Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Lelkészi fizetés rendezése (Spannágel József)

368* hamis próféták s befolyásos egyénekből álló olyan szövetségek, melyek megfeledkezve a hivők által bennök helyezett közbizalomról, befolyásos, sőt hivatalos állásukat az egyházban épen egyházellenes, világi, nemzetiségi pártérdekeik s czéljaik kivitelére használják fel, s ezáltal a Krisztus egyházát nemzeti gyűlölködés és persecutió eszközéül torzítják el. Magyarországon a mi ág. hitv. ev. egyházunk két harmadrészben tót egyházközségekből s a tót nemzetiséghez tartozó hívekből áll; és miután egyházunk részéről a fentecsetelt ellenséges nemzeti persecutió épen ezen 2/

3 rész ellen irányul, annálfogva a persequáltak képviselőinek jutott osztályrészül az a feladat s kötelesség, hogy azon egyházellenes, destructiv, sőt az egyház isteni missióját s jövőjét veszélyeztető áramlat ellen törvényes védő állást foglaljanak és azon áramlatból kifolyó határozatok ellen az Augustana confessiónak „de prohibita obedientia" ide vonatkozó parancsolatjával védekezzenek, kimondván azt: hogy az egyetemes gyűlés 1882-ki jegyzőkönyvének V. pontja s annak szellemében hozott határozatok, mint a szent evangyéliom s egyházunk hittételei ellen valók, az egyház igaz hiveit hitök s lelkiismeretök ellen semmire sem kötelezik. Ezen meggyőződés nyilvánítása ünnepélyes manifestatiója annak, hogy egyházunkban hamis prófétákat követni nem fogunk, — továbbá annak : hogy ahoz az isteni és kulturmissióhoz, melyet egyházunk a mi tót népünk kebelében teljesíteni hivatva van, továbbra is tántoríthatlanul ragaszkodunk. Dixi úrnak testvére az Urban, többek nevében: ^^^^ Correxi. Lelkiül fizetés rendezése, A ki csak némileg is ismer, az szívesen elhiszi, hogy engem az alábbiak közlésére és fejtegetésére csak a legnemesebb indokok vezérelnek. Hiszen esküt tettem arra, hogy életemet az igazságnak, a tudománynak és erkölcsi szeretetnek szentelem. Ki életét ezen négy alaposzlopra építi, az nem juthat tévútakra ; ki életét ezen szent eszméknek szánja, azt szentségtelen indokok nem vezérelhetik. Az ág. evang. egyháznak közeledő zsinata indít engem arra, hogy jelenvaló közlésemmel Nagy tiszteletű Ur elébe járuljak. Ha én talán hamarább szót emelek, mint más, azt azon nemes czélnál fogva, melyért küzdök, ép úgy megtehetem, mint azon elvnél fogva, hogy a ki köztünk a legelső, csak a hasonlók közt a legelső, s így a legutólsónak is joga van szót emelni. Továbbá nemes czélzatú dologgal soha sem lehet elég korán előállani, de későn igen. Midőn tehát nézeteimet, és pedig a papi fizetéskérdést illető nézeteimet megokolom, egyúttal arra kérem a Nagytiszteletű Urat, hogy e fölötti becses véleményét velem közölni szíveskednék, mi által majd lehetővé lesz a közeledő egyházi zsinat elébe e tárgyban egyesült erővel egy kérvényt terjeszteni. A fizetéskivetés megváltoztatásának szükségét mindenekelőtt az eddigi kivetés egyenlőtlenségéjben találom. Nevezetesen van 4—5 ezer forintos papi jövedelem és van 262 forintos is, mint Hernád-Vécsen, hol a pap egyúttal még tanító is.*) — Hogyan éljen és hogyan nevelje gyermekeit rangjához illően egy 262 forint fizetéssel bíró pap? Hogyan szerezhesse meg 262 forintból a saját kiképzésére szükséges könyveket, hogy a korral haladhasson? — Hogyan térhessen ki egy 262 frttal fizetett pap mindazon kísértések elől, melyek a szegénységgel járnak? — — És a pap mégis — ugy-e bár — mintaképe legyen a jellemnek és becsületességnek?! Hiszem, hogy a mostani „Faux-brillant"-korban, — melyben az embernek külső becsértéke, zajos feltűnés, lármás modor és külső látszat annyira mérvadók — a papoktól csak nem követelhetjük, hogy most is úgy éljenek, mint az apostolok korában; — és ha azt követeinők, akkor nemcsak az egyesektől, hanem az igazság érdekében valamennyitől követelni kellene; minden papnak joga van, más hivatalnokokhoz hasonlóan, oly jövedelmet igényelni, mely neki tisztességes megélhetést biztosít, és pedig egyiknek úgy, mint a másiknak; mert valamint a pap, kinek 262 frt a fizetése, tisztességes életet nem folytathat, hanem mint ember a szegénységgel járó kísértéseknek ki van téve és csak ritka jellemszilárdsággal képes azoknak ellentállani s így a papi hivatal mintaképe fcorzképpé aljasül: azonképen ezen nyomorult jövedelemmel szemben a túlgazdag 4—5 ezer forintos jövedelem gőgösségre és az egyenértékű hivataltársak lenézésére vezet. Ezt a pályatársak közt uralkodó egyenetlenség eléggé bizonyítja. A papi fizetések aránytalan kiszabása az egyenetlenségnek fő kútforrása. Hogyan lehet ily esetben áldás azon hivatalon, mely békét hirdetni van hivatva, mikor az említett papi jövedelem igazságtalan kivetése a békétlenségnek égő fáklyája. A papi fizetés eddigi kivetésének borzalmas árnyoldalai közül még egyet emelek ki. (Mert fényoldalok itt nincsenek). Ezen aránytalan kivetésnek ugyan nagy konkurrenczia a következménye. Ép ez az egyik fényoldala, fogják mondani. Csakhogy sajnos dolog ez is ; mert mi az, a miért ez esetben a papok pályáznak : a pénz ! Jobb jövedelem, megfelelő megélhetés után törekedni, — nem lealacsonyító ; csakhogy épen a papoknak, kik hivatva vannak ideális világban élni és azt hirdetni, nem a földi javakat kellene konkurrenczia tárgyává tenniök. A milyen aljasak ezen lealacsonyító pályázati motivumok, olyan aljasak az eszközök is, melyek ezen konkurrencziánál alkalmaztatnak. Összes prédikáczióink nem tehetik azt többé jóvá, a mit pld. némely papválasztás alkalmával úgy a pályázó papok, mint a hitközségek rosszat elkövetnek. Ha majd egyszer a papi jövedelem arányos kivetése keresztülvitetik, akkor azzal elesik az eddigi konkurrálás aljas motivuma ép úgy, mint a vele járó aljas eszközök — és a papi állásnak meg*) Ki hasonlójogu hivataltársat képes ily szükségben látni, a nélkül hogy komolyan segítségére gondolna, az nemcsak az igazságérzet hiányát, hanem szeretetnélküliségét árulja el.