Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Papi konferenczia Belgrádon (Schwalm Gy.)

egy meglehetős hosszú dictiót is s ennek elmondása s szí­vélyes meghallgatása után — mert mindnyájan azt gon­doltuk, hogy uj évi köszöntői mond — nyújtja a ház urának amaz iratot, meh^ a szomszéd községbeli r. k. plébánus által volt kiállítva s melyben a következő passus volt ol­vasható: „ezennel felhatalmazom x. y.-t, hogy Nagy-Leél területén állítandó harangokra szükséges összeget gyűjthet azon kijelentéssel, hogy én — tehát mint a r. k. plébánus — a harangokat oda fogom elhelyezni, hol én azt legczél­szerübbnek s legalkalmasabbnak találom." — Igaz, hogy egy kissé erős kifejezéseket használ a tisztelt plébánus úr fentebbi nyilatkozatában, azt megengedem, hogy' harangot állithat, sőt azt oda is helyezheti, hol legczélszerübbnek találja; ez nagyon természetes valami; — de hogy a dolog­ra térjek, ha egy r. k. plébánus protestáns földesurak területén azok tudta s beleegyezése nélkül akar intézkedni, az már nem csak hogy nagyon természetellenes dolog, hanem egyenesen a szerénység álláspontjára helyezkedve, oly vak­merőség, a minővel épenséggel csak is r. k. plébánus ren­delkezhetik. Finis sanctificat media! Mi azonban a czélja? Be akarja magát egészen fészkelni, s hogy az eddigi munkál­kodás sikerétől el nem kapatja magát, ennek oka egyedül a derék földesurak erélyes ellentállásában keresendő. — De mindannyiszor fel felágaskodik e hydra feje, ki nem szűnik intentióját s ez saját vallomása szerint a katholizatió — feleleveníteni ; — kövessük azonban az ő gondolkodásmód­ját, s látni fogjuk, hogy ő a logika s törvényeinek hű pár­tolója, meglátjuk, ama következetességet, melylyel czélja elérése felé tör. — Először is a temető birtokába jutott, még pedig következő módon: A temető a közbirtokosság telkén van s igy ennek épségben való tartása a közbirto­kosok és pedig a protestáns közbirtokosok kötelessége; a kötelesség teljesítésével azonban azon joggyakorlat is járt, mely szerint az ott termett fű s egyéb közhasznú dol­gok a földes urakat illették meg, kik azonban lemondván egy akarattal e haszon élvezetről, azzal a szomszéd községi, aranyosi s reformált vallású „mestert" ajándékozták meg. — Idővel azonban letelepedett egy r. k. bérlő is, ki a plé­bánussal vállvetve keresztül tudta vinni, hogy e haszonélvezet­ben egy r. k. mester is részesíttessék. A földesurak engedékeny­sége s békeszerető indulata ennek a törekvésnek ellent nem állván, ma napság, nemcsak, hogy ezen beleegyzés >óta a protestáns embertől egészen megtagadtatott e jó részben csekély haszonnak élvezete, de már magát a temetőt is r. k. birtoknak declarálja. — A temető megostromlása s elfogla­lása csekély erőmegfiszetéssel járt. Temető volna, így gon­dolkodik a tisztelt plébánus, most állítsunk harangot, majd kápolnát s csak is kápolnát, mert hiszen 200—,250 hívőnek elég tág tértenged, s ime a katholizatió nemcsak előfeltételei, hanem lényeges alkatrészei is, melyeken az egész intézmény alapul, adva vannak. — Hogy az én combinatióm csakugyan a plébánus gondolkodásmodjának hű s helyes követésén alapul, egy a temető lefoglaláshoz analog esettel fogom illus­trálni. — A derék s lutheránus Karcsay család kertjében állott ember emlékezet óta egy harang, mely hagyomány­kép a család egyik tagjáról, a másikra szállt át s melynek megszólamlása az itt elholtakat vallás külömbség nélkül el szokta volt kisérni az örök nyugodalom helyére. De mint minden, úgy a harang is csak alá van vetve a mulandóság <3rök törvényeinek. A harang megrepedett, szolgálat képte­lenné lett. Ennek hírét vette a plébánus úr, ki nem késle­kedett, hogy a fennt nevezett földes urat a harang kiadá­sára kényszerítse. Ez egyszer azonban pórúl járt, mert az ítélőbíró, minthogy a plébánus olyan okmányokat nem tu­dót felmutatni, melyek arról tanúskodtak volna, hogy a ha­rang még csak valamikor s annál kevésbé most, a r. k. egyház sajátja lett volna — kénytelen volt az igazság sza­va előtt meghátrálni. Hogy azonban az új harang állitásaért való rajongása egy oly abstract eszme, mely sohasem valosúl meg, legalább addig nem, míg a lutheránus Karcsayak birtokosai azon földdarabnak, mely a katholizatióra van kiszemelve, az tény. Bizony már ideje is volna, hogy végre valahára felhagyjunk a már úgy is elhírhedt protestáns türelemmel s engedé­kenységgel, mert nem vezet czélra. Föl kell vennünk a kez­tyűt, találkozzunk akár a tudomány akár a prakticus élet terén. Végtére is még azon tanúságra akarok reffectálni, melyet e referálás s a tények allása önmagában rejt. — Tanuljunk a derék földesúrtól, hogy kell szükség esetén erélyességet s tevékenységet kifejteni, de kövessük a plébánus szemességét és mindenre kiterjedő figyelmét is. Poputh Gyözö nevelő. i&Élf 111, Papi konferenczia Belgrádon. (Folytatás ) Vorhauer lelkész után a rokonszenves s valóban ide­ális alakú Grasshoff Sofiának fiatal lelkésze tartott egy érdekes mozzanatokban gazdag s a hallgatóságot elragadó beszédet, melyben a sófiai viszonyokat s egyházának kelet­kezése történetét élénk színekkel ecsetelte. Koch, battenbergi Sándor trónvesztett bolgár fejede­lem udvari papja, alapját vetette meg az ottani kisded né­metajkú ev. egyháznak. A fejedelem ékes kápolnát emel­tetett. Tragikus bukása után, az alig létrejött egyház is felbomlott. Grasshoff, ki azon bolgárországra nézve oly vál­ságos időben hazájának egy nagyobb egyházában lelkész­kedett, hivataláról lemondva, önszántából Bolgárországba, Sófiába indult, hogy a beállott politikai vizsonyok által félbeszakasztott evangelizálási munkát ismét felvegye s tovább folytassa. Feladatúi tűzte ki magának a sofiai egy­házat ismét életre hozni s a szórványban élő ev. híveket újra egyesiteni. Bízva Isten segedelmébe s a bolgár kor­mány valamint Sofia lakosságának személye és a szent ügy iránt tanúsított rokonszenvében, hozzá látott az annak da­czára nagy nehézségekkel járó restaurálási munkához. Mindenek előtt, a trónvesztett fejedelem által emelt udvari kápolnát a bolgár kormánytól bérbe vette s egy iskolai czélokra alkalmas épületről is gondoskodott. A te­temes költségek fedezésére gyűjtést rendezett, mely közel 7000 frankot eredményezett. Miután a sofiai ev. hívek őt egy­hangúlaglelkészüknek választották az iskola7gyermekkel meg­nyittatott. Jelenleg az iskolás gyermekek száma 27 s az egy­háznak összes lélekszáma 110. A híveknek legnagyobb része szegény munkásokból áll. A légcsekélyebb egyházi illeték 2 frank havonként, a magasabbra rúgó, 5, 10 és 20 frank havonként. Legújabban az egyház ismételve a porosz egyházba való kebeleztetését sürgeti, miután eddig politikai okokból e kérelmének hely nem adatott.

Next

/
Thumbnails
Contents