Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classicus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

407* Mindazáltal zsinatunk fofeladatán kivül, sok üdvöset alkottat. Nevezetesen, ha az ev. ref. testvérek 1891-ben szintén zsinatolnak, azokkal az ág. hitv. evangélikusok ker észtül vihetnék az administrativ uniót, mely — a hittani különbségeket nem bántva — nagy és tekintélyes magyarhoni protestáns egyházat teremthetne. Remélhetjük továbbá, hogy a zsinat megalkotja az egyházi megadóztatás egyöntetű törvényét, mely nélkül fenállásunk veszélyeztetve volna. Erre vonatkozólag a nagyt. Szerkesztő ur engedelmével 2) bátor leszek szerény nézeteimet legközelebb közzétenni. És most azt hiszem, tisztában lehetünk az iránt, mennyit remélhetünk a tartandó zsinattól s hozzáfoghatunk ' azon dolgok tüzetes fejtegetéséhez, melyeket a zsinati előmunkálatok elénkbe terjesztettek s a melyek a körülmények szerint még felkarolhatók volnának. Bierbranner Gusztáv. I. Régi és nemcsak nálunk, hanem a művelt külföldön is napjainkban ismét teljes erővel megujuló panasz és vád, hogy a gymnasiumban az ó classicai nyelvek tanításában elért eredmény nem felel meg azon várakozásnak, melyet méltán köthetni ezen tantárgyakhoz, melyek a gymnasium tantárgyai között a legtöbb időt veszik igénybe. Az eredménytelenséget a többség abban látja, hogy a tanuló iijuság nyolcz éven át gyötörtetik a latin és négy éven át a görög nyelvvel, és még sem tudnak e nyelveken beszélni. À dologhoz hozzáértők ismét az eredménytelenséget abban találják, hogy tanuló ifjaink nyolcz és négy évi tanulás után sem képesek valamely akár latin akár görög auctort megérteni, mert nincs kellő szókészletök és grammatikai képzettségük, hogy általában az elmúlt időhöz képest az ó classicai auctorok tanulmányozása iránti előszeretet és érdekeltség teljesen kihalt, és olyanokat, kik középiskolai tanfolyamuk befejezése után is egy-egy classicust elővennének, ma már alig találunk. Hogy ez utóbbi panasz nem alaptalan, hogy a classicus nyelvek tanulására fordított idő és fáradság végeredményében csakugyan nem felel meg még ma sem, midőn a tanmódszer nálunk is már jóval tökéletesebb : azt elfogultság nélkül kénytelen bevallani minden szakember. Az előbbi panaszt, — hogy t. i. ifjaink nem tanulnak meg e nyelveken beszélni — bátran mellőzhetjük, mert a ki valaha idegen nyel*) Ne fuss

unk oJy szekér után, melyen el nem férünk ; de mely fel sem vesz. — felkínálkozzunk ! Több önérzetet kérek. Szerk. 2) Szivesen fogadom, sőt kérem. Szerk. vet tanult, igazat fog nekünk adni abban, hogy idegen nyelvet grammatikából megtanulni lehetetlenség. Bizonyítja ezt a középiskolák tantervében felvett ujabb, franczia és német nyelvek tanításában mutatkozó eredménytelenség, de azért még senki sem sürgette ezen nyelvek tanításának megszüntetését. Tudományos pályára készülő egyénnek nem is feltétlen szükséges, hogy idegen nyelveken beszélni tudjon, bár jó — ha tud — elég ha azokat érti, és az idegen nyelveken írt tudományos műveket szakmája érdekében olvasni tudja. És ezen okból a középiskolákban az idegen nyelvek tanítása sohasem lesz kárba veszett fáradság. Sajnos azonban, hogy a classicus nyelvek tanításában manapság a jelzettem czélt sem érhetjük el általánosságban, és épen e szomorú tapasztalat indítja a szakembert arra, hogy ezen eredménytelenség okait puhatolja. Az eredménytelenség tekintetében a vélemények elágazók és igen számosak. Az egyik és talán legrégibb vélemény az, mely a mai modern élet materialistikus, csupán a liaszont becsülő és a gyakorlati életre tekintő irányát hozza fel és ennek tulajdonítja ; az ellenszenvet, melyet még művelt emberek is a latin és görög nyelvvel való „szükségtelen és haszontalan foglalkozás" ellen táplálnak és okosabbnak tartanák, ha ezek helyett inkább a nagy tömegre nézve ; hasznosabb ismereteket tanítanának ; mások ismét a követett tanmódszer ferdeségeit és a használatban levő kézikönyvek hiányosságát és czélszerűtlenségét emlegetik a létező baj okául. Tagadhatlan, hogy korunk nagy imádója az utilismusnak, mely mindenből közvetlenül anyagi hasznot akar húzni és hogy ezen irány és nézet fonáksága és ferdesége az iskolára is kiterjeszti veszélyes és rontó befolyását. Ezen kóros állapot következménye az, hogy az iskola nem részesül kellő támogatásban a szülői háznál és a műveltek körében, mi miatt a biztos haladás felette megnehezül, sőt sokszor majdnem lehetetlenné válik ; az is igaz, hogy tankönyveink sem érték még el azon tökéletességet, mely szerint a tanulás eredménye biztosabbá tétetnék ; tanmódszerünkben is még sok a hiány és kívánni való, bár mindkét irányban ugy a tankönyvÍrásban, mint a tanítási módszerben jelentékeny a haladás. Azonban épen specialis hazai viszonyaink között nálunk a classicai nyelvek tanítása eredménytelenségének egyik — nézetem szerint — igen lényeges oka a tervszerűtlen beosztásban is rejlik, a mennyiben ezen két tantárgy tanításánál az intensitas rovására minél nagyobb extensitásra törekedtünk és folyvást törekszünk, és a mennyiben itt-ott még mai napig is a classicus nyelvek tanításánál csupán a grammatica abstract szabályainak megtanulása az irányadó 'szempont. Valamint egész középiskolai tanrendszerünket, úgy a classicus nyelvek tanításáét is a németektől vettük át, de osztrák változatban és nem voltunk tekintettel arra, vájjon hazai viszonyaink feltételei megfelelők-e arra vagy sem. Németországban a középiskola 9 éves tanfolyam és mindenik