Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)
3 egyik külön szobácskájában barátságos társalgás közben pattant ki az eszme. Lelkes protestáns — kálvinista és_ lutheránus — irók eV tudósok magyar prot. egyházunk ügyeiről s főként irodalmi viszonyainak gyarlóságairól beszélgettek. Fájón panaszlották fel, hogy mily kevés érzék van bennünk protestánsokban ideális érdekeink iránt ! Nem törődünk se multunkkal se jövőnkkel: legdrágább kincseink, egyháztörténeti emlékeink gondozatlanül, kiadatlanül s feldolgozatlantól szerte-szét hevernek a levéltárakban s ha még csak ez, — de pusztulnak is, vesznek is. Aztán az önvád keserű érzetével vallották be, mily szégyen az, hogy évszázadok letűnte után sincs még megírva a magyarhoni protestantismus története. Bezzeg a Pr otestantismus ős ellensége : a papismus lázas erővel dolgozik minden téren s mig mi aluszunk, — mégha misítja a mi történetünket is,^ot rengeteg menynyisegü irodalmi kiadványaival az egész országot (népünket is) elárasztva, ma-IioTnap aláássa s összeomlással fenyegeti anyaszentegyházunkat is : megver saját fegyverünkkel, a tollal bennün ket. Tenni kell v~áTa m i t ! — ez volt a buzgó férfiak közös elhatározása s hogy a megpenditett eszme : a prot. Íróknak és tudósoknak közös pro' testáns czéTra való szövetkezese concrétebb alakot öltsön, legott megbíztak körükből egyeseket — Szász Károlyt, dr. Ballagi Mórt és Zsilinszky Mihályt, — hogy készitsenek valami tervjavaslatot. A nevezettek megbízatásukban csakhamar eljártak s javaslatuk megvitatása végett 1886. decz. 28. többeket bizalmas tanácskozásra hívtak össze Budapestre. S hívó szavuk nem volt kiáltó szó a pusztában. A Kálvintéri tanácsteremben az ország minden részéből szép számmal jelentek meg protestáns írók és tudósok. Ott voltak — hogy neveket is említsek — Szász Károly, Szilágyi Sándor, Szabó Károly (Kolozsvárról), Zsilinszky Mihály, dr. Ballagi Mór, Hunfalvv Pál, Gréresi Kálmán (Debreczenből), Doleschall Sándor, Horváth Sándor, Szőts Farkas, Farkas József s közülünk Pozsonyból is néhányan. Az alapszabálytervezeten, mint amely eredetileg úgyszólván csakis egyház-történeti társaság alakítását czélozta, a tanácskozás folyamán igen lényeges változtatás történt. Felszólalásomra ugyanis, tekintettel arra, hogy nekünk nemcsak egyháztörténeti munkák (monográfiák s monumenták) kiadására, hanem általában önálló tu dományos theologiai irodalmi élet teremtésére kell törekednünk s ez csak az esetben érhető el, ha a theologiát a maga szerves egészében míveljük s tekintettel arra, "hogy nekünk nem lehet feladatunk a felekezeti életben gyökeredző népies egyházi irodalom közvetlen ápolása, kimondatott : hogy a „Protestáns irodalmi társaság" az egyháztörténetre különös gondot fordítva a theologiának, mint tudománynak összes ágait felkarolja s épen azért minden félreértés elkerülése végett „Magyar P rotes tán s Tudo mánycTs *) társaság nevet vesz fel. *) Hiven emlékezem! Mikor ez a „tudományos" jelző kívánságomra a czimbe is felvétetett, maga Szá sz Károly mondotta . rhelyes! legyen m a g y a r, legyen protestáns s legyen tudományos !" dr. M. E. El nem hallgathatom, hogy már ugyanazon értekezleten szóba jöttek az unitáriusok is. dr. Ballagi Mór*) vetette fel a kérdést: ha beléphetnek-e ők is a tervezett társaságba? A jelenv oltak az unitárius írók és_ tudósok befogadását magától értetődő dolognak tartották. S igen Helyesen. Mert kérdem, mi véget t alakul a Magyar Protestáns Tudományos Társaság? A végre, hogy a hazai protestáns irók és tudósok egyesítésé vel önálló "magyar tliëoTogîâi irodalmat létesítsen, közeiebről, hogy az igazi tudomá ny erejéve l a protestantismus eszméi igazságainak és elveinek minél szélesebb körben híveket hódítson s ekként hazánkban ugy az egyházi, mint az állami életre kiható fo ntos és jidvö s kulturmissiót teljesí tsen . Felekezeti unió ez?" Nem, — ez unió, de nem az egyházi, hanem a tudom án vo s téren. S ösmer-e a tudomány felekezetet? A tudósnak van, de a tudománynak nincs felekezete. A tudomány csak egyet ismer: tárgyát, csak egy tekintélynek hódol : a szellemnek és törvényeinek, csak egyet keres : igazságot. Ezt keresi, kutatja a tlieologia is, mint tudomány a maga tárgyában — a vallásos élet terén. S ha már most áll az, hogy a protestantismus valamint a hit, ugy a tudomány körében is a szabadság szellemének hódol,kérdjük elvi szempontból kizárható-e társaságunk köréből az olyan egyén (mert egyének s nem hatóságok avagy felekezetek szövetkezéséről van szó), aki a vallásnak és az egyháznak, mint a vallásos élet specialis szervének eszmei és történeti igazságait önállóan bú várolni s tudomá nyos módszer szerint feldolgozva előterjeszteni akarja. A „Protestáns Tudományos Társaságiban meggyőződésem szerint nincsenek sem kálvinisták, sem lutheránusok, sem unitáriusok, — ott csak protestáns tudósok , vagyis oTyan tEeoIogusok vannak^ akik a tïfë'o 1 o gia terén a pápista elvvel szemben a protestáns elvet, vagyis a szabad kutatás és vizsgálódás elvét vallják s épen azért én rám nézve csak pápista théoTógÍCssal Teliêtëtlenseg tudományos" _czélra * egyé&ülni; mert äz velem egy malomban sohasem őrölhet, — az a Pápának dolgozik, én pedig, ki csatlakozhatatlan embert vagy papirost nem ismerek, mint tudós is Istennek akarok szolgálni, őt akaröm ~a Tudomány terén is szellemben és igazságban imádni. S szolgálom őt a magam módja szerint, azon charisma alapján, mit a Szellem nekem osztott ki. — 1 kor. 12. 8—11. — S mig megkövetelem, hogy engem, mint tudóst az Igazság cultusában, tudományos meggyőződésem szabad kinyilvánításában, erőszakos eszközökkel senki meg ne akadályozzon, hanem ha tán tévelyegni lát, tévedéseimről az Igazság lelkének ajánlatával; alaposabb tudásával, jobb meggyőződésével és érveivel meggyőzzön: addig viszont mások azon jogát is feltétlenül elismerem, melynél fogva tudományosan meg*) Ezzel Kezdte (s holott kedvességével mosolygott is hozzá): „én még egy nagykövet akarok dobni — tóba" (bizonyosan a debreczeni álló vízre gondolt!) s valóban azt dobott és oda dobta!!
