Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A ki jobban tudja, csinálja jobban (Döröcskei)

417* mezett gondolkodásunk hypotaktikus mondatszerkezetet várna. A gondolatok kifejezése tehát 14—15 éves ifjak gondolkodásával teljesen megegyező. Sehol sem találunk mesterkélt szófiizéssel vagy stilistikai subtilitásokkal alkotott mondatfüzéseket. Az előadás egyszerű és természetes, melyet V-ik osztályú tanuló, ki már latin nyelven tud anyanyelvére helyesen fordítani, könnyen megtanulhat. Homeros szókincse sok alapszót foglal magában eredeti alapjelentésükkel, melyek a későbbi nyelvből kivesztek, vagy más értelmet kaptak. A homerosi dialektus magába foglal régibb és ujabb alakokat, melyeket a tanuló egyszerre mint egy élő nyelvnek a formáit tanulja meg. A természetesség is tehát már arra utal bennünket, hogy a görög nyelvet Homeros dialektusával kezdjük tanítani, hiszen az attikai dialektussal kezdődő oktatás is minden léptennyomon kénytelen az epikus dialektusra utalni, hogy az összevont alakokat megmagyarázhassa. De meg a tanuló azon téves nézetre is jut, hogy a homerosi alakot a nyelv rendhagyóságának hiszi, mert szerinte az attikai dialektus alakjai a helyesek. A mi végre Homeros irodalomtörténeti jelentőségét illeti bővebben szólani e helyen nem tartom szükségesnek. Elég annyit megemlíteni, hogy Homeros szolgál kulcsúi az egész hellen irodalom megértésére, hogy a hellenek tudományossága és művészete Homeros eposain épült fel, és hogy a tanulóknak e hatásról tiszta képet kell nyújtani az oktatás alkalmával. Az elmondottak után a görög nyelv tanitását a gymnasiumban ugy vélném szervezni, hogy az Vik és YI-ik osztályban Homeros Odysseája képezné az oktatás tárgyát és anyagát. Két évre azért tűzöm ki, mert az első évben a haladás az olvasmányban a nyelv alakjainak és törvényeinek, valamint a szükséges szókincs megszerzése miatt csak csekély lehet, de már a második évben gyorsabb lehet a menet. A VII-ik osztályban Homeros Iliasa képezné a folytatólagos olvasmányt, ugy szintén a VIII-ik-ban is a szükséghez képest, mert ugy vélekedem, hogy a gymnasiumi tanulóknak Homeros mindkét eposát tartalmilag egészen ismernie és mindenikből terjedelmes olvasottsággal kell birnia. Különben a VIII-ik osztály olvasmányáúl Sophokles egy-egy tragoediáját tűzném ki, hogy a tanulónak az antik tragoediáról fogalma és tiszta képe legyen, esetleg a görög lyrikusok is haszonnal olvashatók lennének Horatiussal párhuzamosan. A VII-ik és VIH-ik osztályban a már említett költök mellett prózaírók olvastatását is tartom szükségesnek és pedig a VII-ik osztályban Horodotosból részletek a perzsa háborúk történetéből (a marathoni, tliermopylai, salamisi csaták) a VIII-ik osztályban pedig Platónak egy.egy kisebb dialógusát (Crito, Euthyphro, Lâches). Ennyi auctor teljesen elegendő volna. Hogy a görög nyelv és irodalom oktatása a gymnasiumban Homeros eposával kezdődjék, e nézetnek először Herbart adott kifejezést. Gyakorlatilag érvényesítette e nézetet Németországban Ahrens H. L. „Griechisches Elementarbuch aus Homer" czimű gyakorlókönyvében és „Griechische Formenlehre des homerischen und attischen Dialektes" czimű nyelvtanában, miért is Ahrens tekinthető ezen módszer tulajdonképeni megalapítójának. Mindkét műve a paedagogiai irodalomban a legjelentékenyebb helyet foglalja, és a görög nyelv sikeres tanítására Németországban hathatósan befolyt. Hazai gymnasiumaink tantervei —- ugy az állami mint az evangelikus gymn. tanterv — szintén helyeslik a jelzettem módszert, csupán azért kívánják az attikai dialektussal kezdeni a görög nyelv oktatását, mert az eposi dialektussal való kezdést nálunk az neheziti meg, hogy ezen módszernek megfelelő tankönyveink nincsenek. Sajátságos mentegetődzés, holott a tankönyvek nálunk gomba módra teremnek. A minek tanulására tanítvány vállalkozik, arra akad tanitó és tankönyv is ! Megjelölvén ekként azon auctorokat, melyek a classicus nyelvek oktatásának sikeresebbé tétele végett, a gymnasiumokon elővehetők, hátra van, hogy az egyes auctorok, illetőleg az olvasmányok kezeléséről szóljunk. Erről jövő alkalommal. Markusovszky Sámuel. Hivatkozás volt rám, tehát jelentkezem. Különösen azért, mivel „Egy kis nyilt felszólalás" múltkori czikkem tendentiája kissé félre lett értve e becses lap 50. számában az általam igen tisztelt, de ismeretlen Cato munkatárs úr által, a mennyiben „ily konok ellenszegülést proklamáló manifestum. . . . más elbánást kiván," mint a milyenben én részesítettem. — Szavaim helyreigazítása végett kell, hogy itt megjegyezzem, miszerint az én czikkem nem is akart „elbánás" lenni. Mert ha volt is éle, mely evang. egyházunk „influenzája" ellen irányúi, mégis nem akart az speciális orvosszer lenni, hanem — amint az egészből kivehető — a Krisztus békeevangyéliomának s intő szózatának időszerű alkalmazása. Azért ha arra a helyre és sebre, hová Cato úr szánta, kevés is volt, reménylem nem neheztel meg érte. Hogy ő a viszonyokat és személyeket, kik a dunáninneni skandalumokat csinálják (de jó, hogy innen túl vannak!) nálamnál jobban ismerheti, azt duplán aláhúzva is aláírom, ha pedig én nem ismerem őket, az nekem nem lehet bűnöm. Hiszen én sohasem voltam ama felső országban, kivéve egyszer, pozsonyi tanuló koromban, a mikor még gyerek voltam. — Akkor is csak hallottam erről a betegségről, a mit akkor ott még „Hurbanismusnak" neveztek. Sokat emlegették ott a hurbanistákat, s azt is, hogy mivel egyszer kiszórták őket az alumneumból, vagy convictusból, a miből véres verekedés lett,