Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classicus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

408* osztályban a latin nyelv heti 10 órában taníttatik. Ennyi rendelkezésre álló idő mellett azután nem csoda, ha a német középiskolai tanuló a tantervbe felvett latin remekírókkal : Cornelius Nepossal, Caesarral, Liviussal, Sallustiussal, Ovidiussal, Vergiliussal, Ciceróval, Tacitussal, Phaedrussal és Horatiussal középiskolai tanfolyama alatt behatóan foglalkozik. Nálunk a középiskola 8 éves tanfolyam, egy-egy osztályban a latin nyelv csak heti 6 órában taníttatik és mégis a mi középiskolai tantervünkbe ugyanannyi és ugyanazon classicus irók vannak felvéve, mint a német gymnasiumok tantervébe. Látni való, hogy ilyen eljárás mellett egy-egy auctornak szellemi látóköre mélyébe hatni, szép eszméit és gondolatait elsajátítani, ezt a tanuló ifjúval úgy megkedveltetni, hogy még középiskolai tanuló évein túl is, sőt majd az élet küzdelmeiben is e mellett üdüljön és buzduljon, minderről szó sem lehet. Alig vezetjük be a szegény ifjút egy-egy auctor olvasásába, mielőtt abba bele melegednék, már félre kell tennie, hogy egy másikba belekezdjen, kivel rövid idő múlva hasonló történik. A tanév rövid és mindenikben 2 auctorral kell foglalkozni, mert így kívánja a tanterv. E kapkodásnak természetes következménye, hogy az ifjú egyetlenegy szerzőtől sem olvas nagyobb terjedelmű és magában véve kikerekített egészet, hanem csak innen-onnan kikapott összefüggéstelen részleteket. így Caesar commentárjaiból olvas mintegy 40—50 fejezetet, ezt is válogatva, Sallustiusnak legfeljebb egyik művét kivonatolva, Cicerót, kit legszigorúbb kritikusa Mommsen is „a latin próza megteremtőjének" vall, növendékeink egy, legfeljebb két kisebb beszédéből ismerik meg. Vergilius Aeneiséből, mely az ujabb kor eposzköltőinek is mintkaképül szolgált, egy vagy másfél énekkel kell beérnünk. Vájjon ilyen hézagos olvasgatás mellett alkothat-e a tanuló önálló ítéletet magának, juthat-e igaz meggyőződésre, hogy az ókori remekírók müvei csakugyan örökbecsüek és hogy nem ok nélkül választják azokat mintaképül az újkor nagy írói és költői? Avagy csak meg is közelíthetők-e evang. gymnasiumi tantervünkben a gymnasiumi nevelés és oktatás czéljául felállított eme magasztos szavak : „a gymnasiumi oktatás szellemi jellege az ideálok iránti lelkesedés. Ezen enthusiasmust a mulandó tüneményekből kiemelkedő örök eszményképek iránt felkölteni s állandóvá tenni a fiatal kebelben, rátanítani és megértetni vele, hogy a köznapi élet anyagi érdekein és élvezetein túl van még egy magasztosabb hivatás és hogy csak, a ki annak él, az él igazi emberhez méltó életet, — ezt a meggyőződést meggyökeresíteni a fiatal elmében, ez kiváló jellemvonása a gymnasiumnak." Valóban szép és dicső szavak, kár, hogy ki így tud gondolkodni és elmélkedni, nem jelölte meg egyúttal ezen tantervben a módot is, mely által az oktatásnevelésnek eme ideális czélja meg is valósítható lenne. Mert ha tantervünknek a classicus nyelvek tanítására tett intézkedéseit vizsgáljuk : a fentebb idézett ideális czél alig érhető el. Az a kérdés merül tehát fel, hogyan lehetne és kellene hát eljárni, hogy az ohajtott czélt valahára elérhessük? Erre nézve az ügy fontosságánál fogva legyen szabad ez alkalommal nézeteimet kifejtenem, miképen vélném én, hogy a classicus auctorok, főleg pedig a római auctorok gymnasiumainkban kezeltessenek. Mindenek előtt szükségesnek tartanám a latin classicusok számát lej ebb szállítani. A gymnasiumi tanfolyamba elégnek tartanék 3 prózai és 2 költői auctort. Ezekből aztán mennél többet kellene olvasni. Gymnasiumi tantervünk a classicus nyelvek tanításának czéljául egész helyesen a „classicai népek szellemének s emberi ideáljainak megismertetése és megkedveltetése, azok nyelvének és irodalmuk kiválóbb termékeinek pontos ismerete alapján tűzi ki. A főczél tehát a classicus népek szellemi törekvéseinek ismerete, az eszköz pedig, mely e czélra vezet, a classicus nyelvek grammatikájában és syntaxisában való alapos ismeret. A nyelv tudása tehát csak eszközül szolgáljon. Épen ezért a nyelvtanítást már az első osztályban nem kiszaggatott, minden összefüggésnélküli és az értelem fejlesztésére semmi befolyással sem bíró mondatokra, hanem összefüggő és mint az állami tanterv is kivánja, történelmi szempontból is érdekes olvasmánynyal kellene kezdeni. Ezen összefüggő olvasmány azonban ne álljon apró kis elbeszélésekből, melyek hol a római, hol a görög, hol a perzsa vagy más nép történetéből vannak véve, vagy egyszerűen kis mesékből, — mint ezt némely tankönyvírók nálunk is teszik, — hanem csakis a római nép történetéből legyenek merítve, mert a rómaiak nyelvével együtt azok történetét is — még pedig maguk a római történetírók alapján — megtanulni czélja a gymnasiumi latin oktatásnak. Ebbeli czélunk megvalósítását nagyon megkönnyíti azon szerencsés körülmény, hogy a rómaiak történetére nézve oly római auctor áll rendelkezésünkre, ki a római nép élettörténetét kezdettől fogva egészen a császárságig összefüggőleg megirta oly szép előadásban, mely az ifjú kedélyhez legközelebb áll. Ezen auctor Livius. E nagyfontosságú körülményt az oktatásban fel nem használni megbocsáthatlan paedagogiai bűn volna. Örök kár, hogy ily összefüggő történeti művet a görögökről nem birunk. Liviusnak említett történeti műve alapján legalább a királyi korszakról készült latin olvasókönyvet kellene tanítványainknak az első és második osztályban a kezükbe adni. Ilyen irányban készült olvasókönyv, bár meglehetős gyarló kivitelben a németeknél Giesecke „Lat. Lesebuch" és nálunk a Bartal-Malmosi-féle latin gyakorló és olvasókönyvek, bár ennek itt-ott előforduló nehézkes mondatszerkezete még nem egészen ajánlatos első-második osztályú tanulóknak, de ezen a megkezdett és helyesnek bizonyult úton tovább haladva tökéletesebb olvasókönyvet is lehetne készíteni. A gymnasiumi latin nyelvi oktatás tehát már az első osztályban Róma történelmével kezdődnék. Az alapot képezné Romulus és Remus születése, Róma városának alapítása, Romulus, Numa és az utána következő királyok története. Mindezek a legegyszerűbb mondatokban