutheránus egyházban,*) akik majd máskép gondolkoznak, akik az unitáriusok miatt idegenkedni fognak majd magától a társaságsói is. Persze, hogy szava viszhangra nem talált, talán mert akkor még csak „lutheránus tótokról" volt szó. S ugyan kinek a feje fájna a miatt, ha a „lutheránus tótok" esetleg ki maradnak. Elég azon, hogy a Kálvin-téren kitűztük a zászlót s abban az édes tudatban, hogy az ut *) A kálvinista magyar szabad egyházra ki is gondolhatott volna még akkor! " ~ " megtörve, mi vidékiek mint a féle „dii minorum gentium" haza tértünk. Édes örömérzet hatotta át mindnyájunk szivét. No — gondolók — most már mégis lesz belőlünk valami, — megértjük egymást s lesz egy tér, a theologiai tudomány tere, melyen a hazai protestáns szellemi erők unionálnak, közös mun- » kára s közös czélra tömö rülne k. iS hittük, hogy anynyi balfogás útán, ez az egy kísérlet sikerülni fog, hogy vállat a vállhoz vetve, elvégre mi protestánsok is méltó helyet vivunk ki hazánk szellemi munkásai közt s a tudományok egyetemes fejlődésével folyton lépést tartó theologiánk eszméinek irodalmi terjesztése által hatalmas tényezővé válunk a nemzeti közművelődés terén. S míg mi e boldog hitben ringattuk magunkat, addig Budapesten az értekezlet megbízottai : Szász Károly, dr. Ballagi Mór és Zsilinszky Mihály megszerkesztették a „ Felhívás t" s hogy nagyobb nyomatéka légyen, felkérték a 3 protestáns felekezet vezérférfiait is annak aláírására. S az ismeretes r jFellúvás u' az alapszabálytervezettel 1887. februárban tényleg nyilvánosságra bocsáttatott. Az aláírók czéltudatosan jártak el : a társadalmi úton megindult e g y é n i kezdeményezés jellegét egv cseppet sem alterál ták. Világosan kitűn ik az abból,"hogy'nagyjaink a "Felhívást nem, mint hivata 1 o s személyek, mint püspökök és felügyelők, hanem mint a megpendített Eszme lelkes barátai, mint t u d ó s és tudománypártoló személyek irták alá. EzE bizonyítja a Fe 1 h i v á s tartalma is. Kikhez fordultak az aláírások? Fordultak a „mívelt protestáns közönséghez, e gyh á z ük k o r m á n y z ó testületeihez és f é r f i a ihoz, sőtmí velt és egyházuk javáért bu zgó asszonyaihoz." S fordultak azért, hogy az ő közreműködésük, erkölcsi s anyagi támogatásuk mellett a hazai prot. írók és történetkedvelők s az irányzatosságot nem ismerő protestáns tudomány és főként az egyháztörténet m ívelése által a magyar protestáns egyházi élet fejlesztése, jövőjének biztosítása lehetővé váljék." S valóban minden szépen indult. A hazai protestáns felekezetek nagy közönsége megértette a lelkes tudósok és irók czélzatát s méltányolta nemes törekvésüket. Az evangyéliomi szabadság fiainak milliókból álló seregét egy pillanatra mintha csak a pünkösdi lelkesedés szent tüze szállta volna meg : az apák ősi erényeinek, az önkéntes adakozás kedvének rég beiszaposodott forrása újra kibugygyant : a szent czélra, a protestáns theologiai tudomány oltárára rövid időn ezreket meg ezreket áldoztak. ígyen demonstrálták a protestáns hívek, hogy ők a tudományos theologia müvelését magára a protestáns egyházra nézve is nélkülözhetetlen életfeltételnek tekintik. A prot. irók és tudósok reményükben tehát nem csalódtak: az egyházak s annak egyes buzgó tagjai a felhívó szózatra megadták, amit tőlük kértek s vártak, az anyagi és erkölcsi támogatást. Ezen
