Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Uj Evangyélium

366* ha a vallástanítást, eltérőleg a más tárgyaknál dívó eljárástól, egy egyénre bizzuk. A vallástanárnak még inkább van szüksége, mint másnak, összes növendékei erkölcsi tartalmát és színvonalát ismerni ; mily nehéz ez 300 — 400 növendéknél, heti két óra mellett, talán nem nehéz belátni. A csupán vallástant tanító tanár állításai mások állításaival gyakrabban fognak még ellentétbe jöhetni, mint így is megtörténhetik, s az ifjúság zavara csak még gyakrabban lesz előidézve. Végül részben ez által, részben pedig a vallástannak, mint ilyennek egy külön személy által való tanítása mellett, ki semmi mást nem tanít, igen könnyen támadhat a növendékben a balhit „kettős igazság" létele iránt, mely később az egyiknek elvetéséhez vezet, s hogy melyikéhez inkább, szintén nem nehéz eltalálni. Mindez okoknál fogva én is, mint az említettem értekezés irója, inkább a jelenlegi szokás megtartását kivánnám, hogy a vallástan tanárai mást is tanítsanak. Természetes, nem titok előttem sem, hogy ez a mindinkább fejlődő, s tanárjelölteinket az egyháztól meglehetősen elszigetelő helyzetben, alig lesz lehetséges, s hogy a külön katecheták alkalmazása sokszor elkerülhetetlen lesz. Ez esetben is a vallástanár személye sokat pótolhat a hiányból, mit állásának nehézsége okoz. Ahol azonban lehetséges, ott kivánatos a vallástannak oly beosztása, a mely eddig legtöbb intézetünkön fennállott, mely azt a többi tantárgyakkal a tanító személye által is szerves összefüggésbe és vonatkoztatásba hozta. —a —s. „ttj Emgyéliom."*) Az „Ev. Egyház és Iskola" f. évi 38. számában „Új Evangyéliom" czime alatt közlött elmélkedést annak szerzője Dixi úr, azzal az ájtatos bevezetéssel kezdi, hogy „ki imádó szeretettel csüng lelkének üdvözítőjén, a Krisztus Jézuson; kinek az evangyéliom Istennek hatalma minden hivőnek üdvösségére: annak meg kell undorodnia, ha látja, hogy ép azok, kik kiválólag igazhivőknek tartják és hirdetik magokat, az evangyéliomtól idegen törekvéseiknek takarójául használják az Urnák és evangyéliomának szent nevét." Ezen bevezetés után Ítélve, azt kellene hinnünk, hogy Dixi űr a szent evangyéliommal takaródzó s egyházunkban megjelent olyan tanok és törekvések ellen fordul, melyek azon evangyéliommal, s egyháznak hittételeivel ellentétben állanak, s így méltán megérdemlik a rendreutasítást. Azonban ha végig olvassuk a czikket, azt találjuk, hogy a szerző épen az 1882-ki egyetemes egyházi gyűlés jegyzőkönyvének V. pontja, s így a pánszlávizmus üldözésének új evangyélioma mellett tör lándzsát és a szent evangyéliom paizsával takaródzva, azokat, kik az egyházban „pánszlávizmusról" mit sem akarnak tudni s annálfogva az V. pontban foglalt új evangyéliomot az egyházra nézve nemlétezőnek tekintik, úgy akarja az egyház előtt bemutatni, mintha *) Audiatur et altera pars. S z e r k. ők ezáltal a szent evangyéliom ellen vétenének s valami új evangyéliomnak hivei lennének. Engedjen meg Dixi úr, de a sophisma csak akkor ér valamit, ha elmés; ellenben mit sem ér akkor, ha a tények kézzel fogható elcsavarására alapítja deductióit. A kik a keresztény vallás s az ág. hitv. ev. egyház legfőbb tanát, t. i. azon parancsolatot : „Szeresd Istenedet mindenekfelett, s felebarátodat mint önmagadat" és „a mint akarod, hogy mások cselekedjenek veled, azonképen te is cselekedjél velők," egyházi ügyeink igazgatásánál is legfőbb törvénynek s vezérelvnek elismerik s ahhoz alkalmazkodva nem engedik meg, hogy egyházunk a pánszlávizmus vagy más világi politikai érdek czíme alatt nemzetiségi gyűlölködés és persecutió aljas eszközéül használtassék fel, s így isteni missiójától megfosztassék : azok ezáltal nemcsak hogy nem vétenek a szent evangyéliom ellen, sőt épen annak igaz követőiül tekintendők. Ellenben azok, kik a „bebizonyított pánszlávizmus," azaz a magyar nemzeti törekvések iránt való ellenségeskedés üldözését, mint valami új evangyéliomot az egyházra ráerőszakolják, kik a tót nemzeti szellem terjedésének minden áron megakadályoztatását az ev. egyház főfeladatának tűzik ki s magyarellenes agitatiókkal kompromittált hittársaikat — illetékes világi biró Ítéletének bevárása nélkül — egyházi hivatal viseléséből kizárják, illetőleg konzisztórium elé állítani rendelik, s így az egyházhoz nem tartozó világi ügyekben, az egyháznak törvényhozói s jurisdictionális hatalmat vindikálnak; a kik, ilyen határozatokból indulva ki, magokat tótoknak valló, tót nemzetiségökhöz s nyelvökliöz híven és szeretettel ragaszkodó, tót újságokat és könyveket vevő és olvasó, tót népök mivelődésén s irodalma fejlesztésén a világi törvény korlátai közt működő, szóval hazai törvényeink által biztosított nemzetiségi jogaikat élvezni akaró hittársaikat e miatt panszlavizmussal gyanúsítják, haza- és magyar nemzetellenes törekvések vádjával bélyegezik, őket becsületöktől, hivatalaiktól, kenyeröktől megfosztják, sőt már egész egyházközségeket is autonom jogaikból kivetkőztetnek, midőn egyházi hivatalok betöltésénél az egyházközség bizalmát biró, de nekik nem tetsző jelölteket kényök s kedvök szerint panszlávoknak deklarálják s a jelöltségből kizárják : ezek bizony nagyban vétkeznek a szent evangyéliom s egyházunk hittételei és törvényei ellen, mert világi érdekeik s nemzeti türelmetlenségök által vezettetve, keresztényi szeretet helyett behozzák egyházunkba a nemzeti gyűlölködés és persecutió átkos szellemét ! Biztosítjuk Dixi urat, hogy e szomorú valóságon sophismákkal mit sem lehet változtatni ; mert elkezdve azon heródesi relegátióktól, melyeknek közép- és főiskoláinkon szegény tanuló ifjúságunk tót nemzetiségéhez való ragaszkodása miatt esett áldozatul, egész a mostani, általános feltűnést keltő nyústyai papválasztásig, számos konkrét esetekkel szolgálhatunk, melyek a fentelőadott jellemzést megvilágítják s igazolják. Ezek a konkrét esetek mélyen bevésődtek