Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Jéna

többen a hadi törvényszék elé lettek állítva. Nálunk az 5-ik osztályban is többen ilyeneknek voltak bélyegezve, s bár az egész dolog lényegéről én alig tudtam valamit, mégis bántott ezen előttem ismeretlen bujkáló szellem. De én gyenge gyerek létemre nem tudtam egyebet tenni, minthogy egy előttem levő padban ülő M . . . rik nevű markos gyereknek minden óra végére eltüntettem a kalapját! Azt is tudom, ha bántani akart, a többi megvédett. — Azóta én a Dunát arra felé át nem léptem, s a viszonyok és személyek ismeretében csak az olvasásra szorultam. — Az egyetemes gyűléseken is vagy akkor nem voltam, mikor láthattam is volna néhányat közülök ; vagy nem az ő tliémájuk volt már napirenden, mire oda érkeztem. Csak így történhetett meg rajtam ez évi egyetemes gyűlésen a következő : Hogy velem legyen, mivel eló'adás nem volt, Pesten tanuló kis fiamat magammal vittem s a tanácsteremben a kályha mellé húzódtunk. (Egy kis bemutatása csekély személyemnek azok számára, a kik ott mellettem nem ismertek!) A véletlen úgy hozta magával, hogy ott L, J . . ás barátom mellé kerültem. 0 figyelmeztetett egy közvetlen előttünk levő paprikás arczra oldalvást s egy széles vállak fölött izadó vastag nyakra hátulról, — hogy hát ezeket ismerem-e? Régi bajtársaknak vélve, megnéztem őket közelebbről, de bizony nem ismertem őket, mivel, hogy ők voltak az előttem eddig csak névleg ismertem pánszláv apostolok: Mudron és Dula urak. De, hogy melyik a másik, arra ma sem mernék megesküdni, s L. J. barátomon szárad, ha tévedek. Azt a néhány pánszláv papot, a kik az elnökségtől balra — mellesleg legyen megjegyezve nem valami elegánsan álló ornátusban — egy csoportba húzódtak, csak az előttem fekvő jegyzőkönyvből kombinálva gyanítom. Közíilök egyik másik a nagy többséggel komédiát játszva, mintha csakugyan nem tudna magyarúl, tót nyelven kezdett beszélni. Ezen félszeg tüntetésen megboszankodva, többekkel együtt elhagytam a termet. — Tehát az én ismeretségem a dunáninnenről igen csekély s legfeljebb egy-két deákkori jó pajtásra terjedhet. Nézetben aligha térünk el egymástól Cato úrral, inkább a személyek ismeretében, no meg abban talán hogy én az olyan emberekkel szemben, a kikről tudom, hogy hibásak, valami nagy vitába nem tudom belehajszolni magamat. Azért az én czikkem az evangyeliom olaj ága akart lenni a maga tisztaságában, nyíltságában és általában és általános éltető erejében; mert azt hiszem, hogy ott fent is lesznek korrektebb gondolkozó egyének, a kik végre is nem fognak örökösen az „apostolok" viharos nyomában járni. — De evvel én az „elbánás" terét nem foglaltam el mások elől. — Ha tehát Cato úr azt gondolja, hogy olajág helyett olyan kell nekik, a mitől tüsszögnek, — én kedves egészségükre fogom kívánni. Szóval a ki jobban tudja, csinálja jobban ! Döröcskei. R11 f 11

1« Jénából irják lapunknak, hogy a jénai egyetem polgárai által alakított Gr. A. E g y 1 e t f. hó 10-én tartotta meg első felolvasó estélyét. — Eörtsch superintendens urat sikerült az egyletnek megnyerni első előadóul. A szónok 5/

4 órán át beszélt az egybegyűlt egyetemi ifjúságnak a humanismus és a keresztyénség egymáshoz való viszonyáról. A humanismus lényegének meghatározása után, élénk színekben festi, mint törekszik az emberi szellem a puszta tudás utján a tökéletesség eszméje felé. S hova jut ? . . . Egy olyan tömkelegbe, melyben a szellem eligazodni nem tud, melyben a lélek biztos támpontot nem talál többé. Megemlékezik a korról, melynek világa nagy és hatalmas Istenekkel volt benépesítve. — Athén zsoldosok tanyájává sülyedt, Róma halomra dőlt ; az ókori világbölcsességet ott látjuk haldokolni Philo újplatonizmusában. — Majd feltűnik az absolut vallás, s darab időn vak eszközévé válik neki az ismeret. — Majd ismét emanczipálni törekszik magát az ész mind az alól, mi a hit világába tartozik. — Előállnak a különféle bölcsészeti rendszerek. Spinoza, Hégel, Leibnitz. — Az első megsemmisíti Isten önállóságát, a második tagadja Isten lételét s a harmadik kizárja Istent a világból ; mig Schelling theismusa tudássá teszi a vallást. — Ha még a materializmusra gondolunk, beláthatjuk könnyen hova vezet a törekvés : függetlenné tenni a vizsgálódó észt a ker. hit befolyása alól ? Az egyik (atheizmus) Istenné teszi, a másik (material.) eszményi állattá sülyeszti az embert ! Azután lelkes szavakban emlékezik meg a német nemzet kiváló humanistáiról, Schillerről és Goethéről, vázolja a hatást, melyet korukra gyakoroltak. — Feltünteti a ker. hitet, a Krisztus vallását eszményi tisztaságában s meggyőzőleg mutatja ki, hogy az ember, ki születik, él s elenyészik; az ember, ki az igazságért küzdve elbukik, az erényért kigúnyoltatik ; az ember, ki reményli a jobb jövőt s döbbenve látja a gonosz diadalmát, a változások e semmisítő árjában csak a Krisztus oltalmával állhat meg rendületlenül, csak az evang. világánál láthatja a változások egyedüli változatlan okát, e hittel keblében érezheti az ember korlátoltságával szemben — szabadságát ! Csak e hit malasztja ad erőt a gyönge embernek arra, hogy élete véglehelletéig küzdve előre törjön a folytonos tökéletesedés örökös czélja felé. In summa: valamint a fény árny nélkül; mélység magosság nélkül ; tűz hő nélkül ; élet levegő nélkül nem képzelhető, úgy össze van forrva a humanismus és a ker. hit gondolata. Magára hagyva mindenik eltévelyedik. — Ez utóbbi forrása amannak, melyből meríti munkájához az erőt a szellemet ; mig az ismeret tiszta fénye megóvja a hitet az egyoldalúságtól a vak fanatizmustól. — Humanismus és kereszténység egy nagy mező, melyen mindenki megleli magának a küzdő teret ! Azért Uraim — zárja szavait — óhajtom én, hogy önök szent lelkesedéssel lépjenek e talajra s tartsák meg a helyet, mit kivívnak magáknak becsülettel s akkor méltó utódai lesznek a dicső elődöknek, kiknek köszönhetjük, hogy az egész világ tisztelete övedzi a német nemzetet !