Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Dunáninneni gyámintézet

— a pápa a bajor hercegnek megengedte, hogy az egyházi javakból foglalhas s a n a k — Luther szerzó' szerint így ír Meianchtonról : „Nem tet szel te magadnak, jól van, elégedj meg azzal, hogy nekünk tetszel." Ez is helytelen: „az átok megfogant a római szék agyában." Helyesírási — bizonyára a másoló és nyomda rovására Írandó — hibák: mond (parancsolóban) — németalföld — hadján — mellyek — jajj — millyet — éppen — szepesség — kényszerítessék — Augusztinus barát. Figyelmet érdemel szerzőnek értelmezése, melyet a — „malaszt" szónak tulajdonít ezekben: „A pápisták a babonás dolgokat ellátták szent malaszttal" — és — „Luther a házasságot az evangyéliom malasztjával megszentelte." Lehet: hogy a pápisták a „malaszt" alatt valami szent hókusz-pókuszt értenek, mert náluk Mária, Isten anyja is „malaszttal teljes" : de mi tudjuk, hogy e szó a szláv „milost"-ból származik (a régi halotti beszédekben még eredeti alakjában), és kegyelmet jelent tágabb értelemben pedig szeretet et. (mert miluje == szeret és mily = kedves.) Ugyanaz, mi a görögben xàçiç s a latinban gratia. A malasztnak tehát nincs semmi mystikus jelentése, s legjobb azt, mivel helyesebb szónk van a fogalomra — eg}

ráltalán nem használni. Még egy kétségbe vonható vagy megmagyarázandó állítását szerzőnek kell felemlítenem. 0 ugyanis azt állítja, hogy a pápistáknál a nőtlenség szentség, holott tudva levő, hogy szentség számba náluk a házasság megy. Hogy ebben nem következetesek, és a papok nőtlenségének (coelibatus) megszentelő jelleget tulajdonítanak, mintha azok a házasság által tisztátalanokká válnának : az — persze — kimutatható. Es ezzel elmondtam a műnek összes általam talán kíméletlenül kutatott hibáit, de nem mondtam el minden erényeit. Es ez a dolog nehezebb része, mert ezek kitüntetésére a mű java részét idéznem kellene, mivelhogy azokat a gyönyörű, hangulatteljes tollrajzokat, metyekkel e mű ékes, nem jellemezni csak élvezni lehet. Történetet ír a szerző, de a szív melegével átérzett történetet, úgy, hogy a történeti személyek és tények előttünk megelevenednek, s nem egyszerű életrajzot, hanem történeti regényt vél olvasni az ember, úgy, mint Jókai a magyar nemzet történetét leírta, regényes rajzokban, a képzelem ragyogó színeivel s mégis ferdítés vagy toldás nélkül. Megható képekben ecseteli különösen a családi élet örömeit, boldogságát. A jó Luther Jánosnak az ujdonszülött Márton feletti ömlengése s az „Otthon" cz. fejezetben Luther házatájának ecsetelése a leghangulatosabb költeményben sem leletne mesteribb. Érdekfeszítő epizódok Luther vartburgi időzése, kétszeri útja Vittenbergába, s Kóburg várában tartózkodása. A vormsi jelenet drámai hatású. Hogy mily ügyes leíró, azt a „titokzatos eltűnés" cz. fejezet tanúsítja, melyben Luther elfogatását és Vartburg várába szállítását előadja. [Itt szinte szemléljük az utazó társaságot a mély vadonban és mély csendben haladni, a mint a csendet csak a kocsis töri meg, midőn „szólítgatja a pejkókat." A műnek jelleme tehát a tiszta elbeszélés, kevés reflexióval, czélja a történetet megeleveníteni, s annak hőse iránt a tiszteletet, sőt bámulatot felébreszteni. És ez sikerült is. Ily műnek homályban maradni — az egyházra veszteség lett volna, birása valódi nyereség. Kár, hogy a mű nem terjedelméhez (majdnem 14 ív) de viszonyainkhoz képest drága. A „nép" egy könyvért (ha az nem énekeskönyv vagy biblia) egy forint 20 krt, nehezen ad. Ezen a Luther-társaság segíthetett volna, ha a művet magához váltja. Nem tette, ő tudja, miért. De segíthetnek a dolgon még a főiskolák és tanítók, ha e könyvet jutalomkönyvül felhasználják. Jót tesznek a növendékekkel, s a nem épen fényes anyagi viszonyok közt élő jeles szerzővel. Q

aál Mihály. IlUilfc A dunáninneni kerületi evang. gyámintézet közgyűlését ez évben az eddigi szokástól eltérőleg a ker. közigazgatási gyűléstől elkülönítve, külön helyen — Trencsénben — és külön időben, f. augusztus hó 6—7-én tartotta. — A gyámint. gyűlés illyetén tartása mint az az elnöki meghívóban, s ismételve az elnök megnyitó beszédében jelezve volt, „most az egyszer" kisérletképen történt. A gyámint. gyűlés teendői, s elintézendői annyira felszaporodtak, hogy azok nyugodt tárgyalására az eddig szokásban volt idő elégtelennek bizonyult, s az elnöki jelentés eme részét fénj'esen igazolta azon körülmény, hogy az első nap délutánján 3 óránál tovább tartott első értekezletet nem tekintve, maga a gyűlés is jó 3 órát vett igénybe. Nagyban hozzá járult ehhez a két nyelven tartott szónoklat s az istenitiszteletnek oly módon való tartása, mint az rendes vasárnapokon szokott végeztetni. Távol van tőlünk, hogy az istentisztelet tartását legkevésbbé is érintenők ; az okvetlen szükséges, s a hol netán nem szokott tartatni, ott okvetlen behozandó, de azt hisszük, hogy nem vétünk az istentisztelet fogalma és czélja ellen, s a gyámint. gyűlésnek határozottan használni vélünk akkor, midőn állítjuk, és kívánjuk, hogy az istentisztelet rövidebb legyen, akkor, midőn még egy hosszú ülés tárgyai vannak hátra, az istentiszteletnek hosszúnak lennie nem szabad. Ellenesetben azt a kevés részvétet is, a mely péld. Trencsénben is nyilvánult kifárasztjuk, s a várakozást lehűtjük. A már fentebb említett előértekezlet 6-án megtartatván, 7-én d. e. a gyűlést megelőzőleg gyér közönség jelenlétében tartatott meg az istentisztelet, mely alkalommal a tót beszédet ntű. Holuby József, trencséni esperes, magyar beszédet tiszt. Riesz Károly znióváraljai lelkész tartotta. A pénztáros által tett jelentés szerint a f. é. gyűjtések és adakozások eredménye következő : Kerületi mult évi készlet 18 frt. 15 kr., időközi kamat 4 frt. 26 kr., összesen 22 frt. 41 kr. Árva 47 frt. 33 kr., Liptó 285 frt. 42 kr., Moson 105 frt., Nyitra 96 frt. 55 kr., Pozsony város 702 frt. 12 kr., Lyceum 39 frt. 30 kr., Pozsony megye 425 frt., Trencsén 48 frt. 87 kr., Turócz 121 frt. 11 kr.. offertorium 15 frt. 11 kr., összesen 1908 frt. 22 kr. A 400 frtos szeretet adományra t. Szt. Márton ajánltatott. Az elnökség azon panaszára, hogy némely esperességek többszörös felszólítás daczára sem küldik be rendesen időre jelentéseiket, de sőt némely esperesség egyáltalában sem jegyzőkönyvét, sem számadását nem küldi fel, jövőre