Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Helyzetünk és reményünk

406* Helyzetünk éi re-m 2. Bemutatván rövid vonásokban egyházunk jelenlegi helyzetét, annak valódiságában és szemügyre véve a tartandó zsinatra vonatkozó eddig közzétett felszólalásokat, határozottan állíthatni, hogy a zsinattartáshoz kötött reményeink részint túl nagyok, részint túl kicsinyek. Részint túl nagyok, mert eltekintve egyházi életünk nagy kérdéseitől, annyi mindenféle intézkedés követeltetik és váratik a tartandó zsinattól, hogy egy, éveken keresztül ülésező törvényhozó testület sem volna képes, azokat teljesíteni. A legfőbb ügytől kezdve egészen le a legapróbb dologig, mely egyházi életünkben gondolható, határozott, minden kétséget kizáró megállapodásokat kívánunk. Az egyetem, a kerület, az esperesség, az egyházközség kormányzata, a házassági, iskolai, istentiszteleti, adózási, pastorális, a kül- és belmissiói ügy, a lelkész és tanitó választási módozata, a világi hivatalnokok teendője,az egyháztagok jogai és kötelességei, mind az a legtüzetesebben legyen körül és előirva és igy gondoskodva legyen, hogy semminemű zavarok, súrlódások és keserítések elő ne forduljanak. Hozzá, hogy a horvát-szlavon egyházak és az erdélyi szásztestvérek összekapcsoltassanak magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunkkal. Végre, hogy ^z egyháziasság felüdüljön és egész egyházi életünk hű és szeplőtlen tükre legyen Krisztus Urunk szent szellemének. íme GZ clZ, cl mit a tartandó zsinattól várunk és remélünk. Nem tagadhatni, hogy ezen várakozások dicséretünkre válnak és üdvösek, de hogy azokat egylegfeljebb két hónapig tartó zsinat képes lenne megvalósítani, az hiu ábránd. Az ősegyház számos, * évekig tartó zsinatot mutat fel, úgy szintén a középkori keresztyén egyház és mégsem mondható, hogy tenni, javítani, fejleszteni való nem maradott volna. Vagy ha a messze távolba tekinteni feleslegesnek tartjuk, nézzük a magyarhoni ev. reform, testvérek hangulatát, a mint az az 1882. évi zsinatuk óta mind a mai napig nyilvánul. Az akkor hozott zsinati törvényeit, melyek közlelkesedés mellett lettekmegalkotva, elégteleneknek, néhol zsibbasztóknak tartják és valódi örömünkre, uj, 1891-ben tartandó zsinatot sürgetnek, hogy az észlelt bajokon ismét egy időre segítve legyen. Ez arról tesz tanúbizonyságot, hogy az emberi élet terén minden tekintetben végső megállapodás nem eszközölhető, ha annak viszonyai egészségesek. Bennünket pedig arra int, hogy tul nagy reményeket ne kössünk a tartandó zsinathoz. Azonban kétségbe esőknek sem szabad lennünk. Sokan jajveszéklésbe törnek ki, hogy a tartandó zsinat vajmi keveset fog végezni, sőt hogy többet fog ártani, mint használni. Bocsássák meg, ha ezeket az aggodalmakat nem oszthatom. Az előttem fekvő zsinati előmunkálatok épen eleget karoltak fel a hozandó egyházi törvény kiindulási pontjául. Meg akarják alkotni az egyházközségi, egyházmegyei, egyházkerületi és egyházegyetemi alaptörvényeket, valamint az egyházi perrendtartást s mindezt szentesíttetni akarják a kormány, illetve 0 Felsége, az apostoli király által, hogy, a mint előbbeni czikkemben kiemeltem, annak a tttrt viszonynak, melyben eddig éltünk, az árnyéka is elmúljék. Gondolom, 360 év múlva itt az ideje, hogy egyházi szervezetünk ezen legfőbb szentesítésben részesüljön és senki ez országban szemünkre ne lobbanthassa, hogy csak magán társulatot képezünk. így tehát zsinattartásunknak legfőbb és legégetőbb feladata, hogy önkormányzatunk alaptörvényeinek szentesítését elérje. Ez által ez a kalamitás is elháríttatik, mely szerint eddig sokan az egyetemes gyűlést nem akarták egyházunk legfőbb kormányzati hatóságának elismerni ; a polgári hatóságok előtt pedig hivatkozhatni fogunk elvalahára szentesitett egyházi törvényeinkre. Hogy ezt remélhetjük, ez kétséget nem szenved. A magas kormány teljes készséggel sot örömmel fogja üdvözölni zsinatunk összeülését és annak megállapodásait. Kérdés most már, mit remélhetünk még a zsinattartástól ? Némelyek azt tartják, hogy a tartandó zsinat törvényhozását kiterjesztheti a horvát-szlavóniai evangélikusokra is. Megvallom, bár minő nemes is az a remény, én részemről azt nem táplálom, mert megvalósíthatlannak tartom. Horvát-Szlavón ország teljes politikai autonómiával bir és alig fogja megengedni, hogy más országnak egyházi hatósága alá tartozzanak evang. polgárai. Ott idővel külön, az az önálló superintendentia fog keletkezni, mely sem budapesti, sem bécsi illetőségű nem lesz, hanem székhelyét a dolgok terszete szerint Zágrábban üti fel. Nagyon örülnék, ha nézetem tévesnek bizonyulna. Fájdalom, azt sem remélem, hogy az erdélyi szász testvérek velünk összeköttetésbe lépnének. A magyarhoni ág. hitv. ev. egyházi vezérférfiak századokon át majdnem semmiféle érintkezésbe nem jöttek az erdélyi szász testvérek egyházi vezéreivel annyira, hogy mint egészen idegenek állunk velők szemközt. Hozzá a szászok csak a minap — a lipcsei „Illustrirte Zeitung" ez évi novbr. 30-ki számában, a külföld előtt azt panaszolják, hogy a magyarhoni evangélikusok, miután a brassói esperességet magukhoz csatolták, most újra arra törekednek, hogy a szervezendő kolozsvári esperesség szintén magyarországhoz csatoltassék, és ezt bitorlásnak bélyegzik. Mindennélfogva csak azt remélhetjük, hogy a zsinaton csak a szorosabb Magyarország négy ág. hitv. ev. egyházkerülete lesz képviselve.