Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - A dunántúli egyházkerület népiskolai olvasókönyvei (Böngérfi)

369* felelő versengés fog létrejönni : valami hivatásbeli nagy dolognak keresztülvitele! Ezzel azonban a pap már többé nemcsak az egyháznak szolgálna, hanem az államnak is: mert mennél inkább hivatásának él valaki, annál inkább szolgál egyszersmind az államnak. Nem volna-e tehát komoly feladata az egyháznak, minden áron oda törekedni, teljes erővel azon lenni, hogy a papi jövedelemnek arányos kivetése keresztülvitessék, — már csak azért is, hogy egyházi szolgálatunkat egyidejűleg az állam érdekében is érvényesítsük. Gondolataim nem akarnak kommunizmusra vagy szocializmusra vezetni ; de már Bismarck mondta : „Öntsünk egy kis szociális olajat életünkbe!" Igy a papi állást is, mely a békét hirdeti, a földi javakban hasonlóvá kell tenni; különben száz ok van arra, hogy a szív békétlenséget tápláljon, — és a ki békétlenséget hord szivében, hogyan hintsen az békét? — „Aequalitas non parit bellum." Majd azt az ellenvetést teszik : az egész dolog keresztlilviketetlen. Ez nem áll, ha lelkünkben az igazi keresztyéni szeretet és szilárd akarat él. Felhivom ennélfogva úgy a Nagytiszteletű Lelkész urakat, valamint ezen lapnak Tekintetes munkatársait, méltóztassanak ezen becses lapban ezen tárgyhoz röviden és velősen hozzá szólani; sőt ha valahol ezen tárgyban esperességi határozat hozattatnék, kérem azt szintén közölni. Eddig hozzám intézett becses nézetek közül a következőket bátor vagyok közzétenni, hogy ezen ügy már ezáltal megindítva legyen: „A tényleg létező abnormitásokon segíteni egy közalapnak teremtése és ez uton az aránytalanság megszüntetése — volna nézetem szerint hivatva. Nagyon jó, ha a bajra utalunk s a megszüntető eszközökről gondoskodunk, illetőleg azok fölött gondolkodunk." Pozsonyban, 1889. okt. 27. Őszinte hive Schneller István, theolg. akad. igazgató. „Semmi jónak elrontója nem vagyok. Az pedig határozottan jó, hogy az erősek hordozzák az erőtleneket ; de hogy az a mi körülményeink között foganatosítható legyen, abban kételkedem. Miért nem indítja meg a mozgalmat az egyházi lapban is?" Czegléd, 1889. okt. 28. Török József,, ág. hitv. ev. lelkész. „A lelkészeknek anyagi szegénységén lehetne Collega úr kulcsa szerint segíteni ; de. ily fizetésrendezésbe a nagyobb egyházak és papjaik nem egyeznének. Véleményem szerint csakis az egyházak csoportosítása által lehetne segíteni, t. i. két vagy több közel eső egyházat kellene egymáshoz csatolni egy lelkész pásztorkodása alá; megszűnnék aztán a panasz és szegénység.*) (??) Uj-Soove, 1889. okt. 30-án. Petry Károly, ág. hitv. ev. lelkész. *) Akkor egynéhány lelkészt ok nélkül hivatalától ' meg kellene fosztani! — Spannágel. ' Megjegyzem, hogy hozzám érkezett feleletek mind saját véleményem közrebocsátása folytán keletkeztek. Saját véleményem pedig a következő : Magyarországon van 633 ág. ev. lelkész és 919,161 lélek; ha minden lélek után papi fizetésre 1 forint kivettetnék, akkor minden egyes papra 1.451 forint esnék. Ha a fizetést nem akarnók minden papra egyenlően kivetni, akkor nem a pap munkaterét kellene annyira tekintetbe venni, mivel az körülbelül egyenlő, és legtöbbször épen a legkevesebb fizetéssel bíró pap sok fiókegyházzal van elfoglalva. Ha valamelyik papnak nagyobb hitközséget kell ellátnia, akkor több stóla-illeték jut neki, melyet esetleg szintén emelni lehetne; azonkívül egy nagyobb község papja hivatalos működését könnyebben és kényelmesebben rendezheti el magának. Csak a városban való reprezentálás és lakás igényel fizetésemelést, úgy hogy a városi papok és méltóságok fizetésének maximuma 1,600 frt és több volna, holott a fizetés minimuma 1,000 frtot tenne. S minthogy a lelkek számának évenként való növekedése várható, annálfogva azon a réven a még alkalmazandó papok fizetéséről is gondoskodva van. A többlet, ajándékok, földek stb. papi fizetés alapjaként volnának gyümölcsöztetendők. Itt is van tehát, mint Nt. Schneller István pozsonyi theol. akad. igazgató úrnak véleményében, egy papi fizetés-alapról szó. K.-Szt.-Ivánon, 1889. november hóban. Spannágel József, ág. hitv. ev. lelkész. liiiâLSil. A dunántuli ág hitv. evang. egyházkerület népiskolai olvasókönyvei. A népiskola legfontosabb nevelve-tanítási eszköze az olvasókönyv. A felvilágosodás, az eló'rehaladás, a kedélynemesítés, egyszóval az értelem és kedély képzése egyaránt gyermek- és ifjuságkori olvasmányaink minéműségétó'l sokkal szorosabban függ, semmint azt sokan gondolnák. Az olvasás-tanításra a protestantizmus mindenha nagy siilyt fektetett. Hisz a nagy reformátor, Luther M. maga is jó példával járt elől, midőn hires Fibeljét megirta, De az olvasási ügyesség maga még nem értelmi s érzelmi képzettség, nem miveltség, hanem csak eszköz szellemi életünk tökéletesítéséhez. Az új kor iskolájának érdeme, hogy az olvasmányoknak nemcsak külső formájával törődik, de felismeri azok belsejének (a tartalom, az anyag) szívnemesítő és észfejlesztő hatását. A dunántuli ág. hitv. evang egyházkerület feladatának teljes magaslatán állott, midőn kitűnő szakférfiak által irott olvasókönyveket fogadott el népiskolái részére. Ez olvasókönyvek valóságos díszét képezik protestáns paedagogiai irodalmunknak, s a zsenge ifjúság helyes nevelvetanításához kitűnően alkalmasok. Am lássuk egyenkint! I. ABC- és olvasókönyv. Szerkesztették Kapi Gyula, Papp József és Posch Lajos. II. képes kiadás Méhner Vilmos kiadása Ara 22 kr. Örömmel pillantunk rá e külsőleg is csinosan és tartósan kiállított könyvecskére. De benne lapozgatva, megI elégedésünk mindinkább fokózodik, míg végre kellemes