Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrologok - Kicska Dániel

Hetedik évfolyam. 47. szám Pozsony, 1889. évi November 23-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Zlónzeiési ár : Egész evre . ó írt — kr. félévre . . . 3 , — . negyedévre 1 , 50 , Egy szam ara: 12 kr. o. e. /V\EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony. Xonventutcza é. sz. Feieiös szerkesztő s kiadó : T"RSZTTÉNSZKT "F S :Ft IE >T O Z. Hirdetés Négyhasábos Detit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Béiyegdii : külön 30 kr. Tartalom : Középiskolai vallástanításunk kérdéséhez. II. (—a —s.) — Az egyetemes fölügyelő főrendiházi tagságáról, (x. y.) — Egy kis nyilt felszólalás, mely mögött több is van. (Döröcskei) Visszhang. — (—0.—) — Irodalom. — Nekrolog. — Vegyesek. — Pályázat ok. — Hirdetés. vallástanításunk 'kirdisihcs. n. Az idéztem programmértekezés t. szerzője azon ezélból, hogy a vallástan tanára mást is taníthasson azt a javaslatot teszi, hogy az egyházegyetem'gondot fordítson reá, hogy a tanárképzőkben alkalma legyen a tanárjelölteknek a protestáns vallástudományban kiképezniök magokat ; (külön protestáns tanárképző felállítását ez idő szerint nem pártolja és pedig helyesen erőtlenségünknél fogva). A javaslat, mely az említettem 7 pont elsejében van foglalva, a mily egyszerűnek látszik elméletben, épp oly bonyolult és czélszerűtlennek tlinik fel bővebb megvizsgálás után. Tanárképző tudvalevőleg kettő van hazánkban: Budapesten és Kolozsvárt. Miután ez intézetek államiak, s miután az állam kimondotta, hogy a vallástanitáshoz semmi köze, a javasolt vallástudományi képzés nem lenne szerves egységben a többi egyetemi tanítással és vizsgázással, arra egyházunknak külön tanitó erőket és külön vizsgáló bizottságokat kellene alkalmaznia. Hogy mekkora nehézségekkel jáma ez, nem nehéz belátni. Első kérdés : mit kellene ezen tanárjelöltek számára előadni ; elégséges lenne-e a gymnasiumi vallástanítás tárgyait kissé bővebben adni, vagy az egész theologiai tudományt, (a gyakorlatit természetesen elhagyva)? Akadnának e mindig növendékek, helyesebben hallgatók ez előadások számára ? S ha az első kérdés tisztázva lenne, a másikra pedig a tapasztalat igenlő választ adna, felmerülne a harmadik ; vájjon kevesebb áldozatba keríilne-e néhány ily vallástanár kiképezése, mint egy protestáns tanárképző felállítása? Ez oknál fogva a tanárképzőben képesítésöket nyerő tanárjelöltek a vallástanításra máskép alig készülhetnének, mint magánúton. S azt hiszem, hogy az nem volna helytelen intézkedés, azoknak, kiknek kathedrájához a vallásnak tanítása van kötve, kötelezni, hogy bizonyos idő lefolyása alatt az e ezélból megállapított hatóság vagy bizottság előtt vizsgálatot tegyenek oly normák szerint, milyeneket erre az egyház kiszabna. Az előkészülés nem járna nagy nehézségekkel, hisz az anyag nem is bő, és a vallásos protestáns embernek amúgy is érdeklődése tárgyát képezi, az utólagos vizsgázás sem lenne lealázó, mert egyházunk tényleges jogi és anyagi helyzetében lelné okát. Ha azonban végzett theologusokat is alkalmazunk vallástan árokul, úgy ezektől meg kell kívánni, hogy a középiskolai oktatás általános követelményeivel, főleg módszerével tisztában legyenek; s abstract, theologizáló-dogmatikus szólásmódok és terminusok helyett a gyermekek képzettségéhez alkalmazkodva egyszerű, szemléltető módon nyújtsák a vallásos ismereteket. Ehhez nem szükséges külön vizsgálat, — de talán megfelelő lenne ezen vallástanítás jogát csak azon hittudományi jelölteknek adni meg, kiknek általános és különösen neveléstani képzettsége biztosítékot nyújt, hogy tanításuk a megfelelő szinvonalon fof maradni. S hog ezen képesség ne legyen elásott tálentom, hanei folytonos alkalmazás által csak gyarapodó erő, — lelyes lesz, ha, mint az idéztem értekezés t. szer. je kívánja (3 pont), a vallástanítást is hivatalosan ellenőrzi egyházunk. Teljesen igaza van, hogy „eddig inkább a vallástanítással megbízott tanférfiú kötelesség tudata s lelkiismerete volt a mérték és ellenőr arra nézve, hogy mit, mennyit s mimódon dolgozzunk fel a vallástudományból;" s ha ez magában a legtöbbször elegendő is, tagadhatatlan, hogy a felsőbb hatóság figyelmének, érdeklődésének tudata a munkakedvet az erőt és a figyelmet csak növelheti. Első sorban természetesen az igazgatók vannak hivatva, mint minden tantárgynak, úgy ennek is, tanítását ellenőrizni, • de az nem zárja ki, sőt az igazgatók ismert elfoglaltsága megkívánja, hogy az egyház másokat, kiket úgy állásuk, mint az iskola és a egyház ügyeiben való jártasságuk erre képesít, ez oktatás felügyeletével megbízzon, s a