Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Viszhang Schlauch püspök beszédére (Dr. Szlávik Mátyás)

414* Mi más ez, mint modern keresztes hadjárat az izlam ellen, az evangyéliornnak tűzzel vassal való terjesztése Afrika belsejében! A biblia helyett fegyverrel tért hódítani, ez a kiadott jelszó! Mi. protestánsok is hangsúlyozzak, hogy „Afrikában európai és pedig keresztény kultura létesítendő," — de nem fegyverrel, sem tömjén-füsttel s más középkori és modern pápista eszközzel, hanem a műveltség fegyvereivel, s itt is első sorban a bibliával. Rendőri intézmény válnék a modern államkormányokból, ha e modern keresztes hadjáratba belemennének, s a pápista keresztet Augustinusnak egykoron virágzó keresztény szülőföldén föltűzni segítenék. A ker. kultura szolgálatában álló külmisszió csak erkölcsi eszközökkel használhat az istenországa szent ügyének. Szinte megdöbbentő az a jellemzés, s ez is bizonyít a Lavigerie-féle mozgalom pápista intentiója mellett, a melyet Schlauch a maga beszédében az izlamról ád, s élénken emlékeztet Amiensi Péter, Clerv. sz. Bernhard s a középkori keresztes hadjáratok egyéb fejlesztőinek túlsötét vallási szózataira. — Vak fanatizmus és fatalismussal vádolja, a koránt bálványimádásra vezető könyvnek mondja, és így kiált fel : „Afrika vagy eltiportatik az izlam által és akkor nyomorult lesz, vagy keresztény leend és akkor szabad lesz!" Pedig a vallások történetéből tudjuk, hogy istenországa ökonómiájában az izlamnak is helye és jelentősége van, az t. i., hogy a pogány néptömegeket a törvény és monotheismus útján 'a kereszténységre készítse elő, s az egyháztörténetből Dillmann tanár kimutatása szerint az is köztudomású dolog, hogy sok tekintetben az ős kereszténység iottaszerű, élettelen és türelmetlen hitvitái okozták ama belső kimerültséget, mely az izlamnak útjait egyengette és óriási diadalát a tűznek és vasnak igénybevétele mellett biztosította. Aztán azt sem szabad figyelmen kivűl hagynunk, hogy a keresztes hadjáratok véres romantikus kora, — hála a modern eszmevilágnak! — lejárt; ma már nem szabad s nem lehet a szeretet vallása nevében, egy dogmákba öltött hitnek érdekében a tűzet és vasat igénybe venni, mivel a vallásos hit vagy plane a dogma nem jelölhet irányt a politikának s a hadseregnek. Fentebb mondottuk, hogy az afrikai rabszolgaság kérdésénél Schlauch püspököt nemis annyira a kultura, a tudomány, ipar és kereskedelem, mint szerinte „fél munka" hanem első sorban a római kath. egyházi propaganda érdekli, mi mellett hatalmas oldalvágásokat mér a darvinistikus „transformismus"-ra, s az egész rabszolgaságért az izlam hittanát teszi felelőssé. Itt emlékezetébe hozhatnók a délamerikai kath. államokat, a melyeknek területén a kath. és prot. hittérítők tudósításai alapján, leginkább divott a rabszolgaság s föl a legújabb időkig virágzott a rabszolgakereskedés, a melynek megszüntetése érdekében, épen a Darvin-féle elmélet követői legtöbbet fáradoztak. Van azonban a Lavigerie-féle pápista propagandistikus mozgalomnak és Schlauch erős egyházpolitikai jellegű beszédének egy maradandó mozzanata is, s ez az, hogy fölhívta a ker. Európa és Magyarország figyelmét az Afrikakérdésre, mely ma a legfontosabb kérdés Európára nézve ; hogy a rabszolgaság megszüntetését a ker. kultura fejlesztésére nézve nemcsak hatalmi, hanem vallásos-erkölcsi kérdésnek is jelezte, s hogy végül figyelmeztette a protestantismust a Róma felől jövő ama intenzív veszélyre, mely néhol, mint Schlauch beszédében ästhetikai szép formában nyilatkozva tért foglal ott, a hol lehet, s még oly fontos kulturális kérdést is, mint a rabszolgaságot, római propagandistikus czélokra kiaknázni képes. Schlauch is folyton a „vallásos-erkölcsi keresztény kulturát" említi, a melynek terjesztését és erkölcsi térfoglalását mi protestánsok is óhajtjuk, — de alatta mindenütt sekrestyés politikát, szentelt vizes tudományt, tömjénfüstöt, s önző rómaipápai czélokat ért. Mi hálás sziwel méltatjuk Livingston, Stanley, Emin basa s a különféle Afrika társaságok humanistikus önfeláldozó törekvéseit, —• de az „orgazda" izlam elleni vallásháborúról kereszténységünk s a modern államkormányok saját jól felfogott erkölcsi lényege és feladata érdekében, hallani sem akarunk, mert meggyőződésünk szerint a ker. kultura szent ügyének többet hódít a biblia, mint a fegyver? Az államkormányok védnöksége alatt Afrikába küldött hittérítőknek óvakodniok kell ennélfogva mindentől, a mi vallásos-erkölcsi törekvésükre a türelmetlen exklusivitás bélyegét nyomná, vagy eredeti nemes czéljától elterelné, s emberbaráti jellegétől megfosztaná. Érdekesek Schlauch beszédének az afrikai kath. egyházi misszióra vonatkozó statistikai adatai, a melyek, — ha nem a Janssen-Marschall-féle „objektiv történetírás" tárházából vannak merítve s így Varneck felülbírálására szorulnak, — igen szép eredményről tesznek bizonyságot. Van ott, 13 püspöki megye, 24 apostoli vikariatus és 15 apostoli praefectura, körülbelől 3 millió kath. lélekkel." Ez adatok is bizonyitják, hogy az „egyház" itt csakugyan „első kiván lenni," hogy e sötét világrész czivilizácziójában ugyancsak nagy részt követel magának," s nem elégszik meg „a kereskedés, nem a tudósok és utazók kutatásainak sikerével," hanem keresi a dicsőséget, a fényt, a nagyszerű egyházpolitikai eredményeket, a melyekben oly nagy mester a szenvedő Afrikáért aggódó szent atya ! Ép azért nem elégszik meg a Berlinben 1884-ban tartott afrikai értekezlettel sem, mivel szerinte azt is csak a „hatalmi érdekek s a kereskedelmi szempontok" vezérelték. Ez Schlauch szerint csak „félmunka," a munka egésze, Róma érdekeihez van kötve ! S jól tudják azt Rómában, hogy „reklám nélkül, nincs dicsőség !" Dr. Szlávik Mátyás.