Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)

63 gyűléstől a másikig, egyik kerületi gyűléstől a másikig hány oly sürgős ügy merül fel, a mely mellett esperes vagy püspök elgondolja : gyűlést kellene tartani; hiába, egyházmegyét vagy épen kerületet egy szempillantással mozgósitani nem lehet, így aztán hatáskörének hiányos §§-ai között egy év lefolyásában megsokasodnak az ily kérdőjelek, a meglevő törvények szűk korlátai között rögtön sürgősen nem intézkedhetik, az indemnityt pedig kormányzóink épen az autonómiát illető tiszteletöknél fogva szokták a legritkábban igénybe venni. így volt ez legközelebb hazánk nagyreményű fenséges trónörökösének gyászos elhányta alkalmából is. Sok egyház, sok lelkész volt zavarban afelett, mi most a teendő, fog-e jönni valamelyes egyöntetűséget czélzó intézkedés? ha jön, ugyan mikor? így történhetett hirlapok közlése szerint azon épületes s gondolom nem is magában álló eset, hogy egy ős protestáns alma mater tanári kara, mintha nem volna saját szentélye, a felekezeti türelmességnek különben kétség kiviil ékes tanuságáúl, a hivatalos gyász kifejezéséül püspöki székesegyház requiemjén tartotta jónak megjelenni, — a mi emlékezetre méltó eset oly korban, mikor körülöttünk széltibe-hosszába úgy járja, hogy „mise" és „ requiem" az igazi részvétel mérője s csak ügy tódulunk utána felekezetlenűl. Egyöntetű intézkedést vártunk, mondom, — nem rendeletet, mert ilyen autonómiánk mellett, még ha itt-ott e tekintetben fogalomzavar uralkodik is, mint a hogy egyetemes egyházunk legifjabb egyházmegyéjéből érkező, más tekintetben örvendetes tudósítás a főesperesnek rendet, pontosságot az egyház javát czélzó, szervezkedő intézkedését ezen fogalom alá sorozza is, — nem létezik, s ha jobban megkérdezzük önmagunktól ilyenről (rendeletről) a meglevő törvényekhez, rendezethez vagy utasításokhoz való viszonyon az azokra való vonatkozáson kivűl mi nálunk beszélni alig lehet, ezen fogalom a mi curialis stylusunkban hiányzik. A lelkészi ügykezelés, a lelkészkedés, az egyházi élet egyes tényezőinek nem ismeréséről vagy elhanyagolásáról nem akarok beszélni, ámbár tán lehetne, mert hát Ítélje meg ki ki magát s mert hívatlan Ítéletet tartva testvérek felett, nem tennék egyebet, mint magunk alatt vágnám a fát, ki lehet ezt kerülni a lelkészi körökre, a lelkészi értekezletekre való utalással, mint a melyek a gyakorlati élettel karöltve hivatvák pótolni azt, a mire a tudományos theol. akadémiák — az elmélet és a gyakorlat más és más levén — ki nem oktathatják a leendő lelkészt, de a mire az élet iskolájában okvetlen szükség van. így van az a hivatás, az életpályák minden ágában. Három nyelve miatt specifikus egyházunknak az államhoz az állam eszméjéhez való viszonyát is a zsinati törvény van hivatva rendezni, mert az eredményből ítélve kétségtelen, hogy épen akkor, a mikor tiszta hazafiságból az államhoz hűtlenek egyházi megfenyitésével közgyűléseinken hazafias scenákat rendezünk, épen akkor, — mondom, a mikor hazafiságból ilyen ügyek intézése által tulajdonképeni egyházi érdekeink köréből (bár ennek érdeke is az, hogy egyházunk összes hivei hű gyermekei legyenek édes magyar hazánknak) némiképen kilépünk, ép akkor tapad egyházunk hazafiságához a közvélemény részéről legtöbb, legmetszőbb gyanú. Tiszta hazafiság ápolásában nem fogunk szorúlni jövőben sem leczkevételre. A hűtlenekkel el fogunk tudni bánni jövőre is, de azt készséggel meg kell engednünk, hogy az állam maga van hivatva léte feltételeiről gondoskodni, magának kell elbánnia ellenségeivel, mi megtettük kötelességeinket, ha kezébe szolgáltattuk a gyanúst, ha rövid úton kizártuk magunk közül a hazafiasság szent kötelessége és erénye iránt vétkezőt; megtettük kötelességeinket a nélkül, hogy az állam rendőreivé lettünk legyen. Az autonómia így határozódik : öntörvényhozás, öiitörvénykezés, önkormányzás, önnevelés, önmegadóztatás. Ezen öt alapfogalomba van letéve az autonómia tartalma, gazdagsága, ereje; protestáns egyházaink létele, élete, fejlődése, haladása. Nem vitatom, hogy ezen öt tényező közül melyikből birunk többet, melyikből kevesebbet. Ezek körül kell a zsinatnak buzgóan s bölcseséggel forgolódnia. Ezen papirra vetett gondolatok a tartalmas czimhez viszonyban nem igénylik a teljes kifejtésnek különösen hiányos rendszerezéséből kifolyólag még látszatát sem. Szó akart ez lenni a szóhoz, eszme az eszméhez, mely cserét tételez fel, a mely cserében az eszme tisztúl s a buzgalom erősödik. Ezen buzgalom, egyházszeretet bizonyos aggodalommal karöltve s tevékenységre költögetve talált kifejezést a hivatottak eddigi felszólalásában, kezdeményezésében, a mi méltó a megszivlelésre, méltó a követésre s arra, hogy nagy lelki érdeklődéssel, nagy lelki örömmel nézzünk a jövő felé! A jövő mesgyéjén ki van bontva a zászló, vezérek körül bizalommal sorakozik az egyház hivő népe egy szívvel egy lélekkel hangoztatva a szent lobogó felírását, jelszavát : Zsinatot kérünk, zsinatot várunk! s A Protestáns Irodalmi Társaság li Debreczen, Válasz Balogh Ferenc z debreczeni ev. ref. hittanárnak. IX. De hiszen mindezt Önök épen oly jól tudják, mint mi s ha tudják, akkor mit alakoskodnak? Elvileg ellenzik a „más felekezettel" való szövetkezést. Nem engedhetik — mondják — a maguk egyházát idegen elemek vegyítésével gyengíttetni, mert a mely egyház lemond vérébe átment és jellemző elveiről és tanairól, — jövőjét, létérdekét teszi koczkára. Jól van, de hát nem vagyunk-e mi is „más felekezet" s ha a hagyományos hittant nézzük, szellemre és irányra Önöktől idegen elem? Vagy azt hiszik talán, hogy