Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)

2 intézményekkel, egyházkormányzati határozatokkal, zsinattal vélnek segíteni. Ha van baj, a mint azt Isten eszményi országának gyarló valósúlásában, az egyházban feltennünk lehet s a tapasztalat, fájdalom, a baj létezését szemmelláthatólag bizonyítja : úgy e bajon csakis a hitbuzgóságnak, az egyházszeretetnek föíébresztésével lehet segíteni. Nem a kormányzati intézkedések vagy egyház-alkotmány teljesebb kikerekítése alkotnak éltető szellemet, hanem a Krisztus szeretetében élő hit teremt magának úgy egyesekben, mint a közösségben megfelelő alakot. Az idő halad. Panasz, sopánkodás, sok beszéd semmit sem használ ; tettek kellenek. De hát ki és mit tegyen? Az egyházi élet terén a teendők legelső sorban az Úr szolgáira h árúinak akár az egyházban, akár az iskolában. Ne mondjuk, hogy szegények vagyunk. E takaró már nagyon kopott és rongyos, nem takarja el többé nem-akarásunkat, sőt az egész világ előtt kitárja meztelenségünket; de cselekedjünk mindnyájan. Az egyetemes papság evangyéliomi szent joga és a prot. szabadság isteni áldása azon szigorú kötelességet rója az egyház híveire, hogy egyházunk minden tagja készséggel vegye fel az Úrnak igáját, hordozza az ő terhét, munkálja az Ur vérének árán szerzett, hazánkban annyi drága véren megvásárolt örökségünket. Elől j ár óink járjanak elől s mi követjük őket lelkesedéssel, kitartással. Mit tegyünk? Mindenek előtt igyekezzünk gyarapodni a tudományban. Azt mondjuk: mi papok tartsunk-e fel egyleteket és pártoljuk a theol. irodalmat? Igenis, első sorban mi papok. Ha a jogásztól azt követelné valaki, hogy az orvosi tudományok gyarapításán közreműködjék: nevetség tárgyává lenne. A theol. szakirodalomnak hivatott művelői és pártolói első sorban a papok. Ha a „Luthertársaság" és a „Magyar prot. irod. társaság" ügyét a nekünk adatott mérték szerint mindnyáján felkaroljuk, homok szemekből sziklát építünk. Megmutatták azt a pozsonyi theol. akadémia tanárai, hogy ügybuzgóság, s a tudomány iránt lángoló szeretet nem számítgatja a a garasokat, hanem bízva Istenben, megteszi kötelességét. Ne hagyjuk őket elhanyatlani. Mit tegyünk ? Az evang. egyháznak evang. szellemű iskolákra van szüksége. Csak azoknak veheti hasznát, csak azok méltók áldozataira, melyekben igaz vallásosság és egyházszeretet ápoltatik. Ojtsuk be a hitbuzgoságot már az ifjú keblekbe, valódi keresztyéni világnézlet alapján neveljünk belőlük tiszta ev. jellemeket s biztosítottuk egyházunknak jövőjét és egyházi iskoláinknak létjogát. Mit tegyünk ? Vigyük be az evangyéliom világosságát népünknek szivébe, hogy ne legyen egy is, ki annak boldogító hatását ne érezné. Gondozzuk készséggel népünk lelkét, hogy el ne vaduljon. Mit tegyünk? Tartsunk össze ág. hitv. ev. egyházunk várfalai között, szeretettel viseltetve a rajtunk kivül álló, kivált prot. testvéreink iránt, szemben a római katholiczismussal (mint elvvel), de nem a római katholikusokkal álljunk meg szilárdan, mozdíthatlanul. Tegyük félre azt az áltürelmességet, mely lemond a sajátjáról, hogy embertársával békében élhessen, de öltöztessük fel azt a valódi türelmességet, mely sajátjához híven ragaszkodva, minden vallásfelekezet hívében Isten gyermekét, Krisztusnak megváltottját becsüli, szereti. Higyjétek meg, a legszerényebb kunyhó is, ha benne Isten félelme lakozik az elégséggel, többet ér a paloták külső, hideg ragyogásánál. Mit tegyünk? Egyházunkban is szeressük magyar hazánkat s nemzetünket. Hagyjunk már fel egyszer azon gyűlölködéssel, mely hitfelét nyelv vagy véleménykülönbség miatt gyanúsítja, üldözi s azzal a közanyának, a hazának vél szolgálatot tenni, midőn gyermekeit egymással összeveszejtve, ő tőle is elidegeníti. Becsüljük többre egyházunkat, semhogy ezt államrendőri szolgálatokra felhasználni engedjük. Tennünk kellene még azon a téren is valamit, mely eddig nálunk teljesen parlagon hever : értjük a bel missió ügyét. Más, nálunknál boldogabb állapotban lévő egyházak, kivált korunkban, a belmissióra nagy súlyt fektetnek és méltán. Mert az egyház ura számon kéri azokat, kiket elhanyagolva elvesztettünk. Az egyházkormányzat rendezése, anyagi helyzetünk javítása, ezek mind olyan tényezők, melyek az egyház szerves életében elodázhatlan feladatot képeznek. Csak röviden jeleztük teendőinket, melyek reánk várnak. Adja Isten, hogy a hetedik év kegyelemnek éve legyen s mink, midőn a megkezdett év alkonyóra fordul, nyugodt szívvel elmondhassuk: mindazt, amit az Ur reánk bízott, híven elvégeztük, egyházunk, iskoláink haladtak. Ha szerény közlönyünk e teendők kivitelében bármily csekély eszközül fog szolgálni, nem lesz hiában való a mi munkánk. „Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem mint kérjük vagy elménkbe béfogjuk, a mi bennünk munkálódó erő szerint. Annak dicsőség legyen az anyaszentegyházban a Jézus Krisztus által minden időben és mindörökön örökké. Amen!" (Efez. 3. 20—21.) ^^ Szerkesztő. ' A Protestáns Irodalmi Társaság és Debreczen. IL Mit akarnak a debreczeniek? Mielőtt e kérdésre megfelnék, a helyzet és az álláspontok kellő megvilágítása végett elébb elmondom azt, hogy mit akartak azok, akik a Protestáns Irodalmi Társaság megalakításába fogtak? Bízvást hozzá szólhatok a dologhoz. Ott voltam magam is a kezdeményezők közt. Budapesten 1886. őszén a Szikszay-vendéglő