Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - „Evangelikus Népiskola”

65 a Krisztus szellemének erőforrását megnyitni nem szűnünk meg soha s ez erő birtokában egyszer mindenkorra biztosítjuk Önöket arról, hogy a pro

testáns hit- és szeretetközösséget az egyházi törvények s hitvallások betűjétől, dogmaticai nézetkülönbségtől nem teszszük függővé — soha, mert tudjuk, hogy nem az tart fen és bizonynyal egyesít is majdan minket, a mi elválasztott és elszakasztott, hanem az, a ki „a szabadságra szabadított fel minket, t. i. a Krisztus. E szabadságban akarunk mi megállani mindvégig s nem engedjük, hogy minket bárki „ismét a szolgaság igájába fogjon— Gal. 5. 1. És most : békesség az Atyafiaknak és szeretet hittel együtt, az Atya Istentől és az Űr Jézus Krisztustól. — Efez. 6, 23. — Br Masznyih Endr

e, Az „Evangélikus Népiskola." — Nevelés- és oktatásügyi havi folyóirat. — Felelős szerkesztők : K a p i Gyula és Papp József. — Kiadó; Litfass Károly Sopronban. (Folytatás és vége.) „A vallásoktatás protestáns népiskoláinkban" czim alatt Papp József ír egy talpraesett — helyesen megokolt közleményt ; a melyben főleg azt hangsúlyozza, hogy „egyöntetűség okáért czélszerii volna, ha a magyarországi egyetemes evang. egyház közösen állapítaná meg a vallásoktatás tantervét ; mert be fogja látni mindenki, hogy nem szükséges, miszerint Tiszántúl más terjedelemben és más menet szerint taníttassák a vallástan, mint Dunántúl." — A hangoztatott eszme igen szép, s ha kivihető volna, óriási lépést tennénk az egyöntetűség felé, a mivel főleg iskoláinkat is emelhetnők; de én tovább mennék, nem csak a vallástan egyöntetű tantervének, de a tanítóképző intézetek, — és az összes népiskolák egy közös tantervének szükséges voltát is hangsúlyoznám ; mert ha egy tantárgy tanterve közös lehetne, — miért ne lehetne az összes tantárgyaké is közös ! — A közlemény két részre van osztva ; az első részben a „vallásoktatás czélja" van kifejtve; s tanulságosan és megragadóan van előadva, hogy ra vallásos érzelmek az embernek vele született tulajdonságai, valamint maga a vallás, a hit általános szükséglete." — Mivel minden érzelmek kútforrása a szívben van, — azért hangsulyoztatik, hogy minden körülmények között oda kell működni, hogy ,,a gyermek szivében meglevő séjtelemszerü érzést tiszta vallásos érzelemmé fejlesszük." — A vallásoktatás vezeti az Istent az emberhez, — az embert pedig Istenhez, — az Istenember által! — A vallásos érzelmek átmenjenek a szívből az értelembe, vagyis a tiszta öntudatba ; — s végül kimondatik az, hogy „a vallásoktatás tulajdonképeni és legfőbb czélja nem más, mint az erkölcsi szabad önelhatározás" — de másfelől arra is törekedni kell a tanítónak, hogy felébressze a gyermekben a felebaráti szeretetet ; — s mint gyakorlati czél az van feltüntetve, hogy meg kell a gyermeket az egyházi élettel ismertetni s oda kell működni, hogy megszeresse egyházát és annak intézményeit! — Egy szóval: ^Neveljen a népiskolai vallásoktatás az egyháznak hitbuzgó, de mások vallásos meggyőződése iránt türelmes tagokat. — A vallási türelmetlenség nem jelent igazi hitbuzgóságot, s viszont a vallási türelem nem jelenti a saját hitünkben való közönyösséget." — A második s terjedelmesebb részben, a vallásoktatás anyaga van nagy általánossággal kifejtve ! — Röviden érintve van a szülői ház, — mint a hol a vallásos nevelés kezdődik ; majd szó van az iskoláról, a hol a vallásos oktatás rendszeresen folytatódik! — A népiskola alsó osztályában nem lehet rendszeres vallástanításról szó; — és sajnos, a tapasztalat még is azt mutatja, hogy már a kis gyermekeket rendszeres vallásoktatásban részesítik ; a vallásos érzelmek nevelése, — azonban figyelmen kívül hagyatik ; szóval vallásoktatás van, — de vallásos nevelés ritkán történik ! — A tananyag sorrendje a következő : bibliai történetek ; az anyaszentegyház története — s jelenlegi egyházi szervezetünk megismertetése: — és végül a Káté három első része ; — ide soroltatnak — még a biblia olvasás és a biblia ismeret, — a Szentföld rövid földrajza, s végül az egyházi énekek ! — Bár a sorrend ellen volna kifogásunk ; s a bibliai történetek ellen is akadna néhány szavunk, — de ismertetésünk czélján nem akarunk túllépni, és így belenyugszunk a dologba úgy, — a mint az meg van írva ! — De egyet mégis hangsulyoziink, hogy ne oktatással mint eddig, — hanem neveléssel iparkodjunk a vallási közönyösségnek gátat vetni ! — Neveljünk vallásosan ; — s iparkodjunk a szivben a vallásos érzelmeket felébreszteni és fejleszteni; ne tömjük túl a gyermek agyát — érthetetlen dolgokkal, még a bibliai történetek tanításával is óvatosan járjunk el — akkor azt hiszem, a vallásos érzelem előtérbe fog lépni, és kevesebb okunk lesz a vallási közönyről panaszkodni ! — Az eddigi vallástanítási módszer — csak fokozta a közönyt, de nem vitte előbbre a vallás szeretetét! — Az általános hidegség a vallás iránt, — a rosz vallástanítási módszerre vihető vissza ; s mivel oktatni könnyebb, — mint nevelni, — azért is mindig a könnyebbet szokjuk valósítani ! — Még egy különös jelenséget is felemlítek, azt, hogy a tanítók és lelkipásztorok panaszkodnak főleg a vallási közönyről ; pedig ők vannak hivatva a vallási közöny megszüntetésére, — és a vallásos érzelem ápolására ! — Ha tanító és lelkész vállvetett munkássággal végzik kötelességüket — munkájuk eredmény nélkül nem marad ! — A hol hitbuzgóságot észlelünk : ott mindig jó tanító és kiváló lelkész áll az egyház élén ; — a hol pangás, közöny és vallástalanság kap lábra: ott először ne a népet ítéljük el ; de nézzük meg azoknak vezetőit — és csak azután ítéljünk ! A vallásos cselekvények gyakorlására is nagy súlyt kell fektetni, — ezt is neveléssel, okszerű szoktatással iparkodjunk elérni ; ne pedig kérlelhetetlen szigorral és kíméletlen pressióval ; — mert ezzel ártani ártunk, de használni semmit nem fogunk ! — Egy elvet valljon a tanító, a mit soha el ne feledjen : „Legyen nevelésünk és tanításunk vallásos szellemtől áthatva." „A tananyag feldolgozása a falusi iskolában, tekintettel a rendetlen iskoláztatásra" czím alatt Molnár Sándor értekezik ! — Molnár gyakorlati dologról — helyesen ír; látszik a dolgozatból, — hogy gyakorlati ember — tanító írta, — az első számban ez az enyetlen dol-