Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classicus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

409* adatnának elő, melyeken az alaktan egyes alakjai és a mondattan legfőbb szabályai is begyakoroltatnának. De ezen grammatikai oktatás mellett tekintettel kellene lenni a szöveg tartalmára is; az egyes történeti mondáknak részletes, eleven tárgyalásával maradandó képet lehetne és kellene nyújtani az ifjú tanulóknak. Ezen mondai tartalom az, a mi a történeteket épen a kezdő oktatásra alkalmassá teszi, mert ki fogékonyabb inkább a monda igaz átélvezésére, mint a kétkedést nem ismerő, minden csodás iránt fogékonysággal viselkedő gyermeki kebel? A III-ik és IV-ik osztályban folytattatnék Róma története. E két osztályra jutna a respublica története oly kikerekitett olvasmányokban, a minők pl. Botkert vagy Weiler „kis Livius"-ában találtatnak. Az olvasmány tartalmi megbeszélésére kiváló súlyt kellene fektetni. Az itt tárgyalt olvasmányok utján a tanuló tiszta képet nyerhet a respublica első századaiban élt római nép erkölcseiről, szokásairól intézményeiről, a kivivott társadalmi és politikai intézményekről stb. Mindez alapos előkészületül szolgálhat a történelem tanárának is, ki az Y-ik osztályban az egyetemes történelemből a római történelmet tárgyalja. Ilyen alapon eszközölt eljárás mellett az V-ik osztályban magának Liviusnak az olvasására lehetne áttérni, úgy mint az állami tanterv is kivánja. Magából Liviusból a tanuló sok tanulságot nyerhetne a római respublica legfontosabb eseményéről, a púnháborukról. A második púnháború elbeszélése Livius egész munkájában a legmeghatóbb és legmesteribb rész. Livius történeti műveinek ezen részében utánozhatlan melegséggel és elragadó ékesszólással tárgyalja a római köztársaság ezen legválságosabb idejében a szerencse változásait és a polgári erényeket. Evangelikus gymnasiumi tantervünk Livius olvasását a III-ik osztályra teszi, kétségkivül azért, mert Liviusnak bonyolódott mondatszerkesztése és ebből folyólag nehézkes irálya még Vll-ik osztályú tanulónak is sok dolgot okoz. Csupán a stylus szempontjából ez intézkedést nem is lehet helyteleníteni, de ha a történeti szempontra és a helyes egymásutánra is tekintettel akarunk lenni, akkor Livius csak az Y-ik osztályba való, a stylusbeli nehézséget nézetem szerint nagyon megkönnyíti a III-ik és IV-ik osztályban olvasott kis Livius. A római respublica végét a pártviszályok, a korlátlan hatalom után vágyók fondorlatai', — kik egyéni czéljaik érvényesítésére, dé a társadalom romlására, a szabadság elnyomására irányulnak — jellemzik. E korszakot mesteri vonásokkal rajzolja < Sallustius bét rendbeli műve. A történelmi sorrend tehát a I-ik osztály számára egészen helyesen Sallustius műveit írja elő. Mommsen nem ok nélkül tartja Sallustiust a legnagyobb történésznek és legszellemesebb írónak. Bellum Catilinariumával könnyen összeköttetésbe hozhatók Cicero beszédei in Catilinam, miért is ezen osztályban Sallustius mellett Cicero olvasásába is kezdhetni. Sallustius rövid munkái mellett még mindig jut idő ezen osztályban Cicerónak egy-két kisebb beszéde olvasására. Szükségesnek tartanám, hogy a gymnasiumi római auctorok között Cicero foglalja el a legfőbb helyet. Már fentebb említém, hogy Cicero legfőbb ócsárlói is kénytelenek beismerni, hogy ő a latin próza megalkotója és ezt az érdemét nem is fogja tőle megtagadni soha senkisem. Iratait illetőleg a vélemények eltérők lehetnek, de annyi bizonyos, hogy daczára azon különbségnek, mely Cicero kora és jelen korunk viszonyai között van, törvényszéki beszédeiből, — módszeréből, melyet védelmeiben használ, még ma is sok jogász igen sokat tanulhat. Szükséges tehát» Cicero irataival gymnasiumainkban a lehetőleg legtöbbet foglalkoznunk. A VII-ik osztályban folytathatjuk egy nagyobb beszéddel pl. de imperio Gneii Pompeii, vagy egy Verrinával és ha lehetséges egy rhetorikai művével. A VlII-ik osztályban Cicerónak egy philosophiai művét olvastatnánk, legalkalmasabb a „de officiis" czimű. Igaz ugyan, hogy Cicero philosophiai müveiben nem önálló, a minthogy tudvalevőleg önálló római philosophia nem is létezett, de mivel a gymnasiumban arra idő nem jut, hogy Platóval behatóbban foglalkozzunk, tanítványaink sem érettek még annyira, hogy kellőleg megértsék, ez okból Cicero bölcsészeti iratait kell olvastatnunk és paedagogiai szempontból bűnnek kell tartanom, hogy a gymnasiumi tanuló úgy lép ki a gymnasiumból, hogy Cicero philosophiai iratait ne olvasta legyen. Alig szükséges említem, hogy a philosophiai iratokból csupán a gyakorlati életre vonatkozókat tartanám tárgyalandóknak. Ilyenek a „de officiis" I-ső és III-ik könyve. Az elsőből a lionestumból származó római sarkerények, a III-ikban az erkölcsinek és a hasznosnak összeütközéséből eredő kötelességek tárgy altatnak. Továbbá a „disputationes Tusculanae"-ból az I-ső és Y-ik könyv. Cato Maior Laelius. Javaslatom értelmében tehát a gymnasiumokban felvett római auctorok közül egészen elhagyandónak vélem a még itt-ott használatban levő Cornelius Nepost, mivel úgyis csak száraz és elolvasásra vagy behatóbb magyarázatra semmiféle szempontból sem méltó életrajzokat tartalmaz, továbbá Caesar commentárjait, mivel minket magyarokat vajmi kevéssé érdekel ma az, hogy miképen foglalta el Caesar Galliát, a németeket, francziákat érdekelheti, azért náluk Caesar behatóbb olvasása indokolt; végül pedig Tacitust, melyet a németek is nehéz érthetőségénél fogva a gymnasiumból kiküszöbölni akarnak, csupán a Germaniáját tartják meg, mert ez a régi németek történetére nézve a legfontosabb forrás. A költészet terén a rómaiak szelleme örökbecsű alkotásokat nem igen létesített. Költészetük egész jellege a satirát kivéve görög, utánzás vagy épen fordítás, példa erre színi költészetök, mely — eléggé jellemzően — a római költészet megnyitóját képezi. Lyrai költészetük csak a respublica vége felé és a császárság idejében kezd fejledezni, szintén görög minták után, mint ezt különösen Horatiusnál látjuk. Epikai költészetük távol áll Homeros költeményeitől, mert hiányzik bennök a