Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Uj Evangyélium

366* ha a vallástanítást, eltérőleg a más tárgyaknál dívó eljárástól, egy egyénre bizzuk. A vallástanárnak még inkább van szüksége, mint másnak, összes növendékei erkölcsi tartalmát és színvonalát ismerni ; mily nehéz ez 300 — 400 növendéknél, heti két óra mellett, talán nem nehéz belátni. A csupán vallástant tanító tanár állításai mások állításaival gyakrabban fognak még ellentétbe jöhetni, mint így is megtörténhetik, s az ifjúság zavara csak még gyakrabban lesz előidézve. Végül részben ez által, részben pedig a vallástannak, mint ilyennek egy külön személy által való tanítása mellett, ki semmi mást nem tanít, igen könnyen támadhat a növendékben a balhit „kettős igazság" létele iránt, mely később az egyiknek elvetéséhez vezet, s hogy melyikéhez inkább, szintén nem nehéz eltalálni. Mindez okoknál fogva én is, mint az említettem értekezés irója, inkább a jelenlegi szokás megtartását kivánnám, hogy a vallástan tanárai mást is tanítsa­nak. Természetes, nem titok előttem sem, hogy ez a mindinkább fejlődő, s tanárjelölteinket az egyház­tól meglehetősen elszigetelő helyzetben, alig lesz lehet­séges, s hogy a külön katecheták alkalmazása sokszor elkerülhetetlen lesz. Ez esetben is a vallástanár sze­mélye sokat pótolhat a hiányból, mit állásának nehéz­sége okoz. Ahol azonban lehetséges, ott kivánatos a vallástannak oly beosztása, a mely eddig legtöbb intézetünkön fennállott, mely azt a többi tantárgyak­kal a tanító személye által is szerves összefüggésbe és vonatkoztatásba hozta. —a —s. „ttj Emgyéliom."*) Az „Ev. Egyház és Iskola" f. évi 38. számában „Új Evangyéliom" czime alatt közlött elmélkedést annak szerzője Dixi úr, azzal az ájtatos bevezetéssel kezdi, hogy „ki imádó szeretettel csüng lelkének üdvözítőjén, a Krisztus Jézuson; kinek az evan­gyéliom Istennek hatalma minden hivőnek üdvös­ségére: annak meg kell undorodnia, ha látja, hogy ép azok, kik kiválólag igazhivőknek tartják és hir­detik magokat, az evangyéliomtól idegen törekvéseik­nek takarójául használják az Urnák és evangyéliomá­nak szent nevét." Ezen bevezetés után Ítélve, azt kellene hinnünk, hogy Dixi űr a szent evangyéliommal takaródzó s egyházunkban megjelent olyan tanok és törekvések ellen fordul, melyek azon evangyéliommal, s egyháznak hittételeivel ellentétben állanak, s így méltán megérdemlik a rendreutasítást. Azonban ha végig olvassuk a czikket, azt talál­juk, hogy a szerző épen az 1882-ki egyetemes egy­házi gyűlés jegyzőkönyvének V. pontja, s így a pánszlávizmus üldözésének új evangyélioma mellett tör lándzsát és a szent evangyéliom paizsával takaródzva, azokat, kik az egyházban „pánszlávizmusról" mit sem akarnak tudni s annálfogva az V. pontban foglalt új evangyéliomot az egyházra nézve nemlétezőnek tekintik, úgy akarja az egyház előtt bemutatni, mintha *) Audiatur et altera pars. S z e r k. ők ezáltal a szent evangyéliom ellen vétenének s valami új evangyéliomnak hivei lennének. Engedjen meg Dixi úr, de a sophisma csak akkor ér valamit, ha elmés; ellenben mit sem ér akkor, ha a tények kézzel fogható elcsavarására alapítja deductióit. A kik a keresztény vallás s az ág. hitv. ev. egyház legfőbb tanát, t. i. azon parancsolatot : „Szeresd Istenedet mindenekfelett, s felebarátodat mint önmagadat" és „a mint akarod, hogy mások cselekedjenek veled, azonképen te is cselekedjél velők," egyházi ügyeink igazgatásánál is legfőbb törvénynek s vezérelvnek elismerik s ahhoz alkalmaz­kodva nem engedik meg, hogy egyházunk a pán­szlávizmus vagy más világi politikai érdek czíme alatt nemzetiségi gyűlölködés és persecutió aljas eszközéül használtassék fel, s így isteni missiójától megfosztassék : azok ezáltal nemcsak hogy nem vétenek a szent evangyéliom ellen, sőt épen annak igaz követőiül tekintendők. Ellenben azok, kik a „bebizonyított pánszlávizmus," azaz a magyar nemzeti törekvések iránt való ellenségeskedés üldözését, mint valami új evangyéliomot az egyházra ráerőszakolják, kik a tót nemzeti szellem terjedésének minden áron megaka­dályoztatását az ev. egyház főfeladatának tűzik ki s magyarellenes agitatiókkal kompromittált hittársaikat — illetékes világi biró Ítéletének bevárása nélkül — egyházi hivatal viseléséből kizárják, illetőleg konzisz­tórium elé állítani rendelik, s így az egyházhoz nem tartozó világi ügyekben, az egyháznak törvényhozói s jurisdictionális hatalmat vindikálnak; a kik, ilyen határozatokból indulva ki, magokat tótoknak valló, tót nemzetiségökhöz s nyelvökliöz híven és szeretettel ragaszkodó, tót újságokat és könyveket vevő és olvasó, tót népök mivelődésén s irodalma fejlesztésén a világi törvény korlátai közt működő, szóval hazai törvényeink által biztosított nemzetiségi jogaikat élvezni akaró hittársaikat e miatt panszlavizmussal gyanúsítják, haza- és magyar nemzetellenes törekvések vádjával bélyegezik, őket becsületöktől, hivatalaiktól, kenyerök­től megfosztják, sőt már egész egyházközségeket is autonom jogaikból kivetkőztetnek, midőn egyházi hivatalok betöltésénél az egyházközség bizalmát biró, de nekik nem tetsző jelölteket kényök s kedvök szerint panszlávoknak deklarálják s a jelöltségből ki­zárják : ezek bizony nagyban vétkeznek a szent evangyéliom s egyházunk hittételei és törvényei ellen, mert világi érdekeik s nemzeti türelmetlenségök által vezettetve, keresztényi szeretet helyett behozzák egy­házunkba a nemzeti gyűlölködés és persecutió átkos szellemét ! Biztosítjuk Dixi urat, hogy e szomorú valóságon sophismákkal mit sem lehet változtatni ; mert elkezdve azon heródesi relegátióktól, melyeknek közép- és főiskoláinkon szegény tanuló ifjúságunk tót nemzeti­ségéhez való ragaszkodása miatt esett áldozatul, egész a mostani, általános feltűnést keltő nyústyai pap­választásig, számos konkrét esetekkel szolgálhatunk, melyek a fentelőadott jellemzést megvilágítják s igazolják. Ezek a konkrét esetek mélyen bevésődtek

Next

/
Thumbnails
Contents