Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Középiskolai vallástanítás

Hetedik évfolyam. I 46. szám Pozsony, 1889. évi November 16-án. E YANGELIKÜS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ar : Egész evre . 6 frt — ki. félévre . . . 3 . — , negyedévre 1 , 50 , Egy szám ára: 12 kr. o.e. /V\ EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Xonventutcza C. BZ. Felelős szerkesztő s kiadó : TS,SZT"?ÉNSZK:T FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : Középiskolai vallástanításunk kérdéséhez. I. (—a —s.) — „Új Evangyéliom." (Correxi.) — Lelkészi fizetés rendezése. (Spannágel J. — Irodalom. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Középiskolai yallástanitásurik kérdéséhez, i. Gyakrabban, mint azelőtt, foglalkoznak egyházi lapjaink és gyűléseink e kérdéssel, miből két következtetést levonni nem nehéz. Egyfelől ujabban mindinkább tudatra jő, hogy evangelikus iskoláink fénncaitásának Co létének ez egyik legbecsesebb czélja, másfelől pedig a tapasztalat akkora áldozatokkal szemben, a milyenbe az ev. középiskolák fenntartása kerül, nem lát elegendő eredményt az iskolákat elhagyó iíjuság hitbuzgóságában, egyháziasságában. Ezen kívül más közvetlen okok is járulnak hozzá, hogy e kérdés állandóan napirenden maradjon. Felmerült a kérdés, a tényleges szükség által felvetve, külön tanárra bizandó-e a vallástanítás az egész intézeten, vagy megosztandó-e más tárgyakat is előadó tanárok között, s tudjuk, hogy a tiszai kerület katecheták alkalmazását mondotta ki ez évi kerületi gyűlésében, kiknek képesítése természetesen a papi vizsga. Mindezen, inkább csak részleteket érintő, s ahhoz képest a tárgy lényegét és egészét fel nem ölelő felszólamlások és határozatok megítélésénél szükséges, hogy az egész kérdésről : a vallástanítás czéljáról, módszeréről, eszközeiről világos képünk legyen, s e szempontból szabadjon utalnom a szarvasi főiskola ez évi programmjának értekezésére : „A vallástanítás a protestáns gymnáziumokon, " melyet az említett iskola n. é. igazgatója, Benka Gyula irt, avval a komolysággal és ügyszeretettel, a melyet volt tanítványainak, s azt hiszem általában ismerőseinek a vele való érintkezésben megismerni és becsülni bőven volt módjukban. A szerző a hiányoknak, melyekkel a közönség az iskolát vádolja, mint a mely a vallástanításban s még inkább a nevelésben nem mutat fel elegendő eredményt, nagy részét általában a korra és annak fogyatkozásaira vezeti vissza, a mellett pedig általában tagadja, hogy az egymást felváltó nemzedékek vallás-erkölcsi neveltsége, érzülete közt akkora különbség lenne, mint a gyakran hallható vádak szeretik mondani. — E pont felett meddő lenne a vitatkozás. Mert bármely eset is forogjon fenn, minek eldöntése valóban nem könnyű, a vallásos képzés eredményeinek emelése nem szűnik meg állandó kötelessége lenni az iskoláknak s a kérdés foglalkoztatni tartozik általán ugyan mindenkit, ki egyházunk java s felvirágzása iránt érdeklődik, különösen azokat, kikre az ifjúság képzése bízva van. S ha mint az iskolák hivatalos képviselője egész joggal emelte is szavát az idéztem értekezés t. irója az iskolák védelmére, ő maga sem zárkózott el azon kötelesség elől : vizsgálni a lépéseket, melyeket meg kell tenni, hogy a hiányokat elkerüljük, s a kívánatos eredményt elérjük, s a maga részéről 7 pontban állítja össze az ez ügyben legközelebb teendőket. A komoly vizsgálódás ez ügyben annál indokoltabb, mert egy neveléstani elvi kérdés eldöntésének szüksége is mindinkább közelbe jő, sőt helyenként már be is köszöntött. Értem a már érintett vallástanári kérdést. Eddig tudvalevőleg leginkább oly tanáraink voltak, kik theologiát végeztek s ehhez képest a vallástanítást is elvállalhatták; az ezután alkalmazandók csak ritka esetben lesznek azon helyzetben, hogy a vallástant taníthassák ; gondoskodni kell tehát róla, hogy iskoláink ilyenekben is ne szűkölködjenek. Sajnos, liogy a tényleges helyzet más módot alig nyújt, mint azt, melyet az állami intézetekben is követnek, hogy a vallástanítást egy külön vallásoktatóra bízzák, világosabban mondva : egy kézben összpontosítják. E lapok hasábjain volt már alkalmam általában azon rendszer hiányait fejtegetni, mely a tanítási tárgyakat lehetőleg igyekszik egyenként egy kézbe csoportosítani. E rendszer, melynek alapgondolata, hogy lényegesebb az értelmi, mint az erkölcsi képzés, még nagyobb hiányokkal látszik nekem birni, ha a vallástanításnál alkalmazzuk, különösen pedig,