Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classicus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

41 5 A classicus nyelvek Ii irodalmuk il. Áttérek a görög nyelvre. Tanítása ellen épen most folyik nálunk elkeseredett küzdelem. Az okok, melyeket ellene felhoznak, ugyanazok, melyeket czikkem elején jeleztem. Nem czélom ezúttal a görög nyelv meghagyása mellett apologiát tartani, csupán arra utalok, hogy mi, mint másodrangú nemzet, nem érezhetjük magunkat hivatva humanistikus iskoláinkban, — melyeket idegen nemzetektől vettünk át — oly nagy változtatást előidézni, minővel járna az, ha a görög nyelv középiskolai tantervünkből kitöröltetnék. Erős ugyan az áramlat a görög nyelv tanítása ellen tudós szomszédainknál, a németeknél és a francziáknál is, de ők még nem látják az időt elérkezettnek arra, hogy humanistikus tanintézeteinkben ilyen merész reformokat tegyenek. Legjobb lenne tehát, nehogy gymnasiumaink tudományos értéke alábbszálljon, nekünk is legalább az egységes középiskola megvalósulásáig várakozni. A német paedagogusok most is a magyar gymnasiumi szervezetnek leg'lényegesebb hiányát a görög nyelv tanításának háttérbe szorításában látják. Mit fognak majd szólani, ha a görög nyelvet a gymnasiumi tárgyak sorából nálunk csakugyan kitörlik ? A belső okok taglalásába, melyek a görög nyelv meghagyása mellett szólanak, a bölcsészeti, ethikai és paedagogiai szempontok fejtegetésébe, melyek ennek egyenes meghagyását követelik, ezúttal nem bocsátkozom, mert kénvtelen vagyok beismerni, hogy ezen belső okok a görög" nyelv most divó tanítása mellett csakugyan nem érvényesülnek. A görög nyelv mostani tanítása oly követelményeket szab a tanulók elé, melyek eléggé alkalmasak arra, hogy rendszeres előhaladásában gátolják, idejét és erejét mértéken túl igénybe vegyék és végre kedvét és érdekeltségét a görög auctorok olvasásától elriaszszák és megrontsák. A görög nyelv oktatása ugyanis mostani tantervünk szerint a gymn. Y-ik osztályában kezdődik heti 5 órával. A tárgy, mely ezen osztály számára ki van tűzve, szótanulás, az alaktan szabályainak, paradigmáinak kizárólagos betanítása, ezeket a tanár az órán átveszi és rövid összefüggetlen mondatokon begyakorolja. A tanítás az attikai dialectus szerint történik, mivel — állítólag — ezen dialektus azon előnynyel bír, hogy a tanulót rövidebb idő alatt vezeti be a formák ismeretébe (?) A tankönyv egy tudományos elveken nyugvó systematikus nyelvtan, s melyből paragraphusokként a declinatiók és conjugatiók egyes formái betaníttatnak. Ez a tanmenet folyik az Y-ik osztályban egész éven át és a Yl-ik osztály első félévében, csak a második félévben kezdenek valami összefüggő olvasmányt, rendesen Xenophont, olvasni, mellette foly a grammatika lélekölő ismétlése néhol egészen a YIII-ik osztályig bezárólag. Szóval görög nyelvi oktatásunk egyik legfőbb része a görög nyelv grammatikai formáinak betanításából áll, ez a görög nyelv oktatására előírt időnek majdnem felét veszi igénybe. Alig szükséges megemlíteni, mily végtelen fáradságába és idejébe került a tanulónak, míg a grammatika abstract szabályait megtanulta a nélkül, hogy csak egy kikerekített szép gondolatot olvasott volna görögül. Mert hiszen azt ő jól tudja, hogy azok a kicsi kis értelemrontó mondatok, melyeket a gyakorló könyvben talált, csak arra valók, hogy grammatikai ismeretei alaposságáról meggyőződjék, egyéb értékük nincs. A VII-ik osztályban olvasnak pár éneket Homeros Odysseájából és a VIII-ik osztályban körülbelül ugyanannyit az Iliasból. Az olvasott részletek mennyisége oly csekély az olvasmány tárgyalása néhol oly felületes, hogy a tanuló abbóh, a mit olvasott, nem képes belátni, hogy miért tartják Homerost a világ első epikus költőjének, és hogy miért tekintik Homerost az epos törvényszerzőjének és mindeddig meg nem közelített példájának? E mellett olvasnak még a VII-ik osztályban kisebb részleteket Herodotosból és a YlII-dikban Platónnak egy kisebb dialógusát, vagy Sophokles egy tragoediáját. A főszempont ezen olvasmányoknál a grammatika alakjainak „folytonos ébrentartása." A görög syntaxisból csak kevés iskolában hall a tanuló valamit. Evang. gymnasiumi tantervünk az említett auctorokon kivül még előír Lukianosból válogatott dialógusokat, és Tliukydidesből válogatott részleteket ; azonban még nem volt alkalmunk akadni oly tanintézetre, mely a tanterv ez utóbbi követelményének eleget tett volna. Nézetünk szerint a görög auctorok gymnasiumi tárgyalásánál első sorban a költőkre kell tekintettel lenni és a prózairókat csak másodsorban kellene elővenni, ellentétben a római auctorokkal, hol — mint fentebb kifejtettük — a prózaírók vannak fölényben. Oka annak nem abban rejlik, mintha a latin nyelv talán szebb volna, mint a görög, vagy mintha a római auctorok érdekesebbek volnának, mint a görög írók ; hanem mert a latin nyelv állami életünkre és jogfejlődésünkre sokkal nagyobb befolyással bírt, mint a görög. De egészen másként vagyunk a költészettel. A költészetnek a nyilvános élethez kevés köze van, egyedüli tere a kedély világa. Kedélyvilágunk fejlődésére pedig sokkal nagyobb hatása van a görög költészetnek, mint a rómainak, mely — mint láttuk — figy is csak a görögnek utánzása volt. Újkori költészetünk fejlődésére és alakulására is a görög költészet volt hatással, a római már kevésbé. Pl. Homeros az eposra Sophokles a tragoediára stb. Mindezeket figyelembe véve, hogy a gymnasiumi görög nyelvi oktatással az eddiginél nagyobb sikert érhessünk el — az eddig követett módszerrel és rendszerrel okvetlenül szakítanunk kell. A görög grammatikának oly terjedelmű tanítása — minő jelenleg dívik — a görög auctorokkal való foglalkozáshoz nem szükséges. Lehetséges valamely auctort folyékonyan olvasni és pontosan megérteni, a nélkül hogy