Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Ovátio Czékus István püspök úrnak

kivül mást senki sem kivánt tőlük, — ebben állott az ő „közreműködésük." Hanem ugyanakkor, midőn a Protestáns Tudományos Társaság alakítására vonatkozó „Felhivás" közzététett, — a fényes siker l

áttár

a bizonyos elemek vérszemet kaptak s a hiúság és féltekenys~£g~viezketegében olyasmTFmTvèltek, ami következményeiben végzetessé vált ma

gára a társaságra nézve. S ezzel — eljutottam minden mi bajaink okához. Dr. Masznyik Endre. MÜMii, Az. evang. Tisza-kerület püspökei. (Irta Hörk József, eperjesi ev\ theol. dékántanár. A fáradhatatlan tevékenységű történetíró alig fejezte be a „Sáros-Zempléni esperesség monográfiáját", — mely szakkörökben is teljes méltánylásra talált, — már egy ujabb, önálló kutatásokon alapuló forrásmunkával lépett fel. Szerző, helyesen, ugy gondolkodik, hogy előbb össze kell gyűjteni zivataros múltú egyházunk történetéhez monográfiákban és életrajzokban az anyagot s csak aztán lehet szó az anyag művészi feldolgozásáról. Jelen könyve is telve van becsesebbnél becsesebb egyháztörténeti adatokkal s a mellett a letűnt századok culturalis és társadalmi viszonyaira is érdekes világot vet. A ki még nem tudta volna, e műből megtanulhatja, hogy mily magasztos lelki erőre, törhetetlen buzgalomra és fedhetetlen jellemre volt szüksége ama kiválasztott férfiaknak, kiket az Ur gondviselő kegyelme a letűnt viszontagságos századokban egyházunk függetlenségét, melyet mindenha összefüggésben láttak a haza szabadságával. Különösen érdekes ugy nemzeti, mint irodalomtörténeti szempontból, hogy mily élénk részt vettek eleink a Tököly- és Rákóczy-féle mozgalmakban. Még iskolai drámákban is a nemzeti függetlenség bajnokait ünneplik s e miatt sokan üldöztetésnek vannak kitéve. Az első úttörő püspökök életét olvasva, mintha csak a „babyloni fogság" szomorú történetét lapoznók. Egész 1610ig a rom. kath. püspökök felügyelete és visitatiója alá vonattak az evang. egyházak és csak -ekkor osztották be Zsolnán a tíz felső vármegyét három superintendentiába. A templomok elfoglalása, püspökeinek elfogatása, bebörtönzése és száműzetése azonban azután is napi renden volt. Ám a hívek meggyőződését és buzgalmát nem lehetett erőszakkal kioltani s bámulattal olvassuk az evangeliumi lelkesedés ama szép példáit, mikor a hivek fegyverrel kezökben oltalmazzák az isten házát, vagy a pásztor nélkül maradt hitközségek évekig várják vissza s külföldről is haza hozzák szeretett lelkészüket. De ezek is hálásak voltak híveik hű ragaszkodásaért. Bajjal, küzdelemmel eltölt életök összes fáradságos gyümölcsét : könyvtárukat, vagyonukat hagyják szeretett egyházuknak s rajta vannak, hogy iskolákat alapítsanak s azokat ugy anyagilag mint szellemileg gyarapítsák. Szerző tárgyilagosan, egyszerű, világos és magyaros stilusban adja elő érdemes püspökeink életrajzát. Szinte azt lehetne mondani, hogy az obiectiv történetíró felülkerekedett benne az egyházáért buzgó tanférfiún s ovakodik attól, hogy saját személyes érzelmeinek is kifejezést adjon. Még ott is, a hol elég alkalma nyílnék a humor és guny fegyvereit villogtatni, mint például mikor elbeszéli, hogy Xylander-Holczmann Istvánt Königsbergből Wittenbergába menet mint csípték el a jezsuiták s térítgették két álló hétig, — mondom, még ily alkalmakkor is csak az esemény tárgyilagos előadására szorítkozik, mint Klio komoly múzsájához illik. Csupán ott vesz rajta akaratlanul is erőt a lelkesedés, mikor a Tisza-kerület jelenlegi érdemdús püspökének életrajzát befejezve, röviden és velősen jellemzi egyházunknak eme törhetetlen erélyű és fenkölt szelleműi bajnokát. Nem szolgalelkűség ez, hanem a hála egyszerű és jogos nyilvánulása azon férfiú irányában, a ki ugy erkölcsi mint anyagi támogatása és lelkes buzdításai által lehetővé teszi szerzőnek azt, hogy az egyháztörténelmi kutatás terén oly tiszteletreméltó és hathatós tevékenységet fejthet ki. A munkát, melyet főtiszt. Czékus István püspök jóltalált arczképe díszesit, melegen ajánljuk protestáns hitfeleink s mindazok becses figyelmébe, a kik hazánk kultúrtörténete iránt érdeklődnek. Pozsony. Albert József. 111 f 11 ü. Ovátio Czékus István püspök úrnak. A szeretetteljes hódolat és elismerés imposans nyilvánulása volt a tiszai ev. egyházkerület azon rendkívül ünnepélyes ovatiója, melyet püspökének, méltóságos és főtisztelendő Czékus István úrnak, 70-ik életéve betöltése alkalmából, Rozsnyón f. é. deczemb. 20-kán rendezett. Az ünnepély színhelyén, a főgymnasium dísztermében már jóval a kezdetűi megállapított óra előtt foglalták el kijelölt helyeiket : az ünnepelt családja, az esperességek köréből érkezett képviselők, kiküldöttek, vendégek s a külön bebocsáttatást nyert helybeli egyháztagok. Pont 10 órakor felemelkedik az elnöki székről Szentiványi Árpád gömöri esp. felügyelő magyar díszbe öltözött daliás alakja s mint a megjelenésben akadályozott ker. felügyelő helyettese az ünnepélyt megnyitván : közhelyesléssel találkozott indítványához képest Radványi István hegyaljai esp. felügyelő^s Terray Gyula gömöri főesperes vezetése mellett egy 12 tagú küldöttséget nevez ki a végből, hogy az ünnepelt főpapot az ünnepély színhelyén való megjelenésre felkérje. Természetes, hogy megmegújuló lelkes éljenzés fogadta a küldöttség élén nemsokára belépőt, ki elfoglalván díszhelyét, a főgymn. ifjúsági dalegylet összhangzatos éneke Farbaky József ker. főjegyző lendületes alkalmi imája után kezdetöket vették az üdvözletek. A sorrendet az egyházkerület nevében Szentiványi Árpád ünnepi elnök nyitja meg, ki — úgymond — e tisztét annál nagyobb örömmel teljesíti, mert az ünnepeltnek testvéreül vallja magát, lévén mindketten ugyanazon egyházközségnek szülöttei. Nem sorolja elő érdemeit, mert az egész ország tudja, hogy mennyit használt nemcsak közegyházunknak, de a hazának is: azon kertészhez hasonló működésével, a ki egyik kezével ápolja a növényt, másikkal pedig írtja a gazt. Végül átnyújtja e nap emlékeül az egyházkerület ezüst babérkoszorúját, áldó üdvkivánatok kíséretében. Erre az ünnepelt püspök meghatottan kifejti, hogy részéről e napon csupán családja körében óhajtott meg-