Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Az egyetemes főfelügyelő főrendiházi tagsága
vallástanítást a többi tantárgyak tanításával e tekintetben is egyenlő rangúvá emelje. Valamennyi javaslata közt azonban legfontosabbnak tartom a negyedik pont alatt foglaltat. „Vizsgáljuk meg időnként vallástanításunk tervezetét és sürgessünk — ha szükségét látjuk — megfelelőbb beosztást, a kivitelre nézve részletes utasítást és irányt egyetemes tanügyi bizottságunktól, mint arra illetékes szervezettől." Azt hiszem, a feltételesnek említett szükség tényleges. Középiskoláink tanterve tudvalevőleg lényeges változáson ment keresztül. Az alsó és a felső gymnasium megszűntek csak fok-különbséggel bíró, parallel osztályok összefoglalását jelölni, s az egy, egységes gymnasium tanterve úgy van összeállítva, hogy az első osztálytól az utolsóig egyfelől az egyes tárgyak, másfelől azoknak az egyes osztályokban tárgyalandó része egy szerves egészet nyújtsanak. Vallástanításunk terve még a régi, alsó és felső gymnasium megkülönböztetésén alapúi, az I. és II. osztály tárgyai megfelelnek az V. osztályának, a IÍI-iké a VI. és VII-iknek, a IV-é a VlII-énak. Ámbár az 1884-iki ág. h. ev. egyet, egyli. gyűlés által megállapított g y m n a s i u m i ta nterv (Budapest 1886) helyesen állítja: „Hogy a gymnasium egységes intézetnek tekintendő, . . hogy egy tantárgy se taníttassék kétszer a gymnasiumi tanfolyam alatt. Ez szól a természettudományokra ép úgy mint a történelemre, v a 11 á s t a n r a és sok tekintetben a latin nyelv tanítására is" (6. 1.); Ugyanazon tanterv (!) melynek 14 lapján, ott látható a III. egyfelől és a VI. és VII. osztály másfelől, a IV. és másfelől a VIII. osztály tárgyainak azonossága. Már azon oknál fogva is, hogy ezen tantárgynak s a többi tantárgyaknak beosztása közt az összhang helyreálljon, szükséges lenne oly tervezet, mely ugyanazon elven alapulna, a melyen általában a gymnasiumi tanítás terve. Ez által egyfelől ki lehetne kerülni, hogy ugyanazon dolgot elnyújtva, a tanárra és a tanulóra fárasztó és untató módon ismételve is kelljen előadni, másfelől tágítani lehetne az adandó ismeretkört. A t. szerző úr, azt hiszem, igen helyesen, utal az egyházjogra, melyre ev. „egvilágtörténetünk körében" lehetne kiterjeszkedni ; e tárgy tekintetbevétele valóban „a gyakorlati életre irányító" s a mellett önmagától is számíthatna a lassanként az életbe kilépni készülő ifjúság érdeklődésére. Református testvéreink, kiknek tanterve számunkra egy újnak készítésével a munkát megkönnyítheti, a vallástörténetet is felvették egy felsőbb osztály tárgyaként, s nem lehet tagadni, hogy e tárgy is igen alkalmas a keresztyénség összefüggését más vallásokkal egyfelől, másfelől pedig annak mindenek felett való értékét feltüntetni s ez okból egy új tervezetbe beveendő. A mit a bibliából vett helyeket, egyházi énekek tanítását illetőleg a szerző javaslatba hoz, az azt hiszem legtöbb intézeten jobbára amúgy is megvan. Bibliai helyeket majd minden osztályban tanulnak a tanulók ; a mi ennél fontosabb, a bibliának magának ismeretével a mostani tanterv szerint 3 évig is foglalkoznak, a mely időt és a reá eső ismeretkör i beosztását azt hiszem jobban lehetne és kellene értékesíteni. Szerző említ még „szemelvényeket a szenténekek átvizsgált s költői Ízléssel és művészibb nyelvkezeléssel átdolgozott gyűjteményéből." Elvben azt hiszem ezt is csak helyeselni lehet, hogy a tényleges helyzet mennyire kedvezőtlen e javaslatnak, részletezni felesleges. Mind e mondottnak összefoglalásaképen pedig én csak ismételhetem t. szerző úrnak szavait: „sürgessünk megfelelőbb beosztást." Többi javaslatairól a jövő számban. —a—s. Az egyetemes főfelügyelő főrendiházi tagságáról, A becses lapnak f. évi nov. 2-án megjelent számában \ eres József úr azt a kérdést veti fel: „Lehessen-e orsz. képviselő az ev. egyház egyetemes főfelügvelője?" EeleTete e kérdésre az^Tiogy igen is lehessen. A kérdés és felelet valamint annak indokolása is egyiránt fontos. Érdemes is vele foglalkozni „eltekintve minden s z_e m é 1 y i és politikai vonatkozástól." De váljon lehetséges-e egészen eltekinteni a személyi és politikai vonatkozásoktól olv kérdésben, mint aminő ez? Veres József értekezése, bármily higgadt hangon van is tartva, azt bizonyítja, hogy lehet ugyan ilyen szándékot előre feltenni, de tényleg akaratlanúl is politikai színezete lesz minden e tárgyú czikkezésnek. Ezt utóvégre magában véve nem is lehet roszallani, — csak pártszinezete ne legyen, mert akkor aztán vége a komoly tárgyalásnak. Az egyetemes gyűlésen is az ütötte agyon a kérdést, mert akik szólottak, politikai pártszempontból, sőt nemzetiségi féltékenységgel szólottak hozzá E sorok irója eddig távolból nézte e kérdés fölvetésének és elnyomásának történetét. De midőn most teljesen illetékes férfiú által, érvek kiséretében vettetik fel e kérdés egyházi lapunknak hasábjain : akkor talán nem fogok véteni a szerénység szabálya ellen, ha tisztán elvi szempontból és csupán ami ev. egyetemes egyházunk sz emp o ntj á b óT^lnondom el nézetemet e tárgy bauT" Előre bocsátom mindjárt, hogy Veres József úrral egészen ellenkező álláspontot foglalok el. Nézetem szerint már maga a kérdés helytelenül van felállítva; mert nem azt kell vitatnunk „lehess e n-e képviselő" a főfelügyelő, hanem ezt : „Eg yházunknak érdekében áll-e, ho gy a főfelügyéT ő elfoglalja hely ét a J[ő^'_enjl iházban?" Ez a kérdés lényege. HETäT erre igenlő választ nyerünk, akkor azt, hogy „lehessen-e képviselő" magának a főfelügyelőnek józan belátása, lelkiismerete és egyúttal kötelességtudása fogja eldönteni. Mert olyan elveket, hogy „ az jog ugyan, d e nem egyszersmi nd köt elesség" — „a jog jog marad, ha valamikor nem él is vele az egyetemes főfelügyelő" komolyan venni nem lehet. Nincs a világon jog
