Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom – Könyvismertetés - Farkas Géza: Dr. Luther Márton

263* b yisme: Dr- Luther Márton. Életrajz az evangyélmi nép számára. Irta Farhas Gejza, nagyszombati ev. pap. Nyomatott az első füzet (1—32 l.) Nagyszombatban, a többi (33—203) J/ezőTúron. A szerző sajátja. Ara 1 frt. 20 Jer. A Luther társaság érdeme, hogy a magyarhoni evang. közönség nemcsak birja immár Luther magyar életrajzát, hanem több ily életrajzi műben válogathat is. A társaság ugyancsak egy művet adott ki, a pályanyertes Szeberényi L. Zs.-ét, de bizonyára indítása folytán keletkezett a Dr. Masznyik Endre nagy műve, mely („hiába való az ösztön ellen rugódozni") a tudós szerzó' szorgos keze alatt nagyra dagadt, s igy a L.-T. kitűzött czéljára ugyan alkalmatlanná vált, de annál nagyobb kincset lelt benne a mívelt közönség. Török József, pestmegyei fó'esperes is aligha régebben fogott tollat Luther életrajza megírásához, mielőtt a jelszó kiadatott volna ; sőt valószínű, hogy ez a pályázatról elkésett, s mint posthumus jelent meg — nem kis dicsőséget aratva mégis sajátos feldolgozásával s tőről metszett magyaros irályával. A negyedik mű Farkas Gézáé ezek között — hamu-pipőke oly értelemben, hogy a Luther-társaság pályázatánál elbukott, s szerző művét mintegy önigazolásúl, s a közönség ítéletére appellálva — saját költségén adta ki. Azt hiszem, ezen körülmény eléggé indokolja azt, hogy e művel birálatilag foglalkozzunk. Szerző művét a czím szerint „a nép számára" írta A ki ez alatt modern értelemben vett népies iratot értene, mely nyelvében, hangjában, eszmekörében a köznéphez leszállana, hogy képzelmének, vágyainak hízelegve azt bizonyos kizárólagos irányba terelje s ott megtartani igyekezzék : az, e könyvet olvasva, bizonyosan csalódnék. Itt a „nép" szó nemesebb értelemben s inkább a tudós vagy szokásos általános (de nem épen jellemző) kifejezés szerint a „mívelt" osztálytól való megkülönböztetés végett használtatik. Általában mi evangélikusok még a köznépet is —• úgy a szószéken mint a közéletben — érettebbnek, tanultabbnak tételezzük fel, s a vallási ponyvairodalmat a francziskánus, kapuezinus (no meg a jezsuita) atyáknak engedjük át. Szerző maga a „nép számára" kitett czimet előfizetési felhívásában „a polgári osztály"' a „középiskolai ifjúság" sőt a „tanitó urak-' czímére kibővítette. S igen helyesen. Ez utóbbiak különösen, mint a nép ifjúságának vezérei mely áldásosán gyümölcsözővé tehetik iskoláikban azt az ismeretet, melyet e könyvből kellemes módon meríthetnek. Mert a mi az előadás népszerűségét illeti, az a kellemes, vonzó, gyönyörködtető elbeszélő modorban határozódik. Nincs itt magasban szárnyaló bölcselkedés, dogmatikai szőrszálhasogatás, de krónikás adathalmaz s lapos moralizálás sem : hanem jelentés, vagyis a történeti eseményeknek hol novellistikus, hol drámai szemléltetése. Legfőbb fényűzése, melyet a képzelem felizgatására használ, de melyet részben túlhajt, a hasonlatok sokasága. Szívesen megbocsátjuk azonban e túlhajtást is, mivel e hasonlatok nem mind köznapiak. Mert az ifjúság tavasza, a gondviselés hullámverése, a tudomány aranybányája, a lélek talajérése, a reformátio záporesője mellett vannak a felriadt nádas és Luther fellépésével felriadt keresztény világ, az ellentétes villamosság s a két eszmeáramlat (t. i. Luther és a papizmus) közti párhuzamok. Továbbá a viharkorbácsolta tóról a felzaklatott egyházi életre, a kiöntött folyóról a czvikkavi próféták üzelmére, a veszélyes beteg feletti orvosi tanácsról az egyházi zsinatra, a lehanyatló napról Luther végnapjaira átvezető hasonlatok. Legszebb hasonlat, mely a szerető anya és távollevő beteg leányáról levezetve Luther vartburgi gyötrelmeit fest midőn kedves Vittenbergája szorongattatásáról értesül Gyönyörű a metaphora, mely a kis pacsirtáról és a házrólházra énekelve járó diákokról szól. Nem sikerült ellenben az a hasonlat, melyben Luthert az éjszaki, Zvinglit a déli szél hatásával jellemzi, s nem talált az sem, mely a szélről szól, hogy hivatása a talajt megrepeszteni, hogy e repedésen a csira kikelhessen. A népszerűség követelményének kivánt szerző eleget tenni azzal is, hogy a népszerű művekben elő nem forduló szavakat és terminusokat megmagyarázza. így : mi a tudományos egyetetem, a baccalaureus czím, a novicius, a doktoratus, sőt egyetemi hallgató ? Néhol zárjelben magyaráz így : félhold (törökjelvény), kulcsok hatalma (egyházi rend) Ezópus (egy meseíró), sőt titulus (czím). Nem ártott volna azonban a hagyomány és ereklye jelentését is megmagyarázni. A népszerűség követelménye, hogy az idegen személy és helynevek, noha eredeti helyesírásban közöltetnek, magyar kiejtés szerint is leírassanak. E tekintetben szerző nagyon mmutiosus, mert még Zwingli és Sikkingen (így !) nevének olvasását is tanítja, de azért Reuchlinét kifeledi sőt az Elsterkaput sem magyarítja meg. Különben a több nyelvet beszélő szerzőnek is van tudomása arról, mily kínt szerez a tős-gyökeres magyar köznépnek az, a ki arra szorítja, hogy a helyneveket ekkép tanulja meg : Eisleben, Eisenach, Speier, "Worms, Augsburg, Zürich, holott a miként Wient a magyar Bécsnek, Breslau-ot Boroszlónak, Venediget vagy Veneciát Yelenczének nevezi, úgy a magyar kiejtés könnyebbségére átalakította a reformátio helyneveit is ekkép: Izlébia, Izenák, Spira, Agosta, Vormáczia, Tigurum, sőt Wittenberg sem Yittenberg, hanem Vittenberga. Igaz, hogy az ujabbkori népirók nem tartják szükségesnek a néphez annyira alkalmazkodni, — tanúi az úgyis még czifrább neveket — a közös hadseregben. Miután népiratról van szó, tekintetbe veendő az irály is ; és sokan erre helyezik a fősúlyt, midőn a népies kifejezéseket negélyezik. F. G. művében a szorosabb értelemben vett népies irásmodort hiába keressük s csak elvétve találunk magyar idiotizmusokat vagy közmondásokat. Ilyenek: „Gyenge, vézna fiúcska volt az istenadta", „Kereketoldott,,, „Tartsd ide bűnös fejedet, hadd mosdássák meg," „Majd megtanítja páterkát keztyűben dudálni." Irálya tehát élénk, de egyszerű, érthető; s ez egyszerűségében van nemes népiessége. Nincs is oly nehézkes mondatfűzése, mint a 33-ik lapon a második kikezdés, s 45-ik lapon a hosszú zárjel. Mégis akadtunk egy-két germanizmusra s hibás nyelvtani alakra is. Ilyenek : a bibornok felállni parancsolta — a többi szétugrott — L. megfelelt a kérdés n e k — azokat meg is áldott — minden lutheránu sok — Luther n a k — egy szép vásárfiát hozok — újítások szüntessenek be — egy zsinat fog tartanti egy félév leforgása alatt — a testet a szájjal élvezik a hívek