Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classicus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

416* előbb a nyelv egyes törvényeit, összefüggésükből kiszakítva, mint abstractiókat behatóan tanulni kellene. Hogy ugyanis valamely auctort híven fordíthassuk és egyszersmind gramniatikailag pontosan megérthessük és megmagyarázhassuk, az két tényezőtől függ u. m. a nyelvérzéktől és a grammatikai nyelvismeretektől. A nyelvérzék öntudatlanúl fejlődik bennünk az által, hogy az élő nyelvnek ugyanazon nyelvi jelenségei gyakran visszatérve elénk tűnnek. A nyelvérzéket tehát megtanulni nem lehet, ezt úgy sajátítjuk el, hogy a feltűnő nyelvformákat csupán mint a gondolatok kifejezőit fogjuk fel, tekintet nélkül származásukra és grammatikai jelentéseikre. Tehát ezeket nem az emlékezet és az értelem önkéntes megfigyelésével, hanem önkéntelenül a psychologia képzettársítási törvényeinél fogva tesszük magunkévá. Ellenben a grammatikai nyelvismereteket önálló gondolkodás utján szerezzük meg ; minden egyes alakot összefüggéséből kiemeljük, származását, alapjelentését megállapítjuk, és az ekképen analyzált mondat gondolatát levonni iparkodunk. A nyelvérzék tehát az auctor folyékony és hű fordítására, a grammatikai nyelvismeret pedig annak pontos és alapos megértéséhez vezet. Ebből következik, hogy a tanulónak nyelvérzéket és grammatikai nyelvismeretet kell szerezni; mindenik magában semmitsem ér azon czél elérésében, mely felé a tanulóval a gymnasiumban törekszünk. A mondottak után az a kérdés merül fel, hogy valamely auctor pontos és biztos megismerlietésére mily terjedelmű gramatikai ismeretekkel kell a tanulónak birni? Már említettem, hogy a gramatikának systhematikus megtanulása valamely auctor megismeréséhez nem szükséges. Épen a miatt hogy a systhematikus grammatikai oktatás képezi a nyelvi oktatásnak kiinduló pontját és főtárgyát; a nyelvérzék, — mely mint említem az auctor haszonnal való olvasásának egyik főtényezője — háttérbe szorul és egészen elfojtatik. A tanuló arra kényszeríttetik, hogy az egyes mondatokban csupán a mesterségesen megszerzett grammatikai szabályoknak megtestesedését lássa ; érdeklődése nem az auctor gondolataira, hanem a nyelv formáira irányul. De a puszta gramatikálással még azon czélt nem érjük el, hogy a tanuló az összefüggő szövegben a gramatikai alakokat felismerné, és a tanult szabályokról számot adhatna. Grammatikai képzettséget nem a nyelv szabályainak könyvnélkül való betanulásával, hanem lelkiismeretes analyzálása által szerezhetünk meg. Igaz ugyan, hogy a gramatikai oktatás is példákból indul ki, és hogy a tanuló a példákból öngondolkodás utján vonja le a grammatikai szabályokat, de hisz a tanuló tudja, hogy az előtte levő példa csak valami gramatikai szabály illustrálására való. Ily eljárás mellett a tanuló grammatikai képzettséghez nem jut, mert hogy ezt elérhesse, szükséges, hogy a grammatikai formák jelentőségét összefüggő szövegben lássa. Mivel tehát úgy a nyelvérzék, mint a biztos grammatikai ismeret csak az auctorokból szerzett összefüggő olvasmányok által érhető el : ebből következik. hogy a gymnasiumban a görög nyelvnek ép úgy mint fentebb a latin nyelvre nézve is javasoltam — minnél előbb — 6 vagy 8 heti előzetes grammatikai tanítás után — összefüggő szöveggel kell kezdődnie. Miután a tanuló a görög olvasást megtanulta, és a nyelv elemeiből a főnevek három declinatióiból egy-egy paradigmát, az igékből a modusokat és az időket (praesens, futurum, aoristos I.) megtanulta: azonnal egy könnyű szöveget adjunk a tanuló kezébe. A tanuló tehát a nyelv elemeit nem systhematikus egymásutánságban (főnév, melléknév, névmás ige) tanulja meg, hanem mindjárt eleve azon elemekkel ismerkedik meg, melyek a gondolat kifejezésére a legalkalmasabbak, tekintet nélkül arra, vájjon az alaktanba vagy-a mondattanba tartoznak-e : Ezáltal önként azon belátásra jut, hogy nem az egyes forma önmagában, hanem csak az egyes formák összetétele a gondolat kifejezése czéljából bir jelentőséggel és értékkel. Tekintete tehát az egyesről az általánosra irányul, miáltal a fontosat a kevésbé fontostól megkülömböztetni megtanulja, mi épen a mostani grammatikai oktatásnál teljesen hiányzik. A kérdés most az, melyik lehet az az auctor, kivel a görög nyelv oktatása sikerrel megkezdhető? E kérdésre megfelelnek azon követelmények, melyeket paedagogiai szempontból valamely auctorhoz kötünk. E követelmények következők : Legyen az illető auctor vonzó, és épen 14—15 éves ifjak szellemi fejlettségének megfelelő. Mondatfűzése legyen egyszerű és bonyodalmas mondatszerkezetektől ment, hogy a kezdő tanuló minden nagyobb nehézség nélkül vele megbirkozhassék. Szókészletében legyen sok alap- és gyökérszó, melyek eredeti jelentésükben forduljanak elő. Végül az egész görög irodalom ismeretére nézve természetes kiindulási pontul szolgáljon. Ilyen auctor a görög irodalomban egyesegyedül Homeros. Épen ezért gymnasiumi, görög nyelvi oktatásunknak középpontját Homerosnak kellene képeznie. Ha a gymnasiumból kilépő ifjú Homeros költeményeit nagyjában olvasta volna és a nem olvasott részeket is könnyen és nagyobb nehézség nélkül magától is olvasni tudná, hozzá tehetném, ha ennek megtevésére a kellő érdeklődés is benne felköltve volna : akkor a görög nyelv tanulására fordított négy évi idő nem volna kárba veszett. A legalkalmasabb auctor tehát a görög nyelv oktatása megkezdésére Homeros, benne megtaláljuk mindazon kellékeket, melyeket paedagogiai szempontból valamely auctortól megkívánhatunk. Tartalmát illetőleg 14—15 éves ifjúnak alig lehet vonzóbb és tanulságosabb olvasmány, mint Odysseus kalandjai és bolyongása. Sőt V-ik, Vl-ik osztályú tanulónak még kedvesebb olvasmány lenne, mint VII-ik osztályúnak, hol most az Odysseát olvassák. Mondatfűzése a legegyszerűbb és legáttekintőbb. E tekintetben csak arra kell hivatkoznom, hogy Homerosnál a parataktikus mondatszerkezet az általánosan uralkodó, még ott is, hol logikailag fegyel-