Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)

64 a lutheránus egyház az Önök kedvéért majd lemond szintazonkép vérébe átment és jellemző elveiről és tanairól s szépecskén bevonul az egyedül üdvözítő kálvinizmus aklába — Debrecenbe. Hát csak lassan a testtel ! Az egyházi uniót hagyományos lúttani alapon mi lehetetlennek tartjuk s általában eszünk ágában sincs, hogy felekezeti unióra gondoljunk a Prot. Irodalmi Társaságban, a mely közvetlenül nem is az egyház, hanem az egyházi életnek csakis egyik nyilatkozata, a theologiai tudomány szolgálatában áll. Am Önök úgy látszik ép a theologiától, mint tudománytól félnek. Féltik a szabad tudomány hatalmától — mozdíthatlan országukat, vagyis az orthodox kálvinista hitrendszert, dogmatikát, félnek attól, hogy institutiójuk leplét, azok, — kik a szellem igazságát a szellemen s nem a papiroson át szemlélik — levonják s múlóvá lészen az, a mit Önök elláthatatlan időre maradandónak hirdetnek. S e félelem az, a mi Önöket arra kényszeríti, hogy ellenünk állást foglaljanak. Ez ok miatt veszi magát körül a debreczeni ósdi szellem a Helvetica Confessio chinai falával! Ez az oka annak, hogy Önök az unitáriusokra támadnak, mint a kik legelébb kezdték ki az Önök institutióját. De ez lesz majd az ok, a mi miatt előbb vagy utóbb velünk is hajba kapnak, minket is elnyomni vagy kiakolbólítani törekesznek*), mert a ki a protestáns elvet a betüben találja meg, az betüelvével kénytelen eltaszítani magától mindazokat, kik az ő betűibe nem hajlandók saját élő szellemüket bele fojtani. Sőt végre ez leszen az az ok is, a mi miatt előbb vagy utóbb Önök maguk közt is meghasonolnak, a mi miatt az egyedül üdvözítő debreczeni orthodoxia hivei kénytelenek lesznek maguktól ellökni édes testvéreiket : a budapesti, sárospataki theologusokat is, mert — ne tagadjuk — ezek, szellem dolgában, anynyira legalább is különböznek Önöktől, mint a Helvetica confessio a rakaui kátétól. Épen azért értsék meg Önök jól a mi törekvéseinket. Nem a lutheranismus vagy unitarismus érdeke az, a mi miatt mi tollat ragadtunk Önök ellenében. Mi a protestáns hit és tudomány szabadságát védjük s lia a Prot. Irodalmi Társaságban e kettős ügyünkkel elbukunk, magunkra nézve — biztosítom Önöket — le fogjuk vonni a következményeket. S ezzel „Nyilatkozat"-wk\sl végeztem volna. A mi a „Nyilatkozat" közzététele után történt, arra a mondottak után szükségtelen dolog volna itt reflectálni. Mert hiszen — mint legelői jeleztem — az én czélom ez úttal is csak az volt, hogy a Prot. Irodalmi Társaság ügyét elvi s történeti szempontból megvilágosítsam s indítványomban elfoglalt álláspontomat igazoljam. S e czélomat — azt hiszem — el is értem. Végezetül még csak pár — s inkább személyi természetű — szót akarok mondani. Nagytiszteletűséged czikkében engem nagy nyo*) Hiszen már a legutóbbi gyűlésen suttogták s hozzá a kálvinista tagtársak, hogy Önöknek Zsilinszky, a lutheránus titkár is szálka a szemükben ! ! matékosan meglepő következetlenséggel vádolt. Nem értette meg, hogy az, a ki a „Luther életét" és az „Evangelikus Dogmatikát" megirta, hogyan kelhet az unitáriusok védelmére. Hát — gondolom — e válaszom után „gyors színváltozásom fölött való bámulata" teljesen el fog oszolni s megérti, hogy a lutheri-evangelikus hitelv nem egy s ugyanaz a pápista hitelvvel s hogy ép ez okon, akkor tagadnám meg Luthert és az Augustanát, ha csak mifélénket tartanám protestánsnak s így hát keresztyénnek. Hanem most én kérdezek valamit Nagytiszteletűségedtől : minek nevezzük clZt^ cl ki kerülete elé terjesztett s ott szótöbbséggel el is fogadott határozati javaslatában kimondja: „tény, hogy a vegyes elemekből alakult Irodalmi Társaság az egyház (s ugyan melyik egyház?) hivatalos kormányzó hatóságaitól egészen független, számadással és felelősséggel nem tartozik, működésében ellen nem őrizhető" s aztán mikor e miatt őt, mint olyat, a ki amaz Irodalmi Társaság autonom önállósága, szabadsága s ezzel létés életfeltétele ellen tör, megtámadják — a „Pesti Napló"-ban azt meri mondani : „mi soha egy szóval sem kivántuk az irodalmi társaság függetlenségét, autonómiáját megsérteni; sem hitczikkeink betübirósága alá helyezni, sem konventünk alárendelt közegéül tekinteni." Elvárom a feleletet, addig pedig tanulok következetességet Csiky Lajos debreczeni lapszerkesztő úrtól, a ki is az első alakuló gyűlés után kijelenté, hogy ő az unitáriusok befogadása daczára is tag marad s aztán — a Nyilatkozatban úgy az anyagi, mint a szellemi támogatást megtagadta — Társaságunktól. De nem folytatom tovább. Száz szónak is egy a vége. Nem a Krisztus miatt fáj az Önök feje. Fáj azok miatt, a miket elmondottam s fáj legfőképen azért, a mit határozati javaslatuk utolsó pontjában maguk is nyilván elárultak, t. i. „mert az unitáriusok egyházkerületük több pontján egyházközségeik épségét zavaró mozgalmakat indítottak." S csodálatos, hogy e részben épen egy pápista iróval s épen az én Lepsényinmei kelle egy értelemre jutnom, — ki is ellenem intézett műve VIII—XII. füzetében Önökkel is foglalkozva imigyen fakad ki : „Nem azért óhajtja kizárni Debreczen az unitáriusokat, mivel Jézus istenségét elvetik, hanem mivel némely vidéken a protestantismus rovására terjeszkednek. Ha ezt nem tennék, Debreczen a legnyugodtabb lélekkel kötné meg velük a frigyet. De ha egy kálvinista birkát üstökön ragadnak s rángatják kifelé az egyedül üdvözítő debreczeni akolból, no akkor már velők együtt működni nem fog." S ebben tökéletes igaza van. Épen azért ám tartsák Önök a maguk eljárását hithűségnek, — mi az ilyen hitből s az ilyen hűségből nem kérünk soha. Ám menjenek Önök tovább is a maguk útján, r mi ezen az úton Önöket követni nem fogjuk soha. Ám higyjék Önök, hogy igyen erősödnek, mi a szám erejét nem fogjuk irigyelni Önöktől soha. S ám váljon szét az a társaságunk symbolumát képező egymásba fogódzott két kéz, mi a mi kezünkkel